A járvány miatt szinte minden család élete felfordult. Én is próbálom a víz felett tartani a fejem, de iszonyú nehéz. Minden reggel mantrázom, hogy nyugi, menni fog ez, és hálás vagyok a sorsnak, amiért mi egészségesek vagyunk, hogy megmaradt a munkánk, hogy nem élünk rosszabbul, és a gyerekek is viszonylag jól viselik a helyzetet. Megoldjuk, mert muszáj. Ti hogy vagytok? Nálatok mi az a kapaszkodó, ami erőt ad a mindennapokhoz?
Összehangolódás
Ahányan vagyunk annyi féle dolgunk, és igényünk van a nap folyamán. Talán a legnehezebb egy nagyjából mindenkinek megfelelő napirend, vagy rendszer kialakítása. Szerintem nem is lehet megoldani, csak közelíteni az optimálishoz.
Azt vettem észre, hogy a gyerekek egész szépen követték az elején a bölcsis-ovis rendszert itthon is. Lehetett látni, hogy mikor van evésidő, mikor van önálló játékidő, vagy szabad levegőn töltött idő, mert ezt itthonra is áthozták, szinte kérték. Párszor még az alvásidőt is sikerült közösre belőni. Ezt ti tudjátok a legjobban, hogy mekkora szerencse. A hetek múlásával viszont szétcsúszott minden, és újra kellett gondolni az egész rendszert. Kitalálni melyik tevékenységet, ki és kivel, mikor tudja elvégezni. Az új rendszerhez pedig irgalmatlanul próbáltunk ragaszkodni, amíg megint újra szét nem csúszott minden. Most már csak kicsiben tervezek, rég nincsenek nagyratörő álmaim, és minden siker esetén megveregetem a saját, és a családtagjaim vállát.
Irreális elvárások
Már jól vagyok, köszönöm kérdésed. Remélem te is éppen kilábalni készülsz a saját magad, a munkahelyed, és a családod által felállított vélt, vagy valós elvárásokból.
Képtelenség megcsinálni, hogy 100%-ban tudj a munkádra is figyelni, miközben a két gyereked öli egymást, a konyhából érzed az ottfelejtett pörkölt égett szagát, a szomszéd szobában a párod is meetinggel, és esetleg van egy harmadik gyermeked, aki szerencsés esetben a saját gépén, a saját szobájában próbálja az iskolai online oktatást túlélni.
Te is úgy érzed magam néha, mint egy Kusturica filmben?
Nekem az jött be, hogy nagyon korán ébredek, és amíg mindenki alszik addig dolgozok valamennyit, mert a reggeli csendben tudok a legjobban koncentrálni. De ezt úgy képzeljétek el, hogy nem mehetek el pisilni, és csak óvatosan, halkan engedhetek magamnak egy pohár vizet, mert előfordul, hogy a legkisebb lelkesen kirobog a zajra, és örömmel konstatálja, hogy anya akkor most csak az övé. Szóval csöndbe burkolózva, levegőt se véve, fogmosás, pisilés, víz nélkül dolgozok hajnalban egy erőset.
Illetve nem főzök már jó pár hete. Nyilván baromi szerencsés vagyok, tudom jól. Néha rendelünk, és sokszor a nagyszülők hoznak ebédet. Most mással nem nagyon tudnak segíteni, mert a személyes találkozást próbáljuk mellőzni.
A házimunka is nagyrészt összhang kérdése. A férjemtől többet várok el, mint eddig bármikor. Rájöttem, hogy ő is meg tud mindent csinálni, amit amúgy én szoktam. Óriási meglepetés. Ha ezt tudtam volna 10 éve… Sőt még az ovis gyermekemet is kisebb munkákra fogom. Le tudja törölni az asztalt, bele tudja tenni a mosogatóba a tányérokat, eltenni a zoknikat. Az iskolás is hasonló elnyomásban éldegél. Hiába, ez most egy kemény időszak, de eszem ágában sincs egyedül elvinni a balhét.
Időnyerés művészete
Szerencsére az én, és a férjem főnöke is kisgyerekes, így van némi rálátása a dolgokra. Emiatt már a tavalyi lezárások idején is azt mondta, hogy pontosan tudja, milyen nehéz, ezért nem várja el, hogy maximális fordulatszámon végezzük a munkánkat. Megelégszik azzal is, amire most jelen helyzetben képesek vagyunk. Ahol nem ilyen a munkaadó beállítottsága, ott el sem tudom képzelni mi mehet. A lényeg, hogy megpróbálja az ember lánya a 8 órás munkát belepréselni 4-5 órába, hogy időt nyerjen minden másra.
Trükközünk nyilván mindennel, mert egy meeting közben csend kell. Ha komoly feladatot kell megcsinálni, ahhoz szintén csend kell. Ilyenkor jön a tévé, és a gyerekek számára a kütyük birodalmába való díszmenet. Nincs mese, ha eddig az ördögtől való találmánynak is gondoltam, most a legnagyobb segítségem lett.
Próbáljuk kreatívan megoldani, és a meséken kívül online tornával, színházi előadásokkal, esetleg kézműves videókkal lekötni őket. Vagy összejön. vagy nem.
A kütyüket nehogy elfelejtsétek gyerekbaráttá tenni! Ne találkozzanak a gyerekek kéretlen tartalommal, mert nagy árat lehet fizetni a felügyelet nélkül hagyott tablet használatért.
További időnyerő opció, ha kiveszed minden létező szabadságod. Vagy te is túl vagy már ezen? Nahát, akkor gyerünk tovább!
Valamiféle gyerekfelvigyázó rendszer kialakítása életmentő lehet. Lehet ez bébiszitter is, heti 2-szer 5 óra maga a mennyország lenne, de maradjunk a realitások talaján, és a fix nagy meetingek idején. Heti pár óra is csodás, közben pedig reménykedünk, hogy nem kapunk el semmit a bébiszittertől. Jó megoldás, ha összefogtok más családokkal, és valahogy forgó rendszerben mindig más vállalja be a gyerekeket.
Szabályok
Az első, amir már említettem, hogy a napirendet be kell tartani, nincs nyafi, nincs hiszti senkinek a családban.
A másik szabály arra vonatkozik, hogy megértsék a gyerekek, hogy mikor dolgozol, akkor te igazából ott sem vagy. Nem létezel, nem lehet hozzád szólni, nem adsz egy pohár vizet sem, nem válaszolsz, megszűntél, kész. Hiába látnak, akkor sem lehet veled interakcióba kerülni. Ezt nagyon nehéz a gyerekeknek megérteni, hiszen eddig úgy volt, hogy ha otthon voltatok, akkor nagyjából te is elérhető voltál. Ez most megváltozott, valahogy meg kell, hogy értsék.
A zajkeltés hasonló dolog. Ha esetleg meg tudod oldani, hogy külön szobában vagy, akkor is beszűrődik a zaj. Kipakolnak, bepakolnak, szétszórnak, összevesznek, szaladgálnak. Nincs ezzel baj, gyerekek, de mégis valami észszerű határt muszáj szabni. Illetve jó esetben a pároddal beosztani, hogy ki és mikor tartja a szemét a srácokon, mikor a másiknak dolga van.
A következő problémád abból fakad, hogy a rendetlenséget fel kell számolni, amit a nagy szabadságban a gyerekek csináltak. Teljes pánik, mikor kilépsz a szobából, és a csigatészta szétszórva, a fal összefestve, a ruhák szétdobálva, minden lego kiborítva. Na igen, a csendnek mindig megvan az ára, főleg ha nem tévézéssel van megoldva az élet. A szabály az, hogy vagy ők pakolnak össze, vagy veled közösen, de be kell vonni őket is, mert neked erre most tényleg nincs sajnos időd.
Ezt megelőzvén talán be tudsz olyan időszakot iktatni, amikor mindent lehet. Mozogjanak, őrjöngenek, ugráljanak, bármi ami jól esik nekik, de a felügyeleted alatt, és néhány előre megbeszélt szabály keretében. Neked is jól fog esni a lazítás, nekik meg pláne.
Apropó lazítás, legalább 10-15 percet szánj magadra is! Amikor kicsit elvonulsz, és felfrissülsz. A párodnak se felejtsd el ezt megadni! Ebben az időszakban már semmi nem furcsa. Ha az esik jól, akkor önfeledten táncolj, olvass bele egy Romanaba, fejts rejtvényt, hallgass operettet, vagy integrálj egy jót! Bármi, ami téged feltölt, abból az egész családod tud majd töltekezni!
Kitartást mindenkinek, és külön nagy virtuális ölelés mindazoknak, akik egyedülálló szülők, sérült gyermeket nevelnek, nagycsaládosok, ADHD-s csemete mellett van két másik, ahol anyagi problémák vannak, vagy akik ebben az időszakban elveszítettek valakit, és éppen gyászolnak! Nem vagytok egyedül, még ha most úgy is érzitek!
