Kikészülök azoktól a kampányoktól, fotósorozatoktól, amikben elhízott, kinyúlt bőrű, Grand Canyonokkal tarkított anyák “mutatják be”, hogy az anyaság mindent megért. Ez egy marhaság. Nekem ne mondja senki, hogy komolyan azt kell sugallni az anyáknak, hogy az teljesen okés, ha eres lesz a lába, meg lógni kezd a hasa, és semmi gond sincs a csíkokkal.
{adselite}
No meg ott lebeg ezzel a “divathullámmal” párhuzamosan a fitt anya is, aki várandóssága utolsó heteit az edzőteremben tölti és számolja a kalóriákat, majd szülés után 1 héttel lapos hasat tesz közszemlére. Most akkor fogadjam el magam, tudjak be mindent a rossz géneknek, essek önsajnálatba, kezdjek el vadul fogyózni, személyi edzőt fogadni, látogassak el egy plasztikai sebészetre, esetleg próbáljam elfogadni magam?
Nem voltam se elhízott, se túl vékony, se beteges, se edzőterem bérletes; a húszas éveim vége felé lettem várandós. Hozzávetőleg zavartalannak mondható babavárásom közben azonban azt vettem észre, hogy egyre jobban változik a testem.
Tisztességgel kentem a pocakomat reggel és este is babaolajjal, aztán a 7. hónap környékén hirtelen nagyot nőtt és páff, megjelentek a striák. Az egyik épp a köldököm felett, ami egyre jobban húzódott, az utolsó 2 hétben annyira elvékonyodott ott a bőröm, hogy felhívtam a nőgyógyászomat, és komoly hangvételben megkérdeztem, lehetséges-e, hogy szétreped. A válasza nem volt túl megnyugtató; bizony a bőr képes erre, érzékeny szervünk, de ne aggódjak, pihenjek. A fájdalom kezdett elviselhetetlenné válni, zavaró volt és félelemmel töltött el. Szerencsére megúsztam!
Soha semmi gondom sem volt az ereimmel, erre láttam, hogy komoly visszerek kezdtek el az egyik lábszáramon kitüremkedni. Először csak estére, aztán 1-2 hónappal később, már konkrétan olyanná vált a lábam, mint a nagymamámnak. Sötét, vastag kidudorodó erek, számos seprűvénás folt. Elkezdtem szedni rá gyógyszert, plusz a nyár közepén belekényszerültem egy kompressziós harisnyába, ami full műszál, papucsról lemondhattam, és nem szívesen mentem látogatóba senkihez, mert rettentően beleizzadtam.
A bőröm szörnyű állapotba került, a vállam, a hátam a dekoltázsom tiszta pattanás lett, amire semmit se tudtam kenni, mivel hormonok álltak a háttérben. Szuper, említettem már, hogy szeptember végi a babám, szóval a nyarat hosszú nadrágokban, zárt cipőben, vízpartokat messziről elkerülve, javarészt lakásban töltöttem. A hajam hullani kezdett, a körmöm folyton beszakadt.
A pici lányom végül császárral született, szóval kaptam egy szuper heget is, meg injekció kúrát. A mellem – mikor belövellt a tejem – egy éjszaka alatt egy teljes számot nőtt, így ott is megnyertem a striákat.
DE, nem azért írtam nektek, mert panaszkodni akarok! Az előzménnyel azt akartam érzékeltetni, hogy szinte az összes sz..rt megnyertem, ami a várandósságot terhességgé teheti. Az egész folyamat végén kaptam egy plöttyedt testet – a gyulladt pattanások után maradt hegekkel -, a tej elapadása utáni lógicáló csíkos melleket, egy zebrára hajazó pocakot – eldeformálódott köldökkel-, fele annyi hajat, mint volt…stb. Bevallom, szörnyen zavart, és ezen ez a katyvasz társadalmi hozzáállás még rontott is! Aki azt állítja, hogy ő így elfogadta magát, végül is szült gyereket, az adja meg a pszichológusa számát pls.!
Nem ment, emiatt egyre többször borultam ki, a férjem persze nem értette mi bajom. De most nem a kettőnk kapcsolatának kivesézése a célom, úgyhogy erről ennyit is. A lényeg, hogy ott álltam – de leginkább ültem – egy 6 hónapos csodával, és azt éreztem, hogy a korábbi fényem egy az egyben átfolyt belé. Nem, persze nem lettem féltékeny a saját lányomra, de attól még ezt éreztem. Közben értetlenül és elhagyatottan tépelődtem az “ősanya test = szuper anya” vs. “anyaként is néz ki úgy, mint egy fitnesz modell” képek rengetegében.
Aztán egyik nap eldöntöttem, hogy ennek véget vetek. Anyagi helyzetem nem engedte meg, hogy plasztikai sebész segítségét kérjem, így a kemény és formás C-s mellektől csendben elbúcsúztam. Elsőként a visszerekkel mentem el egy érsebészhez, aki 3 hónappal azután meg is műtött. Lett még több – bár igen apró hegem -, ellenben eltűntek a csúnya erek a lábamról. Szépen lassan felszívódtak a seprűvénák is. Elkezdtem szedni multivitamin tablettát, amitől pár hónap alatt javult a hajam/ körmöm/ bőröm minősége is. Napoztam a kertben, otthon tornáztam különböző DVD-kre, rövid, de csajos frizkót vágattam, beszereztem egy szuper egyrészes fürdőrucit, és rátaláltam a push-up csodatévő hatására.
Ezek nem kerültek se sok pénzembe, se időmbe. Az eredmény 3-4 hónap alatt döbbenetes képet mutatott – annak ellenére, hogy van, amin semmivel se tudok változtatni! Még nem fogadtam el a testemet, nem biztos, hogy valaha is el fogom. Nekem az is siker, hogy már feltételezhető önbizalommal sétálok az utcán.
Egy szó, mint száz; lényegében akkor sikerült elkezdenem kilábalni ebből a nehéz időszakból, amikor teljesen elhatárolódtam a világ szerinti anyatest képektől.
Köszönöm, hogy kiírhattam magamból!
A képek illusztrációk, forrásuk; pinterest.com
