Egy érdekes cikkre bukkantam a minap. Egy szülés utáni tanácsadó arra a kérdésre ad választ, hogy „Mit csinálnak az újdonsült anyukák otthon?” Mivel még én is „friss anyuka” vagyok, érdekelt a kérdés, hiszen belegondolva, a napom nagy része abból áll, hogy szoptatok, félig csinálok meg mindent, és nem tudok betelni a kisbabám mosolyával…csak nézem, és szeretgetem.:)
Egy szülés utáni tanácsadó megosztotta oldalán hogy mi az a probléma, ami a legtöbb kismamát foglalkoztat. Na mit gondolsz, mi került az első helyre?…… Nem más, mint a baba alvása, vagyis altatása került.
Ha belegondolok, tényleg hogy telnek a napjaim- csak nézzük a mai napot: Felkeltem, megszoptattam a picit, tápszerrel pótoltam. Csak néztem, szeretgettem, lefektettem. Jött az altatási hercehurca, és mély álomba szenderült mindössze 35 percre. Én addig leszedtem a ruhát, és összehajtogattam, beraktam egy adag mosást, és rendbeszedtem a fejem. Felkelt, és miközben szórakoztattam, áthúztam az ágyneműt, megint megetettem, majd lementünk sétálni, és már el is telt a fél nap. Én pedig még nem is csináltam jóformán semmit!
Visszatérve a szülés utáni tanácsadóra bejegyzésében megnyugtat minden újdonsült kismamát, hogy „Nyugi, nem csináltok otthon semmit a kisbaba mellett, mégis a legnagyobb dolgot teszitek…!
Talán enni fogsz, felöltözöl, hogy kimenj a lakásból, elmész sétálni a babával… Lehet, hogy elkezdesz egy rövid telefonbeszélgetést, vagy beraksz egy mosást, de semmit nem fogsz befejezni. Ez teljesen normális egy új anyukánál.
Tehát mit is csinálunk egész nap? Nem igazán lehet meghatározni.
{adselite}
Egyszerűen válaszolj türelemmel, a mosolyra, a sírásra, az éhségre, és a fáradtságra. Tanítsd meg a gyermeked, hogyan viselkedjen ebben az összetett és nagyon érzelmes világban. Tartsd tisztán a gyermeked, ami valószínű jó pár ruha váltással (mindkettőtök számára) is jár majd nap mint nap. Egy picike, tehetetlen embert tanítasz a világ dolgairól, vagy legalábbis a fontosabb részekről, mint például, hogy hogyan viselkedünk egymással, és mit jelent a család. Így létrehozol egy olyan kapcsolatot, aminek az alapja a szeretet, és a bizalom, ez segít neked megtalálni az utad az anyaság során, és egy segít a gyermekednek abban, hogy hogyan is viszonyuljon a világhoz.
Anyává válsz.
Attól a pillanattól kezdve, hogy teherbe esel, majd a születés után folytatódik. A gyermeked egyre csak növekedni fog, és rengeteg mindenben változni. Ne felejtsd el ezeket megörökíteni!
Lehet, hogy ezek a dolgok valakinek úgy tűnnek majd, hogy semmit sem csináltál egész nap. De mi jobban tudjuk. Nincs nagyobb feladat annál a semminél, amit tegnap csináltál, annál a semminél, amit ma csinálsz, és annál, amit holnap fogsz. Egy gyermek nevelése rengeteg tapasztalat szerzésről, na meg persze az első két évben rengeteg beruházásról szól. Adni, adni, adni, és még többet adni.
Ezek nagyon nehéz éveknek tűnhetnek számodra. És igen, miközben életed legnehezebb munkáját végzed, úgy tűnik, mintha épp semmit sem csinálnál. Őrültség nem? Mégis épp ettől érdekes. Nagyon szeretnél egy kis szünetet, mégsem gondolsz majd úgy vissza, hogy bárcsak kevesebb időt töltöttél volna a gyermekeddel. Nem fogsz emlékezni a sok mosatlanra, amit nem tudtál elmosogatni, vagy a porszívózásra, amire már nagy szükség lett volna, de még a koszos ruhákra sem, amik halomban álltak mosásra várva. Emlékezni fogsz viszont a gyermeked első mosolyára, az első szavaira, és az első lépéseire. Örömmel gondolsz majd vissza arra, ahogyan ránéztél a gyermeked, vagy ahogyan ő csodált téged. Szóval, ha azon kapod magad, hogy azon csodálkozol már megint eltelt egy nap, és nem csináltál semmit állj meg egy pillanatra. Vedd az öledbe a gyermeked, érezd minden kis porcikáját, vegyél egy mély levegőt, csukd be a szemed és gondolj az aznapi érzésekre, színekre, hangokra. A kimerültség is a része a napjaidnak. És igaz, hogy „semmit” sem csináltál egész nap, de a nehéz részek idővel elhalványodnak. Ami megmarad, az az intenzív, égő szeretet, és ez örökké a tied lesz.
Az eredeti cikk itt található.
