Érezted már azt, hogy folyamatosan elkalandozol, vagy irreális aggodalmak gyötörnek, vagy csak pörög, és pörög az agyad állandóan? Talán Neked is érdekes lehet a Mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét módszere.
Hullámzó teljesítménnyel egyensúlyozok a család, a munka, és a többi ezer hétköznapi dolog között. Időnként sikerül kiemelkedőt produkálni egy-egy területen, valójában viszont, ha az összképet nézem, akkor elaprózódok, és soha nem vagyok elégedett; szétszórt, türelmetlen, figyelmetlen viszont annál inkább. Annak ellenére történik ez, hogy van lehetőségem magammal is törődni, sportolok, rendelkezek énidővel, hobbival, és sajnos így sem vagyok képes feltöltődni. Emiatt állandó vendégem bűntudat, emészt az a gondolat, hogy tulajdonképpen semmi okom a panaszra, lehetne kerek is a világom, de valami miatt folyamatosan hiányérzetem van. Azt hiszem a test-lélek-szellem egysége bomlott fel.
Rájöttem, hogy nagyon sokan küzdenek hasonló problémákkal, mint én.
{adselite}
1. Képtelen vagy arra figyelni, amit csinálsz
Máshol jársz gondolatban, a múlton pörgeted magad, vagy a jövő miatt aggódsz. Az emberek 47 %-ával ez történik, pedig a csapongás frusztrációt, és elégedetlenséget szül.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy játszol otthon a gyerekkel, de nem bírsz rá figyelni. Közben azon gondolkozol, hogy mit főzz, sőt, ami nehezebb, hogy mikor. Hogy kéne a család minden nyűgjét megoldanod? Agyalsz egy reggeli veszekedésen, és lejátszod magadban újra, és újra, közben egyre frusztráltabb leszel. A gyereked pedig szimplán csak szeretne veled játszani. Mivel nem ezt kapja, hanem egy gyötrődő anyát, ő is befeszül, és ha anya-baba nyűgös, akkor ott kő kövön nem marad! Próbálj meg kizárólag a pillanatra koncentrálni. Így mindenki megelégedésére megépülhet a világ legmagasabb és legszínesebb építőkocka tornya 🙂
2. Mintha nem is te lennél
Szinte megdöbbensz a saját reakcióidtól egy necces helyzetben, majd később persze mindent nagyon bánsz. A hüllőagy működése rögtön tetten érhető. Ez ez emberi agy legősibb része, tulajdonképpen ez felelős az ösztöneinkért. Ha vészhelyzetet érzékelünk egy stresszes szituációban azonnal a primitív reakcióink lépnek előtérbe, nem gondolkozunk mielőtt cselekednénk, beszélnénk. Ilyenkor van az, hogy kiabálunk a gyerekkel, a párunkkal szinte ok nélkül. Ehhez hozzátartozik az is, hogy mivel nem figyelsz saját magadra, nem tudod, hogy nem az adott helyzet robbantott ki a béketűrésből, hanem a tegnap előtti sérelmedet sikerült elnyomnod eddig.
A cél, hogy figyeld önmagadat, és a már betanult, automatikus reagálást cseréld le egy új csillivilli tudatos válaszra.
3. Szorongások, megmagyarázhatatlan félelmek
Abból indulunk ki, hogy az emberiség fennmaradása szorosan összefügg azzal, hogy az agy folyamatos készenlétben tartotta a gazdáját a túlélés érdekében. Az ősember mindig a lehető legrosszabbra számított, minden bokorban a támadás, a veszély lehetőségét látta. Akkoriban ennek az esélye rendkívül magas volt, manapság viszont ez nem így van, eléggé megváltoztak a veszélyforrások. A szorongás, a veszélyérzet viszont megmaradt olyan formában, hogy folyamatosan sztorikat gyártunk a legrosszabb, legabszurdabb lehetőségekről. Amikor felengeded a gyerekedet a mászókára, akkor átsuhan az agyadon hogy leesik minden csontját összetöri, kórházba kerül, a rengeteg szabadság miatt téged kirúgnak a munkahelyről, aztán nemes egyszerűséggel éhen haltok. Legyártod az összes lehetséges szörnyűséget, és még többet.
Ha szabadjára engeded a gondolataidat sokszor az a vége, hogy rossz irányba indul az elme. Nagyon hasznos ezzel tisztában lenni, és kicsit megzabolázni ezeket a képzeteket, majd tudatosan leállítani az egész folyamatot. Még pedig azzal, hogy csak az itt és most-ra koncentrálsz, tehát a szuperügyes gyerekedre figyelsz, aki megbillenés nélkül magabiztosan mászik a mászókán. Ugye milyen büszke vagy rá? Felesleges volt a para.
4. A boldogság utáni vágy
Azt hiszem sokunkról elmondható, hogy szinte hajszoljuk a boldogságot, mégsem találjuk.
A gyermekeink érkezésével jövünk rá leginkább, hogy mindig várunk valamit. Elsősorban magát a szülést, a találkozást, aztán az hasfájásos időszak végét, a fogzás végét, a járás kezdetét, a nyugodt éjszakákat, az ovit, a sulit, és a “majd könnyebb lesz valamikor”-t. Közben pedig elfelejtjük megélni a jelent.
Magát a jó élményt is sokszor kívülről várjuk. Egy nyaralás, egy koncert, egy vacsora… Miért ne lehetne a mindennapokba beépíteni egy rövidke sétát, ami alatt felfedezzük, hogy süt a nap, csiripelnek a madarak, szépek a fák, és számtalan hasonló szentimentális gyönyörűséget?
De még séta se kell. Egy szem mazsolával lehet a legjobban megtapasztalni a tudatos jelenlétet. Vedd a kezedbe! Milyen a tapintása? Milyen az illata? Milyen hangja van, mikor morzsolgatod az ujjaid között? Ízlelgesd, lassan rágd szét, és nyeld le! Milyen az íze? Milyen az utóíze?
Nem csak a mazsolában rejlő lehetőséget nem vesszük észre. Sajnos a szeretteinkkel való együttlét is megszokottá válik, nem vagyunk jelen. Csak pörgünk a mókuskerékben, és teljesen automatikusan működünk.
Ezzel párhuzamosan az online tér alaposan próbál beszippantani minket. Posztoljuk a fotóinkat, ahelyett, hogy megélnénk ezeket a pillanatokat. Lájkokat várunk, irigykedünk, más orra alá dörgöljük a vélt boldogságunkat. Mind-mind csak elvesz belőlünk.
Mindeközben görcsösen küzdünk a saját szorongásainkkal, félelmeinkkel, igyekszünk őket elnyomni, mert azt hisszük majd így leszünk boldogabbak. Valójában mivel sokszor gondolunk ezekre, ezek a szorongások bizonyosan felerősödnek bennünk, és csak még intenzívebben jelentkeznek.
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]
A Mindfulness lényege, hogy elfogadod a negatív érzéseket is, hiszen hozzátartoznak az élethez. Tisztában vagy vele, hogy a lelki állapot hullámzó, megéled, de nem értékeled negatívként.
[/quote]
Mi is tehát a tudatos jelenlét?
A figyelem különleges módja, amellyel tudatosan, ítélkezésmentesen a jelen pillanatra tudsz figyelni. Pontosabban tudatában vagy a testi élményeidnek, a külvilágnak, a gondolataidnak, érzéseidnek. Kíváncsi, és nyitott vagy feléjük, de nem kategorizálsz, nem teszed negatív vagy pozitív “zsebekbe” ezeket. Nem akarsz elnyomni semmit, egyszerűen csak figyelsz a jelenre. Az épp aktuális állapotra.
A technikát tanfolyamon, de akár egyénileg is el lehet sajátítani. Nem éppen relaxációs gyakorlatokból áll, de sok esetben tapasztalható az ellazulás. Gyakorlása során nem kell törekedni semmilyen állapot elérésére, csak arra, hogy befogadjuk a minket ért ingereket, és teljes valónkkal jelen legyünk a pillanatban.
Említésre méltó az a gondolat is, hogy ne akarjunk folyton hasznosak lenni a világ számára, néha engedjük el magunkat, és csak úgy “céltalanul” létezzünk! 🙂
A Mindfulness pozitív hatásai között szerepel: a stressz intenzitásának enyhülése, a krónikus fájdalommal való könnyebb létezés, az elégedettebb, teljesebb élet, az önbecsülés növekedése, továbbá csökken a szorongás, a depresszió, javul a figyelem kapacitása, valamint a döntéshozó képesség. És ez csak töredéke a listának.
Tehát maradjatok a jelenben, és élvezzétek! Ez az élet! 🙂
