Riportalanyunk egy Tolna megyei 1200 fős falu lakója. Az ország szívében, dombok és völgyek között elrejtve, mesebeli szépségű tájban él családjával. A Város 12 km-re van, a nagyváros 30 km-re. A faluban van óvoda, általános iskola. A gyereklétszám stabil, nincsenek hiányzó évfolyamok, minden osztályban van legalább 15 gyerek. Van könyvtár, és falu TV, még ha csak képújság is. A faluban van egy nagybolt (áruházlánchoz tartozó), 3 családi élelmiszer-kiskereskedés és van dohánybolt. Van vendéglő és vendégház, a közelben természetvédelmi terület. Van látnivaló, kirándulni és lovagolnivaló, vannak fantasztikus helyi ünnepek és kulináris élvezetek, mégsem dübörög a turizmus. A helyiek készakarva szervezik-e így az életüket, vagy csak ennyire eldugott zugában élnek a világnak, ki tudja?
A falu utcái tiszták, rendesek. A közterület ápolt, a nagybolt is nyitva van hattól hatig. (Nagyon sok vidéki faluban hajnali 5-11 között illetve 15-19 közötti időszakban vannak csak nyitva a boltok, és nagyon sok faluban nincs semmilyen bolthálózati üzlet.) Itt látogattuk meg Olvasónkat, aki elmesélte hogyan élnek. 4 gyerek plusz 1 anya és 1 kereső: Apa. Apa, aki mindig kocsit hajt, vagyis dolgozik, bár nem sofőr.
Errefelé úgy mondják, hetel. Vasárnap este, vagy hétfőn hajnalban megy, és péntek délután, este érkezik. Bent a házban patyolat rend és tisztaság. Az udvar is tökéletesen rendezett, frissen nyírt fű, teknősbéka kert a lombok alatt, könnyen megmászható fák, homokozó, és gyerekparkoló. Benne motorok, traktorok, biciklik, rollerek, kicsit arrébb egy nagyobb elektromos kétszemélyes moped.
Anya nem készült a merényletre, ott helyben mondom el neki, hogy interjút szeretnék vele készíteni. Ebből kiderül, ismerjük egymást, de errefelé nem jár az ember sűrűn vendégségbe, mindenki a saját háza táján sepreget, van elég tennivaló.
Anya mesél…
– Tomi (persze nem ez az igazi neve, a lényeg, hogy mindig a nevén említi) mindig csinál valamit. Amikor jött a jóidő, összerakta ezt a kerti bográcsolót. Akkor még csak a felni és az állvány volt – így igaz, akkor is pontos szerkezet volt – mára már kerti grill sütő is, ahogy a forró nyári napok igénye megkívánta, Tomi fejlesztette. Remek mérnökember, csak sajnos nem volt lehetősége főiskolára menni. Én éppen csak a diplomáról maradtam le. Így szociális asszisztens vagyok, szociális munkás helyett. De végül is mindegy – mondja nevetve – a diploma az első gyerek miatt maradt el. Iskolázottak vagyunk, de nem diplomások. De nem ez a lényeg, hanem hogy nálunk első a család. Ez tartja életben a dolgokat, ez rendezi az energiákat, a pénzügyi helyzetünket.
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „] Négy gyerek, tizenkettő, kilenc, öt és fél és két és fél évesek. A két nagy a lány, a két kicsi a fiú. [/quote]
– A lányokkal persze könnyebb volt, a fiúk sokkal energikusabbak, több törődést igényelnek. De ne értsd félre, nálunk a lányok is megkapnak mindent. A nagylányom első óta osztályelső. Egy igazi stréber, nincs mit szépíteni. Őt minden érdekli, vagy semmi sem, néha nem tudom eldönteni, de tény, hogy nagyon szorgalmas, szigorú magával szemben. Ha négyest hoz – márpedig az elég ritka – nem én hajtom, hogy javítson. Nekem bőven elég lenne a 4-es is. Ő saját magától javításra törekszik.
A kisebb lányom más, ő 4,5-ös átlaggal fejezte be az osztályt, nulla tanulással, két darab hármassal. Olyan, mintha ha anyának pont a fele szorgalma szorult volna csak bele. Azzal foglalkozik csak szívesen, ami igazán érdekli és ő pont inkább a reál tárgyak felé hajlik.
A nagyobbik fiam 5 éves. Ő egy igazi szuper logikus élőlény. Két éves korában olyan puzzle-okat rakott ki, ami fölött még én is csak pislogtam. Oda sem akartam neki adni, aztán egyszer leborította, és mikor ránéztünk igencsak meglepődtünk. Tudod, mindegyik ugyanabba az óvodába járt eddig, ugyanahhoz az óvó nénihez.. Nem tudom, honnan vannak ilyen génjeik, de Márta néni is mindig mondja, hogy nem tudja, hogy lehet összehozni három ilyen szuper gyereket. Jajj, mi lesz a negyedikkel? Az is még Márta nénié lesz – de már gurgulázik a nevetéstől.
Az a jó, hogy négy gyerek mellett, a kicsik mindig egyre többet tanulnak a nagyoktól, és ez nagyon jó. Az anyósomnak nyolc gyereke volt, mindnek az apósom az apja, de tudom, hogy ez ma már nem divat. Amikor anyósom busszal ment a gyerekekkel, úgy szálltak fel, mint egy ovis csoport. Amikor a sofőr kérdezte, hogy no mi lesz, kirándul az óvoda? Akkor anyósom büszkén húzta ki magát: Az összes – így mondta – az összes az enyém! Ha összejövünk a sógornőmmel, neki is csak négy van, ketten kiadjuk anyósomnak amire vágyik. A mai világban már jó így, de ez is azért működik, mert nálunk tényleg az első a család.
– Te vezeted a családi kasszát. Hogyan jut mindenre?
– Nem veszünk drága dolgokat, de nagyon figyelünk a lehető legjobb minőségre és a változatosságra. Gondolhatod, négy gyerek, mi ketten, meg amit Tominak csomagolok, nálunk nagyon nagy mennyiségű élelmiszer kerül egyszerre a konyhapultra. Úgy tudom megoldani, hogy akciósan veszek nagy mennyiséget, van fagyasztó és nagy kamra. Az akciós, nem azt jelenti, hogy mindig a legolcsóbb csomagolt műanyagot veszem. Abból semennyi sem lenne elég és csak megbetegednénk. Annak nincs tápértéke. Fontos a minőségi alapanyag. Egyrészt mindig van itthon alapélelmiszer, nem lehet, hogy ne legyen: hagyma, krumpli, liszt cukor, élesztő, zsír, só. Amúgy kevés a bolti, csak ami muszáj. Tejet például házhoz hozzák, még meleg mikor ideér. Mióta a legkisebb megszületett, nincs kertem. (Mármint konyhakert.) De előtte is volt, és ha a pici jövőre oviba megy, akkor megint lesz. Bölcsibe nem járnak. Azért van az anyjuk… Szóval figyelek a változatos táplálkozásra. Levesek, hús, zöldség, gyümölcs is, nasi is. Kell a fagyasztó és a spájz. Sokat főzök, sütök. A nasit is én állítom elő, sajtosok és apró sósak formájában. Persze azért veszünk is, látják a gyerekek is a kínálatot, hagyni kell nekik megtanulni, hogy mi a jobb. Fontos az előrelátás, ha véletlenül beüt a baj, akkor is el tudjuk látni magunkat. Rendszerint állatunk is szokott lenni, háznál a szárnyasok, valamelyik tesónál a disznóságok. Mi nem termelünk eladásra, csak a családnak. De 2-3 disznó levágása egyszerre, már komoly szervezést igényel. Nálunk a malacok is szépen kapnak, hogy jó, tiszta húsuk legyen. Másképp, minek? Akkor lesz tápláló a belőle készült étel. Az étel minősége a disznónak, meg a szárnyasoknak is fontos, hiszen azt adom majd a gyerekeknek. Nem adok nekik szemetet.
Aztán tudod, falun sokszor adnak is. Szólnak, hogy van egy meggyfa, leszedhetjük. Akkor én nem vagyok rest, megyek, leszedem, befőzöm. Amikor van saját kertem, a fagyasztóban csak a hús van. Minden más üvegben. De az sok idő és sok munka. Így elfogadom a keveset is.
{adselite}
– Nem bánod a diplomát?
– A fősuli sem olcsó. Ott lenni, ott élni, pénzbe kerül. Választanom kellett, a család és az iskola között. Hidd el nem bántam meg. A gyerekekkel mindig tanulok, igény szerint. A naggyal sose kellett, a többiek szólnak ha segítség kell. És ha kell, nagy szerencsémre a nagylány is besegít. Nem kényszerből, ő ilyen.
Nagy család van, de az én szüleim sajnos már elmentek. Nagyon fontos, hogy a gyerek a megfelelő ingert, a megfelelő időben kapja meg, akkor nagyon gyorsan tanul. Most két nagyszülővel kevesebbnyi inger… de foglalkozni kell velük, mindent megtanítani és megmutatni. Növény, virág, bogár, kurutty, hangok, élethelyzetek. Mindig kell a példamese, ösztön és tudatosság egyszerre, következetesség és rugalmasság egy időben. Nem értik, hogy minden gyerek okos, értelmes, intelligens. Jól neveltek, udvariasak, de nagyon sokat foglalkozom velük. Boldoggá tesz. Lehet, hogy most elmúlt 15 év, de a diploma is meglesz, de akkor is csak így fogunk élni. Szeretetben. Tudod, anyának is rátermettnek kell lenni. Van akinek eggyel kettővel se megy. Még a városban sem, ahol azért sok tennivaló nincs meg, ami itt viszont a mindennapok része. Ez az élet egy közös döntés volt, ezért házasodtunk össze, ezért van négy gyerekünk.
– Hol, hogyan dolgozik a férjed?
– Tomi Ny-Magyarországon dolgozik, hetel. Képzett szakember, nem iszákos, rendes megbízható szuperapuka. Úgy gondoltuk, hogy heti 5 nap távolság még vállalható, úgy hogy ne maradjunk ki egymás életéből. Amíg nem muszáj nem megy el innen külföldre, mert akkor már kiesne az igazi aparitmusból. Ha már két-három hétre, egy hónapra menne, már annyi minden történik egy gyerek életében, amit nem lehet újra reprodukálni. Ha akkor nincs ott apu, akkor annyi. És nem csak egynél, hanem a másodiknál és a harmadiknál és a negyediknél is. Nálunk tényleg a család az első, és megint látom a huncut, boldog kacaj ráncait a szeme sarkában. Nem szeretné csak havonta látni őket, évekig – mondja végül.
Így öt nap kimaradás a gyerekeknek is feldolgozható, mindig várják a pénteket. Hét közben beszélünk apával, de pénteken már nagyon várják és apa meg is jön. Így tudjuk megoldani, és néha a szükség idején vállalt áldozat nem fáj, ha tudom, hogy nekik lesz jobb a végén. Ha az ember négy gyereket vállal, akkor mind a négynek ugyanannyi jár, mindnek meg kell adni a maximumot, amire szüksége van. Nem lehet elfáradni, tönkre menni, meggondolni magunkat közben. Ezért mi nem veszekszünk, nem bántjuk egymást, nincs hangos szó, csak szeretet. De nem olyan álmélkodós fajta, hanem ésszel. Mondanám józan paraszti ésszel, de ezt biztos sokan elértenék. Például nálunk mindig a kötelező, a csekkek az első befizetés. A többi mindig kifutja valahogy.
– Honnan van ez a minden felé észlelő figyelem?
– Engem úgy neveltek, hogy természetesnek veszem az idősnek megadni a tiszteletet. A mai világban annyira rohannak a fiatalok, jól esik, ha észre veszik egymást az emberek. Nem vagyok búval bélelt menyecske, és bár az én szüleim elmentek, engem minden megerősít. Itt a faluban ezért mindig megállok, ha valamelyik öreg kint van, akiről tudom, hogy egyedül él, csak néha látogatják. Bárhogy sietek, nem zavar ha elkések, vagy nem érek oda időben, váltok vele néhány szót, csak azért, mert tudom, hogy neki ettől jobb lesz a napja. Dolgozom.
– Mi a legfontosabb érték?
– Szépség belül, tisztaság, ebben lehet élni, ez jelenti a biztonságot. Szeretet. Ettől normális és nyugodt a gyerek és így lehet megadni a jó létet. Nem a jólét a fontos, hanem a jó lét. A legfontosabb szerintem az érzelmi kötelék és a két szülő viszonya. Nálunk nincs veszekedés akkor se, ha nincs pénz. Nálunk nincs hangos szó. Van, hogy kevés, vagy idő előtt elfogy a pénz, mi nem tudunk tartalékot képezni. Van egy szép nagy házunk, kényelmesen elférünk. Van szeretet, családi harmónia, megbízhatóság, és én azzal teremtek értéket, hogy velük vagyok. Nem azzal, hogy diploma helyett gyárba járok. Kertet művelek és gondozom az állatokat. Akkor nem sok mindent kell megvenni, jut pénz a luxusra. Autóra, nyaralásra,extrákra a cseperedő lányoknak.
– Hány éves vagy?
– 38. – mondja az 52 kilós, gesztenyehajú, mindig mosolygós Cukimami.
