Sok gyerek fél elaludni. A konkrét félelmek 3 éves kor körül alakulnak ki, ekkor jönnek elő a ” Félek a szörnyektől, a boszorkánytól, a farkastól, valaki lakik az ágyam alatt…”, de félhet új helyzetektől, ismeretlen emberektől, idős szomszéd nénitől is. Mi, ma a sötéttől és az abban rejlő fantázia dolgoktól való félelemmel fogunk foglalkozni, mivel sokan írtátok, hogy a csemetéitek bizony csak lámpánál, nyitott ajtónál alszanak, és éjjel is sokszor átmásznak hozzátok emiatt. Ezekre keresünk megoldásokat, hogy nektek is, és a kicsiknek is pihentetőbb legyen az éjszaka.
Amikor a kisgyerek azt mondja fél, sose bagatellizáljuk el a dolgot. Az, hogy nincs mitől félnie, neki nem jelent megoldást. Kérdezzük meg tőle, hogy mi az, amitől fél, és azt próbáljuk benne feloldani.
{adselite}
Sötét
Ezzel a félelemmel szinte minden szülő találkozik. A sötétben nem tudunk az egyik legfontosabb érzékszervünkre, a szemünkre támaszkodni, emiatt alapvetően elesettebbnek, kiszolgáltatottabbnak érezhetjük magunkat. Ez egy ösztön-félelmünk, mely igen hasznos volt akkor, mikor még vadállatok között éltünk barlangokban, és bizony nem volt szerencsés sötétedés után kint kószálni. Mostanában azonban erre már nincs szükségünk, így nyugodt szívvel megpróbálhatjuk ezt, a minimálisra csökkenteni.
Az első, amivel próbálkozhatunk, az elhúzott sötétítő. Az utcai lámpákból elég sok fény beszűrődik a szobába, mely sok esetben elegendő a gyereknek. Amennyiben ez nem válik be, lépjünk egyet, és térjünk át a világító alvókákra. Ezzel nem csak egy kis fényt adunk a picinek, hanem egy kis társat is, aki vigyáz rá, akit ölelhet. Ám vannak szuper éjjeli fények is, melyek megnyugtatják a picit, némi félhomályt biztosítva a szobában. Kaphatók konnektorba dugható-, egész éjjel halvány fényt adó-, a mennyezetre mintákat szóró-, kisalakú elemmel működő lámpácskák, de puha párnákat is lehet venni, amik éjjel világítanak. Érdemes olyat választani, aminek vagy nagyon alacsony a fogyasztása, vagy 30-45 perc elteltével magától kikapcsol.
Van olyan helyzet, amikor ez nem oldja meg a gondot, hisz ott vannak még az éjjeli hangok, a félálom állapotába beszűrődő ingerek, homályos képek, árnyékok, melyek bizony olyan dolgokat teremtenek a gyerek szeme elé, vagy épp a gondolataiba, amik félelemmel tölti el.
Szörnyek és egyéb rémségek
Fél a szörnyektől – vagy a bosziktól, a szellemektől, a huhogó bagolytól…stb. -, érdemes először eloszlatni ezt benne; a szörnyek nem bántanak, aranyosak – vegyünk neki egy kedves ábrázatú kis plüss szörnyecskét, vagy nézzük meg vele a Szörny Rt.-t – próbáljuk félelme tárgyát megszüntetni.
„Amikor a lányunk felhozta, hogy fél a szörnyektől, előkerestem a halom játéka közül egy kis gumi szörnyecskét – még az enyém volt gyerekkoromban – és elmeséltem rajta keresztül, hogy a szörnyecskék olyan kis állatok, akik nagyon szeretik a gyerekeket, és nem akarják megijeszteni őket. Ő most elmegy a szörnyecske tanácsba, és elmondja, hogy ha Laura háza előtt sétálnak este, akkor ezentúl ne menjenek be hozzá köszönni, mert Laura megijed tőlük. Azóta nem fél, mert gyakran elmondjuk, hogy a szörnyecskék aranyosak, és mennyire szeretik őt.”
Ha továbbra is fél a kicsi, tarthatunk egy ellenőrzést a szobában lefekvés előtt, aminek a végén szörny-mentessé nyilvánítjuk a helyiséget. Készíthetünk szörnyűző spray-t, amivel elalvás előtt körbe fújjuk a szobáját. Ruházzunk fel egy plüss állatot a védelmező szerepével, aki egész éjjel ébren marad ,és elkergeti a szörnyeket. Mondjunk el vele egy mondókát is;
Szörnyek, szörnyek, el innen,
ezt a szobát én védem,
ijesztgessetek ott,
ahol nem én virrasztok!
Adhatunk neki egy szuperhősős pizsamát, amiben nem történhet semmi baja, vagy ráteríthetünk estére egy láthatatlan takarót, ami szintén ezt a célt szolgálja. Ki tehetünk az ajtajára még egy „Szörnyeknek belépni tilos” táblát is.
Fél a zajoktól, rosszakat álmodik
A lényeg, hogy kézzelfoghatóvá tegyük a gyerek számára azokat a dolgokat, amiket a fantáziájával túlgondol.
Feküdjünk le mellé, és hallgassuk együtt az esti zajokat. Kérdezzük meg, hogy mit gondol, mi ez a hang, aztán magyarázzuk meg neki, hogy ez nem a boszorkány seprűjének a hangja, csak a szomszédban porszívóznak. „Hallottad? Valaki leejtett valamit a földre felettünk. Ezek meg a tücskök, neked ciripelnek, hogy szép álmaid legyenek…”
Találgassunk, hogy a félhomályban milyen árnyék, mihez köthető; „Nézd csak, az ott mi lehet? – Egy sárkány, biztosan az anya.” Nézzük meg együtt! – elő az elemlámpát. „Látod, az nem egy sárkány, csak a plüss dinód, amit a legóvár tetején hagytál.” Értessük meg vele, hogy amiket éjjel hall, vagy lát, attól nem kell félnie. Erre bizony rámehet több esténk is, de hosszútávon mindenképp kifizetődik.
Készíthetünk – akár együtt is – szép álmokat hozó függőt. Ez, amolyan gyerek-álomcsapda. Lehet például gyöngyökből, kis szalagokból, fonalakból, a lényeg, hogy vidám, színes legyen. Ezt tegyük a csillárra, az ágya fölé, az ajtajára, és mondjuk el, hogy ez bizony szép, kedves és aranyos álmokat fog hozni neki, és ezentúl nem fog rosszakat álmodni.
Amit az agy elhisz, aszerint cselekszik a test. A legtöbb félelem-leküzdési stratégia abból indul ki, hogy ha a gyerek képes kitalálni magának rémisztő dolgokat, akkor arra is képes, hogy kitaláljon, vagy épp elhiggyen olyan dolgokat, amik megvédik őt ezektől – hős plüss, láthatatlan védő takaró, szörnyűző spray, álomcsapda.
Küzdj mesével
Fontos, hogy a gyerek mindig az életkorának megfelelő mesefilmet nézzen, és közvetlenül elalvás előtt, inkább mi meséljünk neki könyvből, vagy fejből.
Egy hosszabb, szép mese elalvás előtt csodákra képes. Ilyenkor a kicsi gondolatai a hallottak körül forognak, így kevésbé kalandoznak el az álomba merüléskor – ugyanebből az okból lehet jó megoldás a kis felhúzhatós altatódalocskát játszó játék is. Ám a mesét használhatjuk a félelem feloldására is, például a szereplő, aki véletlenül pont annyi idős, mint a mi csemeténk, pont attól fél, mint ő. Micsoda véletlen! A történet végére pedig rájön, hogy igazából nem is volt oka félni, és minden szuper.
Zavaró tényezők
Fontos megemlítenünk, hogy a gyermeki félelem tünet is lehet. Sokszor az elfojtott belső diszharmónia jelenik meg képzelt szörnyek, rémálmok, szorongás formájában. Ilyen lehet például, a szülők közti-, vagy épp a szociális közegében – bölcsőde, óvoda – átélt konfliktus.
Összefoglalva:
1. Sose bagatellizáljuk el, ha a gyerek fél! – mindig kérdezzük meg, mitől, és, hogy szerinte mi segíthetne ennek leküzdésében.
2. Próbáljuk megszüntetni félelme tárgyát – de semmiképp se erősítsük, vagy drámázzuk túl.
3. Érjük el, hogy félelem és szorongás nélkül feküdjön le aludni – adjunk neki biztonságérzetet.
4. Merjünk beszélni a félelemről; meséljük el, hogy mi is féltünk mikor kicsik voltunk, és azt is, hogy miként szűnt meg.
