Nincs az a pénz a világon, amelyből olyan és annyi játékot vásárolhatnánk, amivel egy pici gyermek leül és egyedül játszik hosszabb időn keresztül.
Ne áltassuk magunkat. Tudom, milyen az, amikor egyedüllétre, egy kis lélegzetvételre vágyva, azt kívánjuk, hogy csak 10 percet nyugodtan üljünk, nézzünk ki a fejünkből, egyedül megigyuk a kávénkat, vagy elvégezzük a dolgunkat a WC-n nézőközönség nélkül. A végén már 5 perc is elég lenne, csak 5 perc! Bármit, és bármennyit fizetnénk érte: legyen egy játék, amellyel elbabrál a gyerek, amivel egyedül tud játszani, amíg főzök, fürdök, telefonálok, olvasok…bármit, amíg a dolgomat végzem.
Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, nincs olyan játék, amivel egyedül el tud lenni hosszabb ideig egy kisgyermek. Keressük, kutatjuk a játékboltokban a zenélő, beszélő, ugráló „pótanyákat”, borsos árat fizetünk érte, azt gondoljuk mekkora üzlet volt, aztán előbb-utóbb rájövünk, hogy nem nekünk. Aztán megvesszük a következőt, és így megy addig, míg egy szép napon a gyermek eléri azt a kort, hogy már egyedül is le tud ülni játszani, mi pedig fogjuk a fejünket, milyen hülyék voltunk, mennyi pénzt kidobtunk az ablakon. Az idő pedig olyan gyorsan elrepült, hogy észre sem vettük…
{adselite}
Ahhoz, hogy leüljön egy gyermek egyedül játszani függ a gyermek személyiségétől is. Vannak olyan gyerekek, akik órák hosszat elbabrálnak, eljátszanak csendben a saját kis világukba merülve, de nem bébi korban. Hát én nem ezeknek az anyáknak a táborát erősítem. Az én gyerekeim mindig nyüzsögtek. Millió játékuk volt, melyekkel játszottak szívesen, ha ott ültem mellettük. Nem feltétlenül volt arra szükség, hogy gügyögve együtt építsünk, vagy molyoljunk, azonban anya jelenlétére szükség volt. Így került a konyhába a kiskonyha, a végén pedig már kialakítottam egy babasarkot, ahol egy fél órás főzés előkészület, 1-1,5 órába telt, ami baromi fárasztó volt, de legalább addig is együtt voltunk.
Előbb vagy utóbb el fog jönni, az az idő, hogy egyedül is ellegyen rövidebb ideig a gyermeked. Még most nagyon hosszúnak, sőt elképzelhetetlennek tűnik. Tudom. Amit most belefektetsz időt és energiát a gyermekedbe, azt mindet vissza fogod kapni pozitív értelemben! Ülj le, és taníts meg játszani. Tudom, néha unalmas, már századjára is ugyanazt a mesekönyvet is elővenni, vagy elénekelni a „Süss fel nap….-ot”, de hidd el, hamar véget ér. Azt fogod észrevenni, hogy a gyermeked már nem a Te társaságod igényli, gyerektársaságra vágyik, vagy egyedül játszik.
Kép: Pinterest
Milyen a jó játék?
- Életkori sajátosságnak megfelelő: ne akarjunk egy 1 évesre ráerőltetni egy idősebb gyermeknek való játékot.
- A gyermek személyiségének megfelelő: Figyeld meg a gyermeked személyiségét, és neki válassz játékot. Ne azt, amivel a szomszéd gyermek játszik, vagy amit a reklámok az arcodba nyomnak. Például az én gyerekem nem szeretett gyurmázni, de imádott legózni.
- Együtt játszható: Hiszek a közös játék erejében. Hiszem, hogy egy bébivel és egy nagyobbacska gyerekkel is jó együtt játszani. Például egy 1 évessel lehet játszani „kukucskát”, ölben lévő játékokat, 2 fedővel csörömpölni, míg egy nagyobbacska gyerekkel már társasozni, kártyázni.
Egyre több szülő viszi gyermekét komplex mozgásterápiára, TSMT tornára stb…, ahol a gyerekek megkapják a feladatot, és otthon kell végezniük. Egy jó tanács! Ha már pénzt, időt és energiát szánsz rá, hogy a gyermekedet elvidd, ne várd tőle, hogy egyedül végezze el a gyakorlatokat, még akkor sem, ha nagyobbacska. Vedd a fáradtságot, és azt a 10 percet, hogy együtt végigcsinálod vele! Nem lustaság a részéről, légy Te a motiváló ereje!
