Sokat lehet arról olvasni, hogy 1 éves kor után megjelenik a gyermek viselkedésében a szabad akarat kinyilvánítása, egy-egy hiszti, a 2 éves kor körül érkező dackorszakkal pedig végképp jó előre megriasztják az összes anyukát. A rengeteg olvasmány mellett tréningek is vannak arra, hogy hogyan kezelhető a lehető legmegértőbben a gyermek hisztije, arról viszont kevesebb szó esik, hogy mik azok a hibák, amelyeket ha elkövet a szülő, garantáltan nehezebben nyugszik meg a gyerek. És várhatóan a felnőtt is.
Én is voltam már játszótéren, boltban térdre boruló gyerekkel, kellemetlen helyzet. Részben egyetértek azzal a szemléletmóddal, amely szerint a szülőnek feladata, hogy amikor csak lehet, előzzük meg a hisztit. Ennek megfelelően, nem járok fáradt, éhes, nyűgös gyerekkel boltba, társaságba, elsődlegesnek tartom a fizikai szükségletek kielégítését, a frontokhoz való nyugis alkalmazkodást. Mindig előre szólok, hogy hova és miért megyünk, mikor mi következik.
Viszont nem vagyunk varázslók, és azért azt gondolom, hogy nem lehet, illetve talán nem is célszerű minden kiborulást, rossz hangulatot megelőzni, és megvédeni tőle a gyereket, mert ez egyben egy tanulási helyzet a számára.
Mindemellett van pár dolog, amit semmiképp nem érdemes hiszti közben tenni, mert kicsit sem fog segíteni, ezek a következők:
1. Ne vonódj be a gyermek kiborulásába! Figyeld meg a gyermekedet, hogy hogyan viselkedik egy-egy hiszti alatt és úgy nyugtasd meg őt, ahogy neki a legjobb. Van, aki az első pillanatban elfogad egy szoros ölelést, összebújást, viszont vannak gyerekek, akik az első percekben csak még dühösebbek lesznek, ha közeledünk hozzájuk. Ilyenkor érdemes kivárni, amíg át tudod ölelni a gyereket úgy, hogy közben mellette maradsz. Nagyon kellemetlen is lehet egy-egy hiszti, mindig lesz valaki, aki úgy néz Rád, mintha mindent Te rontottál volna el, de ezzel ne foglalkozz! Minden esetben légy tudatában, hogy azzal tudsz a legkönnyebben kijutni a gyerekkel együtt egy-egy ilyen hisztiből, ha megőrzöd a nyugalmadat.
„Ha gyermekeinket erős érzelmek árasztják el, az a dolgunk, hogy megosszuk velük a nyugalmunkat, nem pedig, hogy belépjünk a bennük uralkodó káoszba.” L. R. Knost
2. Ne kiabálj! Ha mégis belevonódtál a kiborulásba, akkor se kiabálj! Ezzel csak rombolod a kapcsolatot a gyermekeddel, és csökkenni fog az esély arra, hogy megnyugodjon. Ráadásul, ha valahogy le is csillapodik, nehezebben fogtok tudni utána egymáshoz kapcsolódni, lassabban zökkentek vissza a hiszti előtti hangulatba és ezzel várhatóan közelebb kerültök a következő időpontjához is egyben.
3. Ne hozz fel észérveket! A gyermekeket 1 éves korukig leginkább ösztöneik működtetik, 1 éves kor után fejlődni kezdenek az érzelmekkel kapcsolatos agyterületek is. Ez azonban sokáig így is marad, és csak 6 éves kor körül kezdik a gyerekek megérteni az ok-okozati összefüggéseket. Ez azt jelenti, hogy amikor a gyerek a hisztijével igazából a szomorúságát fejezi ki, hogy Te korlátokat állítottál neki, akkor teljesen felesleges Neked még az egészhez bármilyen magyarázatot fűzni, mert nem tudja a gyerek értelmezni. Itt csakis a nyugalmadra, együttérzésedre van szükség és arra, hogy érzelmekre érzelmekkel reagálj.
4. Ne fenyegess! Szintén hiábavaló azt várnod, hogy ha fenyegetni kezded a gyereket, akkor az hatni fog és varázsütésre abba marad a hiszti. Szó sincs róla, ez egy teljesen hatástalan eszköz. Ráadásul, ha üres fenyegetéseket használsz, amiket utána nem váltasz be, elveszíted a szavahihetőségedet és a gyermek pontosan tudni fogja, hogy amit mondasz, abból semmi nem fog legközelebb sem megtörténni.
5. Ne sürgesd! Igen, egy-egy látványos hisztinél valóban az lenne a legegyszerűbb, hogy ha hirtelen senki nem lenne körülöttünk, vagy ha a gyerek nagyon gyorsan abba tudná hagyni a toporzékolást, sírást-rívást. Sajnos, ez sem így működik. A „Hagyd már abba!” nem az a mondat, amitől a gyerek érezni fogja, hogy Te mennyire átérzed a csalódottságát, hogy nem kapta meg, amit szeretett volna. Ha hagyod, hogy sürgetés nélkül megnyugodjon, sokkal rövidebb idő alatt jöttök ki belőle.
A hisztériák nyugodt kezelésével, a megnyugvás segítésével mind azt tanulja meg a gyerek, hogy teljesen rendben van néha negatív érzelmeket is érezni, és hogy meg lehet tanulni uralkodni rajtuk. Megtanulja Tőled, hogy hogyan tud ezekben a helyzetekben megnyugodni és nem utolsó sorban azt, hogy számíthat Rád bármikor, hiszen ezekben a nehéz helyzetekben sem fog soha egyedül maradni, mint ahogy az örömeiben is osztozik Veled.
Ha a fentiek mellett egyénre szabott segítségre lenne szükséged, keress fel egy első ingyenes beszélgetésre, és írj a hello@anyacoaching.hu címre.
Képek forrása: http://www.wholeparent.com, http://www.stuffmomssay.com, http://i.huffpost.com
