Azoknak írom a cikket, akik hozzám hasonlóan hajlandóak túllépni a kisautó tologatás, vagy a bosszantóan karcsú baba öltöztetése iránt érzett felettébb erős ellenszenvükön, és szeretnének felsőbb osztályba lépni a gyerekkel való játék terén.
Akik még nem érzik magukban a szükséges erőt, azoknak ITT az alap verzió; kapcsolódást, együttlétet, ölelést, és sok kacagást ígérő tevékenységekkel.
{adselite}
Ugyanis a közös játék nem csak arra való, hogy bamba tekintettel iszonyúan unatkozzunk, vagy édesen beszunyáljunk végre a szőnyegen – kétségkívül, ezekre is alkalmas. Olyan előnyöket mutatok be, amelyekre tán nem is gondoltál eddig, és galád módon, egy kis fortéllyal a magad hasznára tudod fordítani a befektetett időt.
Most egy időre rakd félre a „fejlesztő” játékokat és a meghatározott szabályrendszerrel, előre megírt, kitalált dolgokat. Biztos ezek is jók valamire, de most nincs rájuk szükség. Annál inkább az otthon fellelhető plüssökre, babákra, autókra, mindenre, ami eredetileg nem is játék, és a fantáziátokra. Ugyanis, ha nem előre megszabott kereteken belül kell játszani, máris eléri ez a tevékenység a valódi funkcióját, és valóban fejlesztő, szorongáscsökkentő, kapcsolatépítő hatása lesz. A játékot egyre inkább az értelmi képességek fejlesztésére igyekszünk használni, pedig a gyári beállítások szerint nem erre való. Az érzelmek és a napi élmények feldolgozására, azaz az érzelmekkel való bánásmódra van elsősorban jótékony hatással.
1. Fegyelmezés: Sok apukát és anyukát láttam már a játék közben dirigálni, és jól megmondani, hogyan is kell ezt az egészet csinálni, és az miért nem jó, ahogy a gyerek csinálja. Nem ritka az az apuka, aki nem hagyja, hogy az általa épített csodához a gyerek hozzányúljon. A LEGO Kalandbéli Business elnök egyáltalán nem fikció, maga a valóság. Ezzel csak azt érjük el, hogy az amúgy egész napos megfelelési kényszer tovább folytatódik a gyerek „elvileg” felszabadult tevékenységében is, azaz további frusztrációt okoz. Nyilván mire a fürdésre kerül a sor, elege lesz, és nem fogad szót. Szóval hagyd, hogy ő irányítson, „hajtsd végre a parancsait” és örömmel megy majd fürdeni, ha arról van szó. Régi szabály, hogy csak akkor tudok valakit vezetni, ha előtte követtem őt. Már a született ovis vezetők is tudják, hogy először át kell hogy vegyék a csoport szabályait ahhoz, hogy aztán észrevétlenül az élre törjenek. Minél többet utasítgathat téged gyermeked a játékban, minél alázatosabban követed őt, annál jobb. Minden olyan jöhet, ahol ő a főnök, vagy az óvónéni, a doktorbácsi, te pedig az alárendelt szerepet kapod.
2. Információszerzés: Biztos rájöttél már, hogy a „mi volt az oviban/suliban” kérdésre teljesen megbízhatatlan válaszok jönnek, és sokszor épp a lényeg veszik el, azaz a fontosabb eseményeket, az azt kísérő érzéseit nem akarja, vagy nem tudja elmondani a gyerek. Reggel folyton sír az ovi miatt, és nem tudod, mi lehet az oka. Rosszul alszik, rémálmai vannak, de nem derül ki, hogy mitől. Megváltozott a viselkedése az utóbbi időben, és hiába faggatod. Vagy egyszerűen nem akarod pszichológushoz vinni, csak azért, hogy a teljesen normális, ám számára rendkívül frusztráló, felkavaró és összevissza érzéseket, élményeket feldolgozza. A játékon keresztül ugyanis remekül lehet faggatózni. Ha szerep szerint ő az óvónéni, te pedig a gyerek, például kiderül, milyennek látja Jutka nénit, mennyire ijesztő a számára, vagy hogy az egyik gyerek állandóan őt vegzálja. Közben kérdezgethetsz is: jól játszom? Mit érzek most? Mit csináljak, hogy jól játsszam a kisfiú szerepét? Hidd el, rengeteg mindent megtudsz így, és nincs szükség a harapófogóra sem.
3. Agresszív, indulatos mostanában: látod, hogy rombol, csíp, erőszakosan játszik, persze ezzel kárt okoz, az öccse is bőg. Ha fegyelmezés helyett olyan játékot kínálsz fel, amiben ki tudja élni, meg tudja mutatni ezeket az erős érzéseket, mindenkinek jót teszel. Minden jöhet például, amiben legálisan lehet dobni: párnacsata, vagy az egyszerű labdázás, célzás egy puha szivacslabdával – a mozdulatba adjon bele apait-anyait.
4. Alacsony az önbizalma: az óvodásorú gyerekek többsége azt mondja, hogy a szüleivel, vagy más felnőttekkel szeret a legjobban játszani. Nem véletlen, hiszen tudja, hogy a vele egykorúak sosem fogják hagyni őt nyerni, velük kénytelen teljes bedobással játszani, és kegyetlenül felszínre kerülnek az erőviszonyok. A felnőttektől pedig méltán várhatja, hogy behúzott karmokkal álljanak oda a társastól kezdve a birkózáson át, a labdázásig. Az ott szerzett győzelmekkel pedig önbecsülését táplálva mehet a csatába, a többi kiskorúval játszani. Úgyhogy hagyd nyerni, kerekedjen ő felül, teperjen le, kapjon el.
5. Előre szorong egy esemény miatt: A rossz érzéseket az okozza, hogy nem tudom, mi fog velem történni, hogy fogom magam érezni, hogyan tudok majd megküzdeni a helyzettel. Először megyek oviba, iskolába, vért vesznek tőlem, netán mandulaműtétem lesz, először jön egy új babysitter. Egy kis irányított szerepjátékkal ügyesen fel lehet készülni, benyomásokat szerezni, hogyan is alakulnak majd az események, hogyan viselkedjek majd én ezekben a helyzetekben. Arról nem is beszélve hogy egy kicsit konkrétabban is megfogalmazódnak ilyenkor a félelmek, érzések, ami tudjuk, hogy alapvetően csak jót tesz. Még alapvető szociális készségeket is tudunk a játékon keresztül tanítani, ha keresünk jó megoldásokat a játszótéri konfliktusokra: mit mondhat/tehet ez a kisfiú, akinek elvették a lapátját, azon kívül, hogy ráborítja a homokot a másik fejére? Mi van, ha határozottan azt mondja, légyszíves add vissza a lapátomat?
Sok sikert az izgalmas kalandhoz!
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, itt kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu
