Aki anya, egészen biztosan találkozott már rosszalló pillantásokkal, gúnyosan odavetett megjegyzésekkel, vagy épp kioktató „hozzászólásokkal”, melyek mind megkérdőjelezték anyai kompetenciáját. Nos, anyukám, a helyzet az, hogy meg kell tanulnod ezeket kezelni, különben az őrlődés és a düh határán fogsz lavírozni.
Hisztizik a boltban? Maszatosan eszi a fagylaltot ötévesen? Nem köszön, ha találkoztok egy szomszéddal? Letép a fáról egy levelet? Össze-vissza szaladgál, ahelyett, hogy a kezedet fogná? Most kösd fel a gatyát anyukám: ha a felsoroltak közül egy is igaz a gyerekedre, akkor Te egy szuper anya vagy. Sose hidd az ellenkezőjét! Egy gyerek ugyanis nem úgy működik, ahogy a tankönyvek leírják, és szerencsére nem is kell elviselniük olyan nevelési módszereket, melyekkel 40-60 éve „neveltek tisztelettudó gyerekeket”.
Addig, amíg nem lesz kiskirály a családban a gyermek és semmilyen módon sem éri bántalmazás vagy elhanyagolás, addig egészen nyugodtan engedd, hogy az okoskodók bántó megjegyzései leperegjenek rólad. Persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni, de hidd el, mindig lesz, aki jobban fog érteni a gyerekedhez, mint Te. Ezzel minden anyának együtt kell élnie. Lehet, hogy ez a bizonyos ember a rokonságból kerül ki, de játszótéri anyák, barátok is lehetnek sokkal okosabbak nálad.
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]
Az egészben az az abszurd, hogy a legtöbb megmondó ember gyermektelen. Az elképzeléseiket, a filmekben és a tökéletes – ám hamis – családokban látottakat kérik rajtad számon. Mindezt pedig olyan magabiztossággal és határozottsággal tálalják, hogy előbb-utóbb kénytelen leszel határt szabni, különben az őrületbe kergetnek a kéretlen és többnyire semmiféle alapot sem tartalmazó megjegyzéseikkel.
[/quote]
Merd azt mondani, hogy eddig és ne tovább!
Nem leszel se udvariatlan, se bántó, se hisztis ősanya, ha kedvesen, ám határozottan megmondod, hogy bizony a gyerekedet te ismered jobban, hiszen te élsz vele, nem pedig ő, nem kérsz sem az elsuttogott megjegyzésekből, sem pedig a szemellenzős gyereknevelési kioktatásból.
Fontos, hogy ezt valóban felnőtthöz méltó módon, nyugodtan és magabiztosan mondd meg. Ezzel a gyermekednek is kiváló példát mutatsz, és nem csupán a konfliktuskezelésben: érezni fogja, hogy kiállsz mellette és érte.
Készülj fel, hogy lesznek, akik felháborodnak, de te bízz magadban annyira, hogy tudd, valóban a legjobb tudásod szerint neveled a gyermekedet.
Fontos azonban, hogy vannak, akik bár elsőre megmondó embernek tűnnek, igazából hasznos dologra hívják fel a figyelmed. Amikor a lányom 2,5 éves volt, egy anyuka a játszótéren megjegyezte, hogy szerinte túlságosan pörög, lehet, hogy hiperaktív, el kellene vinnem egy vizsgálatra. Először zsigerből elküldtem melegebb éghajlatra, persze csak a fejemben, de aztán elkezdtem figyelni a lányomat, és látni kezdtem, mennyire másként viselkedik, mint a többi gyerek. Később kiderült, hogy figyelemzavar és hiperaktivitás jeleit mutatja, de több szakembernek és hosszú hónapok munkájának köszönhetően sikerült minimalizálni ezek negatív hatását. Az, hogy most az iskolában képes végigülni a tanórákat, és koncentráltan meg tudja írni a házi feladatát, annak köszönhető, hogy akkor ott egy anyuka rámutatott valamire, amit én nem vettem észre.
