Néha nagyon nehéz a gyerekekkel. Értetlenül állok a reggeli készülődés közepén: ami tegnap jó volt, ma nem tetszik a 3 évesemnek, sőt, kezd kiborulni. Ráadásul nem is egy lényeges dologról van szó, hanem arról, hogy először a pólót adjam rá vagy a nadrágot. Nevetséges. Nevetnék is, ha nem lennénk késésben, de így egyelőre fogalmam sincs, hogy hogyan tudunk egyáltalán elindulni.
Aztán jön a megoldás: az ölelés. Kinyújtom feléje a karjaimat, és ha kicsit vonakodva is, de egyértelműen közeledve az ölembe ül a kisebbik fiam. Megnyugvással tölt el, hogy ez a „módszer” ismét bevált, lassan rendezni tudjuk sorainkat.
Az ölelés mindig beválik. Bevált azóta a 8,5 éves fiammal is, amikor tehetetlenséget érezve, a kiabálással már a torkomban szinte elküldtem őt a szobájába, aztán az utolsó pillanatban magamhoz húztam, és nem tiltakozott. Néha szinte felnevetek: nem rég a kisebbik még épp az ölelés előtt meggondolta magát, váratlanul mégis folytatta toporzékolást, de el nem engedte volna közben a kezemet. Aztán még váratlanabbul odabújt.
Miért is öleljük meg a gyermekünket a legborzasztóbb viselkedés közben is?
Mert a szeretetből jobban tanulnak, mint a büntetésből. Egy ölelés és egy kis beszélgetés sokkal inkább segít felismerni, hogy éppen mi történik a gyerekekben, mint a kiabálás és a büntetés.
Mert ha a gyerek borzalmasan viselkedik, az igazából egy segélykiáltás. A gyerekek egy ideig nehezen vagy egyáltalán nem tudják szavakkal kifejezni az érzéseiket, hogy valami frusztrálja őket. Sőt, legtöbbször csak azért kezdenek „rosszalkodni”, hisztizni, hogy végre figyelemben részesüljenek, és leginkább az ölelés az, amire szükségük lehet ilyenkor.
Mert a szeretet feltétel nélküli. Nem kell egyetértenünk a gyermekünk viselkedésével, de bármi történik, úgyis szeretni fogjuk őt. Ezt neki tudnia kell, néha „emlékeztetni” kell rá őket, főleg, amikor rosszul érzik magukat a bőrükben. Mi fejezhetné ki ezt jobban egy ölelésnél?
Mert az együttműködés a kapcsolatteremtéssel kezdődik. Egy jó szülő-gyerek kapcsolatban a gyerekek együttműködőek. Ha ez a kapcsolat éppen sérül, akkor jó „újrakezdés” az ölelés, egy csendes beszélgetés.
Mert néha a szülőnek van igazán szüksége az ölelésre. Ha megbántott a gyerek, nyugtalanak vagyunk, vagy csak tehetetlennek, fáradtnak érezzük magunkat, ezen az ölelés segíthet a leggyorsabban és leghatékonyabban. Az ölelés nemcsak nyugtató, stresszoldó hatású, hanem erősödik tőle az összetartozás és biztonság érzése is.
Amennyiben egyénre szabott segítségre lenne szükséged vagy egyszerűen csak magabiztosabb anya szeretnél lenni, keress fel egy első ingyenes beszélgetésre, és írj a hello@anyacoaching.hu címre.
Forrás: http://picklebums.com
Képek forrása: www.istockphoto.com, www.inspiringwomen.co.za
