A párom utálja a gyermekemet, avagy fordítva is igaz lehet. Az élet a mátrixban néha komoly problémákat okoz, leggyakoribb a nevelő apa-fiú és a nevelő anya-lány konfliktus, persze nem véletlenül. Még kiélezettebb lehet a verseny, mint vérkapcsolat esetén. Ha az ösztönös szintet nézem, az állatvilágban sok hím elkergeti vagy meg is öli a régi alomból származó egyedeket, hiszen így a saját DNS-ei kerülnek ki győztesként. A mozaikcsalád érzelmileg sokszorosan összetett, bonyolult viszonyrendszer, amiben ott van a primitív énünk is, kérdés, hagyjuk e eluralkodni. De még a halálfélelmet is le tudjuk győzni, ha kell, mit nekünk egy kis versengés a saját örökítő anyagért?
A harctéren ilyenkor középen áll az édes szülő (az egyszerűség kedvéért legyen édesanya, de természetesen ugyanígy igaz, ha nevelő anya érkezik a képbe) őrjítő mediátori szerepben, feladata az állandó lavírozás, a két fél sebeinek nyalogatása, s tán jobban kimerül ettől a helyzettől, mint maguk a harcban álló felek. Miért? Mert folyamatosan hasad meg a szíve két szerettéért. Szép lassan magát kezdi hibáztatni, mint a gyerek a veszekedő szülők láttán.
Azok a hármas kapcsolatok, melyekben páratlan számú a negatív előjel (magyarul két ember, akit én szeretek – utálja egymást, szemben mondjuk azzal, hogy két ember szereti egymást, akiket én utálok instabilak, azaz rengeteg energiába telik fenntartani, mert természetüknél fogva el akarnak bomlani.
{adselite}
Mit lehet tenni, meddig érdemes a helyzetet húzni?
Látván több ilyen családi szituációt, azt gondolom, hogy a végtelenségig el lehet menni és a folyton felbomlani akaró állapotot rengeteg energiával fenntartani, de minek? Egy mese jut eszembe, a „békakirálykisasszony”. A férfi csak akkor képes a valódi változásra, amikor a nő betartván ígéretét, elhagyja őt. A nevelő szülő, felelősségteljes, döntésképes felnőttként, többféle viselkedési lehetőség közül is választhat, ebből csak az egyik, a legkönnyebb út, hogy macerálja, nyíltan, vagy stikában, versengve kikészíti mostohagyermekét. Ha önként, vagy kérésre nem változtat ezen, akkor addig nem is fog a nehezebb, tudatosabb hozzáállást igénylő útra lépni – azaz energiát fektetni a megbékélésbe, míg a napnál is világosabb, hogy párja, fejét a homokba dugva annyira fél a kapcsolat elvesztésétől, hogy inkább vele marad és reménykedik a csodában. Jóval nagyobb az esély, amint érzi, hogy itt valódi választásról van szó – s miután ő a felnőtt, hoppon maradhat, ha nem szedi össze magát. Fájdalmas, és nehéz döntés az édes szülőnek kiállni a szakadék szélére gyermeke védelmében, de sokszor csak ez mozdíthatja el a családot az állandó harctérről. Vagy így, vagy úgy. A csatározás kockázatai a gyermek szempontjából ugyanazok, mint bármely, a szerető, elfogadó család hiányában esélyes megoldások: korán lelép, rossz társaságban keres vigasztalást, drog, pia, bármi.
Teremts harmonikus kapcsolatot az új párod és gyermeked között!- 4 egyszerű módszer
Ha van már hajlandóság, elhatározás, és elköteleződés a nevelő szülő részéről, még akkor sem könnyű, de van néhány kapaszkodó, amit érdemes ismerni.
A szeretet nem csak az a csöpögős, szívecskés valami, hanem a másik ismerete. Minél többet tudok valakiről, annál jobban szerethetem. Legyenek kettesben, derüljön ki, mi az a rengeteg közös dolog kettőjük között, amire alapozhatnak.
Ha két ember valóban egymásra van utalva, sokkal jobban kijönnek egymással. Teremts olyan helyzeteket, amikor valódi együttműködésre van szükségük. Ha nincs jobb, legalább együtt utáljanak egy harmadikat, de ez csak a kétségbeesett utolsó esély legyen. Kezdésnek a társasjáték, amiben ellened játszanak, vagy épp a te szülinapodra szerveznek meglepetés bulit, megteszi.
Egy kis csavar a kommunikációban csodákra képes. Néhány szabály bevezetésével hatalmasat változik két ember viszonya. Egyszerűen végighallgatják egymást, megpróbálják újrafogalmazni, amit a másik mondott, a másik szemszögéből is ismertetnek egy szituációt. Ha végképp nem megy, forduljatok mediátorhoz, aki mindezeket megtanítja nekik.
Minden olyan, amilyennek a fejünkben megjelenítjük. Képzeljék el egymást semleges háttér előtt, amint épp örülnek valaminek, vagy valami jót cselekszenek, kimentenek egy kismacskát, szegény gyerekeknek osztanak élelmet. Ez utóbbit élőben sem árt kipróbálni. Néha nem árt szembesülni azzal, hogy vannak nagyobb problémák annál, hogy ki, hol nyomja ki a fogkrémet.
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu
