Amikor valaki kisbabát vár a legtöbb reakció az érkező jövevény a nemét illetően, az, hogy mindegy, csak egészséges legyen. Ez így is van, de azért mindenki sugall valamit. Csúcsos a has, biztos fiú. Az édeset kívánja a kismama, biztos lány. Azt szerintem minden várandós nő tapasztalta, hogy mindenki tud jó tanáccsal, vagy valamilyen gondolattal szolgálni, akár ismerjük, akár nem, akár akarjuk, akár nem.
Ennek igenis jócskán vannak hátrányai. Viszonylag későn, amikor már a 24. hetet is betöltöttem tudtuk most meg, hogy milyen nemű is lesz a második gyermekünk. Csak akkor alakult úgy, hogy az ultrahang során láthatóvá vált az egyértelmű jel.
Rettentő boldog és szerencsés vagyok, hiszen egy gyönyörű és csodálatos kisfiút várunk ismét. Viszont, amikor ezt megtudtam volt bennem egy csalódottság érzés is, ami miatt nagyon rosszul éreztem magam. Hogyan is lehetnék elégedetlen, ha nem voltak elvárásaim? Úgy, hogy a körülöttem lévőknek bizony voltak. Kb. 20 hétig mindenkitől azt hallgattam, hogy biztos kislányunk lesz, és sajnos ez a gondolat, bármennyire is nem akartam, de egyfajta vágyat ébresztett bennem is. Így, amikor megtudtam az ellenkezőjét olyan érzésem volt, mintha elvettek volna tőlem valamit. Pedig egy csodálatos dolgot kaptam. Még egy kisfiú választott engem az anyukájának.
Most már sikerült a negatív érzéseket elfogadni és elengedni. És most már boldogan tudom várni a kisfiunkat. Tudom, hogy sokaknak ez egyáltalán nem tűnik gondnak, hogy vannak ennél sokkal nagyobb problémáik, hogy valaki mindent megadna, ha a helyemben lenne. Igaza is van. Ez okozta bennem a leginkább a lelkiismeret furdalást.
Vajon lehet ezeket a helyzeteket sérülés nélkül kezelni a felfokozott hormonháztartás és a terhességből adódó túlzott érzékenység mellett? Ha tehetném, mindenkit megkérnék, hogy ne játszanak jóst, ne akarjanak megmondani semmit egy várandós nőnek, ne akarjanak tanácsot adni. Csak gratuláljanak, hallgassák meg, ha valaki valamit el akar mesélni a babavárással kapcsolatban, és ha esetleg tanácsot kérnek, akkor segítsenek.
Nemrég belefutottam egy idézetbe, ami a legnagyobb segítség volt nekem ebben az érzelmi zavarban, amiben voltam. Sajnos azt nem találtam meg, hogy kitől származik, de nekem nagyon megtetszett. Ez volt az:
„Téged választott!”
{adselite}
A megszületni vágyó lélek mindig anyát választ magának. Ez határtalan bizalom! Bizalom, hogy jó apát választasz számára, bizalom a testedben, hogy ott felépítheti önmagát, bizalom a lelkedben, hogy Te leszel az, aki segít kibontani a Földi létezésben önmagát. Rád bízza az első lakóhelyét, rád bízza az életét. Bizalom, hogy első perctől kezdve a legnagyobb szeretetet kapja tőled, amit ember itt e Földön kapni képes. Bizalom, hogy Te mindig csodálatosnak, nagyszerűnek, megismételhetetlennek látod majd Őt, bizalom, hogy jöhet vihar, ragyoghat a Nap, Te mindig biztos pont maradsz.
Az élet legnagyobb ajándékát nyújtja át Neked: életet adhatsz, ahogyan Te is életet kaptál. Tudj élni ezzel az ajándékkal!
A TeszteIM blog írójának további bejegyzéseit ITT találod.
