Kétségbeesetten keresem a mai iskolára a megoldást. Már fontolgatom egy ilyen intézmény megalapítását is, de az sem lehet mindenre gyógyír. Akármilyen is az oktatási rendszer, mindent nem foghatunk rá. Fontosnak tartom a szülői felelősséget is. Eltúlozzuk az iskolai eredmények jelentőségét, miközben azt hangoztatjuk, hogy az életnek tanulsz fiam, nem az iskolának. Nem hangzik hitelesen a gyermeki fül számára, ha az iszonyú unalmas lecke fölött görnyedve a pánik és kétségbeesés hangjait hallja a szülők felől, iszonyú dühös ábrázatba csomagolva. Az iskolai osztályzatnak nincs köze ahhoz, hogy valaki ki tudja számolni majd, mennyi adót kell fizetnie, aktív és felelősségteljes tagja lesz e a közösségnek, amelyben él, élvezi e a művészeteket. Kiderült, hogy vajmi kevésre emlékszünk abból, amit az iskolában tanultunk.
{adselite}
Általánosból szinte alig marad meg több, mint az elemi számolás, olvasás, írás, és az igazság az, hogy ez elég is. A kíváncsiság, a felfedezés vágya, önállóság, felelősségvállalás a saját döntésekért, sokkal, de sokkal fontosabbak, mint maga az iskolai teljesítmény. Mindenesetre mind a felnőttek, mind a gyerekek tanulására igaz, hogy akkor megy a legjobban, ha örömüket lelik benne, felszabadultan, jól érzik magukat közben. (Most nem az öncélúan vicces vállalati trénerekre gondolok). Szerintem ezt mindannyian tudjuk, de valahogy elfelejtjük, amikor belefeszülünk a délutáni házifeladat írásba – az egész egy rémálommá válik, összeveszéssel, kiabálással, sírással.
1. A szellemi fejlődés előszobája a fizikai felfedezés. Amikor már csecsemőkorban tiltjuk a környezet, a saját test aktív megismerését (Pistike ne mássz fel oda, ne vedd a szádba, ne kapcsolgasd!), akkor épp ezt nem vesszük figyelembe. Nyilván a függőleges mozgást nem a vitrinen kell begyakorolni. Azonban érdemes elgondolkodni, hogyan tudunk megfelelően biztonságos környezetet teremteni otthon. A fiókok kipakolása tényleg idegesítő, de valljuk be, a legtöbbször csak emiatt tiltjuk.
2. Ne pazarold a pénzedet az úgynevezett fejlesztő játékokra. Az igazság az, hogy az a jó és valóban fejlesztő játék, ami sokféle, mondhatni végtelen módon felhasználható. Nyilván a játéikiparban nem az a cél, hogy mindenki kevés félét vegyen, ezért a legtöbb termék egyutas. A klasszikusok a legjobbak: kockák, egyszerű járművek, babák. A leginkább fejlesztő maga a szabad játék, ahol a gyerek tölti meg kreatívan a teret, a játékot élettel, tartalommal. Nem győzöm hangsúlyozni, minél többet néz tv-t, annál kevésbé lesz erre képes!
3. A saját tapasztalat, az élmény a legmaradandóbb. Ez azonban sokszor kosszal jár. El nem tudom mondani, mi minden van, vagy volt már itthon, amihez igyekeztem jó pofát vágni, de nem mindig sikerült. A biztosítékot azt hiszem az verte ki, amikor a ganajtúró bogár (aki az ablakban lakott már hetek óta) kapott sok szeretettel egy maroknyi lótrágyából és sárból gyúrt gombócot, amit természetesen egy kabátzsebben jött haza. A minap pedig művért készítettünk, de szóba került már a műbél is. Mindenestre az érzékszervekkel közvetlenül megtapasztalható, kipróbálható élmények azok, amelyek igazán felkeltik az érdeklődést, s ehhez otthon sok támogatást kell nyújtani.
4. Érzelmi fejlődést elhanyagoljuk. Társadalmi jelenség, hogy olyannyira az intellektuális eredményekre, az iskolai előmenetelre koncentrálunk (már oviban azt tartjuk a szemünk előtt, hogy majd biztosan felvegyék Cambridge-be), hogy az érzelmi fejlesztés háttérbe szorul. Pedig, ha nem labor körülmények között kell valakinek a tudását használnia, hanem mondjuk a való életben, akkor ez utóbbi legalább olyan fontos: hogy tudjon konfliktust kezelni, önállóan dönteni, barátkozni, érzelmeit menedzselni, egyáltalán felismerni.
5. Inkább tanítsd meg kérdéseket feltenni, mintsemhogy eláraszd a tényekkel. Ez utóbbiból gyakorlatilag bármennyi befér a fejébe (lásd memory játék – egy felnőttnek semmi esélye velük szemben, ugye?), de csak abban az esetben, ha lelkes, érdeklődik, motivált. Bevágja a telefonkönyvet is, ha az egy izgalmas kémjáték része.
6. Ha már suliba jár, a házifeladat megírása kényes kérdéssé válhat. A jó hangulat mindennél fontosabb. Manapság egyre nagyobb szerep jut a szülőnek, egyre nagyobb energiabefektetés helyrehozni, amit a suli elrontott. Sokszor a szülőnek kell érdekessé, élményszerűvé varázsolni a könyvben lévő száraz tananyagot. Ehhez bármilyen eszközt bevethetünk, minden erőfeszítés megéri! Hogyan kapcsolódik ez a való élethez, a gyerek aktuális érdeklődéséhez (én épp azon gondolkodom, hogy a matekot és a kém feladatokat hogyan tudom ügyesen összekötni).
7. Olvass neki sokat, olvass sokat te magad is. Mai tudásunk szerint a felolvasott mese (a tv nem!) az, ami a tanulási képességeket, a verbális iQ-t – ami az iskolában nagyon fontos – a legjobban fejleszti.
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu
