A te fiad is imád szerelni? Így erősíti a közös barkácsolás az apa-fiú kapcsolatot.
– Gyere, pakoljuk össze a játékokat! – nógatom a négyéves fiamat, aki rám se hederít. – Szanaszét van minden! – méltatlankodom. – Látod, erre rá is tapostunk a sok lom között, eltört a harapófogód.
– Az egy kombinált fogó! – pattan fel döbbent hitetlenkedéssel, és a fejét csóválja súlyos tudatlanságom hallatán. Na, ez tipikus. Imádunk együtt legózni, gyurmázni, de a férfivilág titkait nem tőlem fogja megismerni, az biztos.
Nimródot ritkán lehet nyugalomban látni. Ám ez a folyton rohangáló gyerek tátott szájjal, mozdulatlanul áll, míg az apjával a szerszámokat pakolják. A rajzolás negyedóránál tovább nem köti le, de múltkor egy egész délelőtt szavát sem lehetett hallani, míg ők ketten összeszerelték a könyvespolcot. Lombfűrészeltek már fa zsebkendőtartót, az öccse babakocsijának folyton elromló fékjét is mindig együtt szerelik, és lelkesen készülnek egy rózsaszín kisbicikli fiússá festésére.
Mindannyiunk számára egyértelmű, hogy ezek az „apás” programok jóval túlmutatnak a szabadidő kellemes eltöltésén. Most, ezekben az években dől el, hogy a kisfiúból milyen férfi lesz. Mennyire lesz törtető, mennyire fogja tisztelni a nőket, hogyan tud majd helytállni az életben. Senki nem akar tutyimutyit vagy érzéketlen macsót nevelni. Ám ez nem könnyű.
A mai kisfiúk fájdalmasan keveset látják az apjukat – azt az embert, aki a fő minta lesz számukra. Társadalmunkból rég eltűntek azok a folytonosságot biztosító nagyapa-apa-fiú kapcsolatok, valamint az úgynevezett beavatási rítusok, amelyek megerősítették a fiúgyermekeket kialakulóban lévő férfiidentitásukban. Egy mai gyerek nem látja, mit csinál az apja nap mint nap. Akit érdekel a téma, érdekes olvasmányra lel Sam Keen Belső tűz című könyvében, melyben többek között azt boncolgatja: a divatos sztereotípiákkal szembeszállva hogyan lehet boldog és kiteljesedett egy férfi mai világunkban.
Mielőtt bárki fejvesztve kapacitálná a férjét, hogy munkáját otthagyva ragadjon fejszét, és menjen fiaival fát vágni az erdőbe, előrebocsátom: a feladat ennél jóval egyszerűbb. Mégpedig:
Hozzuk vissza a fiús programokat!
Kisautózás, foci, és ami garantáltan minden kisfiú kedvence: a szerelés! A fiús anyukák valószínűleg velem együtt őrülnek meg a „szét akarom szedni, hogy lássam, hogy működik” – mániának, aminek már nem egy beszélő baba vagy vagyonokba kerülő zenélő játék látta kárát.
A fiam két lány után született – hideg zuhanyként ért, amikor elkezdte a jellemző „fiús” dolgokat. Könyvespolcra mászás, vadulás, bunyó… Hosszú időbe telt, míg elfogadtam, hogy a kisfiúknak igenis meg kell élniük ezeket. Persze az is fontos, hogy biztosítsunk olyan eszközöket, amelyek segítségével kiélheti szenvedélyeit – és ne a lányunk Barbie babáján kísérletezzen.
Barkácskészlet a vesszoparipa.hu webáruházból
Első lépésként szerezz be egy normális, minőségi játék barkácskészletet. Hidd el, a tartósság ennél a játéknál döntő fontosságú: ezek a kis eszközök ugyanis finoman szólva intenzív strapának lesznek kitéve, hiszen a kalapáccsal és a csavarhúzóval nem lehet finoman bánni. Ha meg a silány holmi eltörik: nincs játék, csak a sírás és a bosszúság.
Barkácskészlet a vesszoparipa.hu webáruházból
Mi legyen egy jó barkácskészletben? Ha engem kérdezel, a fűrész, a kalapács és az ominózus harapófogó (vagy kombinált fogó? Még mindig nem tudom, mi a különbség) jutna eszembe. Egy férfi valószínűleg ennél hosszasabban ecsetelné a listát, szóval ebben hallgassunk inkább rájuk: az a jó barkácsszett, amivel valóban lehet szerelni. A csavarhúzó legyen erős, és lehessen arra használni, amire való; a kis satu stabilan tartsa a megmunkálandó anyagot. Ami a legfontosabb: legyen benne minden, ami az apáéban is van, hiszen ezt a fiúk együtt fogják használni.
Barkácskészlet a vesszoparipa.hu webshopból
Mert fogják, ebben biztos lehetsz! Valljuk be, az apukák sokszor unják a klasszikus gyerekes játékokat. Persze, biztosan szívesen kirakózik meg kézműveskedik ő is, de motiváltabb lesz, ha olyan dolgot csinálhatnak együtt, ami megalapozza a későbbi igazi szereléseket. Játék közben pedig igazi férfias beszélgetésekre kerülhet sor, amelyek csak kettejükre tartoznak.
Ezért is lepődtem meg, mikor a minap barkácsolás közben a fiam hangjára figyeltem fel: „Hol az anya? Apa, hol az anya”?
Boldogan libbentem oda, de ezúttal nem rám gondolt. Na, ennyi baj legyen!
