A nyitott kapcsolat manapság az együttélés egyre gyakoribb és elfogadottabb formája, de hogyan működik – egyáltalán működhet-e úgy közös élet, ha a felek kölcsönösen máshol is érdekeltek? Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy ilyen felállás?
Az emberek túlnyomó részének az általánosan elfogadott és természetes párkapcsolat a monogámia. Ennek számtalan előnye van: tervezhető, kiszámítható, megbízható, állandó kapcsolat egy társsal, akin nem kell osztozni, aki mindig ott van, amikor szükség van rá. Ugyanakkor megvan az esélye, hogy az idő előre haladtával ez egyik félnek hiányérzete lesz, úgy érzi, valami kimarad az életéből, esetleg változatosabb szexuális életre vágyik, amit nem kap meg otthon, ugyanakkor nem szeretné feladni sem a kapcsolatot. Egy monogám kapcsolatba alapvetően nem fér bele, hogy legálisan más úton pótolják a felek a hiányt, ilyenkor vagy marad a hiányérzet, vagy jönnek a félrelépések, a lopott órák, a hazugságok, a titkok.
A nyitott kapcsolatok hívei ezt a fajta tényezőt próbálják kiiktatni az életükből. Több rugalmassággal, toleranciával és közös döntéssel nagyobb teret hagynak egymásnak, hogy mind a két félnek legyen lehetősége kísérletezni és kiélni olyan vágyakat, amelyek esetleg az otthoni kapcsolatba nem férnek bele.
A nyitott kapcsolatban élők saját bevallásuk szerint tisztelik és szeretik egymást, sőt!, megbíznak egymásban. Hiszen állításuk szerint egy ilyen együttlét nem is lehetne másképp tartós, csak nagyon szilárd alapokon álló kapcsolat bír el ilyen különleges terhelést. A párok ismerik és elfogadják egymás igényeit és maximálisan szét tudják választani a szerelmet a szexuális vágytól. A félrelépéseket kizárólag ez vezérli, nem akarnak új kapcsolatot, csak az újdonság iránti izgalom a csábító.
A legfontosabb érvek mellette a teljes szabadságérzet; a mókuskerék, a szexuális rutin, a titkolózás, hazudozás elkerülése. Gyakran megelőzésképpen, vagy egy rossz kapcsolat terápiájaként merül fel a lehetőség, sok pár kifejezetten ennek az életformának tulajdonítja házasságának, kapcsolatának megmentését, hiszen egyesíti magában a korlátlan szabadság összes előnyét az együttélés pozitívumaival. A jól működő nyitott kapcsolatban élők nagyobb része a negyvenes-hatvanas korosztály tagja, ahol a felek már rugalmasabban kezelik a másik fél kilengéseit. A nyitott kapcsolat hívei szerint a monogámia rossz hatással van a partnerkapcsolatra, jobb nyíltan vállalni, hogy néha megkívánunk másokat a partnerünk mellett, és a párkapcsolatot erősíti, ha ezeket a lehetőségeket ki is használjuk. Egy ilyen szituációban nem érzik magukat rabnak a házasságukban, mindkét fél azzal és úgy tölti a különálló idejét, akivel és ahogyan akarja, nem kell elszámolnia a tetteivel, sőt, a tetteinek nincs következménye, ezáltal nem kell lemondani a flörtölés élményéről. Egy nyitott kapcsolat teret ad arra is, hogy olyan igényeket valósítsanak meg, amit az állandó partnerüktől nem kérhetnek, hiszen az embert az ösztönei vezérlik, tele van olyan vágyakkal, amelyek gyakran nem férnek bele egy „egészséges” kapcsolatról alkotott elképzelésbe.
Többnyire ezek a pro érvek a nyitott kapcsolatok mellett, de a statisztikák szerint ezek a kapcsolatok valamiért mégsem bizonyulnak tartósnak vagy sikeresnek.
A baj általában ott van, hogy többnyire csak az egyik fél vágyik a nyitottságra.
A partner pedig ilyen-olyan okok miatt – legyen az a szakítástól való félelem, esetleg szimpla kíváncsiság – csak belemegy vagy elfogadja a helyzetet. Ehhez a döntéshez hatalmas önfegyelem szükséges, legyőzni a féltékenységet egy olyan pillanatban, amikor pontosan tudja az ember, hogy a párja egy másik férfi vagy nő karjaiban van. Azt sem könnyű megélni, ha nem saját magunk akarjuk, hogy a párkapcsolat elveszíti a „csak mi vagyunk” intimitását és minden egyes félrelépésnél felmerül a lehetőség, hogy a következő alkalmi szerető egyszer csak valami több lesz.
Akik belevágnak, nem árt, ha előre lefektetik a játékszabályokat. Mi az, ami belefér, vehetnek-e el időt a társ idejéből az afférok, alkalmi jellegű szexuális élmények lehetnek, vagy akár szerető is, hogy kell-e tudni a feleknek részletesen egymás kalandjairól, vagy szigorúan titokban, diszkréten intézzék a dolgot? Kiemelkedően fontos a védekezés, semmilyen körülmények között nem hozható az állandó partner olyan helyzetbe, hogy bármilyen egészségügyi problémája legyen a másik fél kalandjából. Elmondhatjuk, hogy ez a fajta együttélés csak a teljes kölcsönösség elvén működhet. Ha bármelyik fél kételkedni kezd a kapcsolatban, azonnal beszélni kell róla, orvosolni, megoldást találni, de semmiképp nem tartható úgy, ha kényszerűség, ha áldozattal jár, ha fájdalmat okoz a partnernek.
” Gondok voltak a házasságommal. Nagyon nagy gondok. Ezt mindketten tudtuk. Megbeszéltük a férjemmel, hogy megteszünk mindent annak érdekében, hogy helyrehozzuk a dolgokat. A férjemtől kaptam egy üzenetet, hogy este öltözzek ki elvisz Valahova (szándékosan írom így a VALAHOVA-t). A gyerekeket elintézte, hogy semmi se álljon a boldogságunk útjába. Kiöltöztem, őrült jól néztem ki. Beültünk a kocsiba, és a belvárosba tartottunk. Magával ragadott a romantikus hozzáállása, ahogy leparkoltunk kéz a kézben, mint az újdonsült szerelmesek lépkedtünk egymás mellett. Odáig voltam és vissza, hogy elvisz vacsorázni- én kis naív azt gondoltam, vacsorázni….- Amikor beléptünk egy épületbe még nem is sejtettem, hogy egy szvinger klubba tartunk. Mikor tudatosult bennem, hülyének, naivnak éreztem magam, és megalázónak találtam az egészet. Rohantam volna innen messzire, de időközben egy nyugtató kéz a hátamat átkarolta, és kezdetét vette a kis „közös utazásunk”. Egyre beljebb kerültünk, egyre több ruha került le rólunk, és egy bár közepén egy szál fehérneműben beszélgettem a férjemmel, hogy mit rontottunk el, és hogyan. Nem tudom minek köszönhetően, de megnyíltunk (minden tekintetben) egymás előtt. Ez volt az a pillanat, hogy a kapcsolatunk helyrejött, és nyitott kapcsolatban kezdtünk élni. Azóta is így élünk. Boldogok vagyunk,és ez a legfontosabb!”
Az előnyök mellett tehát a nyitott kapcsolat bőven rejt csapdákat is, nagy felelősséggel jár belevágni és nincs garancia a pozitív kicsengésre még akkor sem, ha egy pár mindkét tagja akarja.
Szexológusok véleménye szerint hibás út azt gondolni, hogy a társ megtartásához a félrelépés a célravezető, még engedéllyel, legálisan sem. Helyette a meglévő kapcsolat erősítésére kell koncentrálni, abban megélni és megtalálni a harmóniát. A természetes emberi önzés, a féltékenység, a társ birtoklása iránti vágy hajlamos felülírni a nyitottságot és az akaratot, ami gyorsan konfliktushoz vezet, választás elé állítva a feleket. De a döntés joga mindig, mindenkinél, egyénileg megvan, ki lehet – ki kell lépni, ha valaki úgy érzi, mérgező a szituáció. Kompromisszumot kötni választás kérdése, áldozatból, anyagi biztonságból, érzelmi függésből nem érdemes belevágni, csak akkor tud működni, ha mindkét fél biztos abban, hogy ezt akarja.
