Amikor anyává válsz, és ezerrel beleteszed szívedet, lelkedet ebbe a szerepbe, még nagyon távolinak tűnik, hogy valamikor újra munkába kell majd állnod.
Legelőször a kicsi fél éves kora felé kezd el fel-feltörni a gondolat, aztán egyre inkább hallod a vészcsengőt a fejedben. Főleg azoknak az anyáknak jelent problémát a visszatérés, akik teljes bizonytalanságban maradtak a szülés után. Például nincs hová visszamenni, vagy esetleg már nem akarják a régi munkakörüket, és váltanának. Netán önmegvalósításra vágynak. Sok anyukát ismerek, akiket viszont a cégük hív vissza, mert egyszerűen számítanak a munkájukra, fenntartják nekik a helyet, de azért finoman hozzáteszik, hogy nem a “végtelenségig”. A saját vállalkozásnak, vagy a vezető beosztásnak is az a hátulütője, hogy egyszerűen nem tehetik meg a nők, hogy évekre megszűnjön a jelenlétük a munkaerőpiacon. A legnehezebbnek az tűnik, mikor anyagi okok miatt rákényszerül az anya, hogy visszamenjen dolgozni egy számára nem megfelelő, kifejezetten nem vágyott munkakörbe.
Szerencsés az a helyzet, amikor Te dönthetsz- a gyermeked igényeit, tulajdonságait szem előtt tartva, bár ekkor is erős az őrlődés a munkavágy, és babázás között.
Az ideális időpont:
Ha lehetséges tervezz nagyjából előre! Ha nem reszketve, hanem átgondoltan, tudatosan vágsz neki, akkor a kicsi is érzi ezt, és Te is nagyobb önbizalommal indulsz.
{adselite}
Amit jó tudni: a gyerekek nagyrésze 3 éves korban érik meg a közösségre, tehát óvodában. A bölcsit is szuperül megszokják, de számolnunk kell nehézségekkel. Kb 8 hónapos korban és 18 hónapos-2 éves kor körül a szeparációs szorongás eléggé megnehezíti a leválást. Ez bölcsizés nélkül is egy érzékeny időszak. 2 évesen pedig hatalmába keríti az addig édes kis gyönyörűségedet a dackorszak “tébolya”, aminek a helyén kezelése nap, mint nap időt és türelmet igényel.
Talán luxusnak hangzik, de ha lehet, ne a tél közepén kezdjétek a közösségbe szokást, mert rengeteg agresszív kórokozó kering ilyenkor a gyerekek között. Hetekre kieshetsz a munkából, arról nem is beszélve, hogy a derekát éppen beadó kisgyermeked újra otthon ragad 1-1 hétre, ami miatt a beszoktatás szinte elölről kezdődik.
Nem rábeszélve, de megemlíteném a bárányhimlő elleni védőoltást. Többek között abban látom értelmét, hogy ugyan így is úgy is átesik a betegségen a kicsi, de nem mindegy a lefolyása. Láz, köhögés, torokfájás, rossz közérzet kíséri a pöttyöket, esetleges szövődményekkel. Ezek átvészeléséhez anyai, vagy apai gondoskodás kell. Enyhébb lefolyásnál megkérheted a nagyikat, hogy segítsenek be, és nyugodt szívvel el tudsz menni dolgozni.
Anyagilag is át kell gondolnod az egészet. Az ideális eset az a gyermek szempontjából, hogy otthon vagy vele 3 éves koráig. De ilyenkor sajnos 2 éves kora után a gyes minimális összegére (25 650 ft) számíthatsz csupán. Az is meglehet, hogy előbb vágysz a visszatérésre, a kihívásokra, és alapból imádod a munkádat. Egyrészt semmi gond nincs ezzel, másrészt számolhatsz a gyed extra lehetőségével.
(A GYED folyósítása mellett korlátlan időtartamban végezhetsz munkát, legkorábban a babád 6 hónapos kora után. Összege a figyelembe vehető jövedelmed naptári napi átlagának 70 százaléka, de maximum 178500- Ft. Ergo a fizetésed mellé megkapod a gyedet is, ha munkába állsz a gyermek 2 éves kora előtt. Ha megszületik a tesó 2 éven belül, a GYED-et akkor is folyósítják a nagyobb gyerkőc után, az ő 2 éves koráig.)
A felkészülés:
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „] Elsősorban a saját lelkedben kell rendet tenni. Rá kell jönnöd, hogy mi a jó döntés, kitartani mellette, és nem állandóan ostorozni magad miatta! Minden rendben lesz![/quote]
A következő lépés az, hogy megkeresd álmaid “gyermekmegőrző” intézményét, és a gondozó/óvó néniket, akikbe majdhogynem beleszeretsz, hiszen általuk leszel képes a lehető legnagyobb nyugalommal órákra elválni a szemed fényétől.
Ha ezekkel megvagy, akkor jön a neheze, a kicsikédet felkészíteni, ahogy csak lehetséges. Mindig csupa jó dolgot mesélj a gyereknek a bölcsiről/oviról. Soha ne lássa az aggodalmadat, inkább bíztasd őt!
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]Sokat segíthet, ha megérdeklődöd az intézményi szokásokat, naprirendet. Beszoktatás előtt elkezdhettek ehhez igazodni. Az elalváshoz szoptatást igénylő kicsikkel is érdemes foglalkozni. Nekik a déli alvás nehézkesebb anya nélkül. Érdemes még az otthon nyugalmában megpróbálni leszoktatni őket a déli cicizésről. Ovisoknál pedig sok olyan íratlan elvárás is van, amit jó tudni. A szobatisztaság, az önálló étkezés, a viszonylag önálló öltözés, az idegenek számra is érthető beszéd, a szabálykövetésre való képesség.[/quote]
A párunknak is kicsit megváltozik ettől kezdve a szerepe, nagyrészt nehezebbé válik. Az új felállást, és feladatmegosztást muszáj vele előre tisztázni. Már nem leszel otthon egész nap. A háztartásban, és a gyereknevelésben is teljesen egyelővé válik a helyzet, ami részedről is egyenjogúságot feltételez. Legyen mindkettőtöknek lehetősége az énidőre! Ha te azt szeretnéd, hogy besegítsen a férjed a házimunkába, vagy vigye el a gyereket oviba, akkor alkalomadtán tedd meg, hogy beadod helyette az autót szervízbe, vagy megtanulod használni a csavarhúzót. Az a tapasztalatom, hogy nagyrészt teljesen vevők az apák mindenre, a többség iszonyatos tenni akarással tartja stabilan a családját, de az új helyzet mégis sok konfliktust generálhat. Mindent alaposan gondoljatok át, mert segítség nélkül hamar elfogyhatnak a tartalék energiák, és a női kimerültség következményeit az egész család megérzi.
A beszoktatás:
A bent maradt szabadságokat, a munkába állás pontos időpontját jó letisztázni, ennek függvényében ki lehet tűzni a beszoktatás kezdetének időpontját. Óvodai beszoktatást nem érdemes hetekig húzni, de azért ott is jó, ha van 1-2 hetünk erre. Így már minden eshetőségre fel vagyunk készülve. A bölcsiben általában 2 hét, de sokszor több idő kell. A kicsiknek nagyon fontos a fokozatosság, sürgetni ebben a korban még nem lehet őket. Pláne az ott alvás elfogadása lehet problémás. Ha van lehetőséged, és elszántságod, akkor a munkába állás előtt hetekkel kezd meg a beszoktatást. Neked sem árthat, ha van néhány “üres” nap, amikor frissíted a tudásodat.
Útórengések:
A párkapcsolat kicsit mindig megsínyli a gyerkőcök érkezését, ezen nincs is mit szépíteni. A munkakezdéssel viszont újra jön egy döccenő. A párod miatt próbálj meg nem minden este 9-kor csorgó nyállal a kanapén kiterülve horkolni! A családod minden tagjának szüksége van Rád.
Veled ellentétben, a gyerekeknél sokszor nem az első időszak jelenti a nagy nehézséget, hanem az amikor hetekkel, hónapokkal később rájönnek, hogy ez bizony nem vicc. Ide minden nap jönni kell! Akkor legyél nagyon erős, ezt végig kell vele csinálni. Jönnek a nehéz ébredések, a “nem akarok menni” időszaka, a 20 perces időhúzós felöltözések. Annak érdekében, hogy ne feszültséggel induljon a reggel ébredj picit korábban, hogy legyen időd elkészülni, közben pedig gondold ki a reggelek új haditervét!
Igyál amennyi kávét csak bírsz, mert neked, ha hazaértél a munka után még jön a 2. műszak otthon. Be kell pótolnod a gyerkőc anyahiányát, és ebben a pár órában kell megmutatnod neki, hogy mennyire szereted! Nem ritka, hogy éjjel átoson közétek, hogy ezzel is kiharcolja a testközelséget, próbálj toleráns lenni! Lélekben készülj fel mindenre, és meglátod, hogy nem lesz annyira szörnyű, mint ahogy hangzik. 🙂 Tegye mindenki a maga dolgát, és neked is könnyebb lesz! Élvezd, hogy újra dolgozó nő lettél, és az élet minden területén két lábbal a földön jársz!
Ui: Még mindig szuper Anya vagy!
