A mai nap egy közepesen katarktikus veszekedés után, magamba nézve próbáltam megtalálni a hibát. Nagyon tisztességtelen módon megengedtem magamnak, hogy a férjemre ráolvassam azt a mondatot, amivel kifacsartam a lelkét: „A gyereknek apa is kell! Oldd meg, és legyél itt…” Ez nem az ő hibája, nem is az enyém. Elesett az M0-s, és vele együtt a megszokott életünk.
Helyezzük ezt kontextusba. Nem vagyok egyedi eset, talán te is magadra ismersz. Dolgozó anyaként megtaláltam az egyensúlyt. Nulla segítséggel rendelkező család vagyunk, de a férjem MINDIG hazaért 5 órára, és nem szenvedtem hiányt férjből, apából, szeretetből. Maximálisan összedolgozva éldegéltünk. Hozott így is különös helyzeteket a sors, például megesett, hogy amíg vizsgált a nőgyógyászom, addig az asszisztense ringatta a fél éves babámat, mert nem tudtam a kicsit hova tenni. És tovább forgott a föld, túléltük.
Most viszont egészen más a helyzet. Nemcsak eseti megoldásokat kell találnom, hanem az egész életem arról kezdett szólni, hogy állandóan megoldok.
Rengeteg anya éli szinte egyedül az életét, sokszor akkor is, ha van társ mellette. Mennyire felnézek rájuk!
{adselite}
Én szerencsésnek mondhatom magam, mert átmeneti ez az állapot.
Tehát nyáron elkezdődött a M0-s felújítása, és 2020-ig ez lesz. Épül, szépül a haza, hurrá!
Az ország megannyi apukája, családfője került viszont bele az M0-s csapdájába. Nincs olyan indulási időpont, ami biztosítja, hogy a szeretett férj emberi időben érkezzen haza, vagy induljon munkába. A busz persze pont nem úgy jár, ahogy jó, és végtelen ideig döcög. A vonatot természetesen szintén felújítják, órákat késik/áll minden nap. Marad az autó. Nálunk apa jelenleg hajnal fél 6- 6 között indul, majd este 7-re hazavergődik. Órákat töltve a dugóban.
Ezzel a jelenléte minimálisra csökken a családja életében. Az eddigi napi 4 óra helyett egy órát tölt a gyerekkel. Időnként -teljesen jogosan- hazaérve fáradt, olyankor az esti rituálé is az enyém. Az egy óra ilyenkor fél órára redukálódik. Mind érezzük ennek a súlyát.
Teljesen átrendeződik az életünk önhibánkon kívül, egy útfelújítás miatt. Nem röhej?
Illetve kezdünk komoly szimbiózisba keveredni a gyerekkel. Hiába meséljük el apának a nap sztroriját, ő nem éli meg velünk. Kimarad a reggeli összebújásból, a délutáni nagy sétákból, a közös sütigyártásból, vagy játékból. Nehezen tud bekapcsolódni. Majdhogynem kimarad majd 2 évre a gyereke életéből. Az én erőm pedig véges. Végigrohanom a napot, amit gyűlölök. Közben a fejemben 3 oldalnyi lista pörög folyamatosan az elvégzendő aznapi logisztikai, és más jellegű missziókról. Hozom-viszem a gyereket, edzések, fejlesztés, bevásárlás, takarítás, főzés, vasalás, napi problémák (vízóra csere, szülői értekezlet, szervíz, csekkek, orvos stb..). Emellett sem a férjem, sem én nem tudunk kikapcsolódni. Nincs idő ilyen nagyzoló szükségletek kielégítésére. Most még tűrés van, de érzem, hogy nem fogok ehhez az egészhez sokáig jó képet vágni.
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]
A környezetünkben élő családoknál is látom, hogy mekkora probléma ez. Talán még demográfiai vonzata is lesz a felújításnak. Biztos vagyok abban, hogy ott ahol nem elég stabil a kapcsolat, ennek a tartós állapotnak válás lesz a következménye. De hallottam olyat is, hogy másik gyermeket vállal a pár, mert az anyát nem veszik vissza 4 órában dolgozni. A maradék 4-et jelenleg utazással töltené. Így jobb híján elütik ezt a két évet egy kistesóval. Végül is valami szuper is kisül a felújításból 🙂
[/quote]
Fotó:Pinterest
Annak érdekében, hogy ne süllyedjünk önsajnálatba, adok néhány gyakorlati tanácsot:
- Mindig legyél felkészült! Az a csavar, amitől rettegsz egész nap, az meg is fog történni 🙂
- Soha ne legyél beteg! Soha. C vitaminban fürödj!
- Minimum 3 kávé/nap! Keményvonalas/többgyerekes anyák igény szerint kombinálják csokival!
- Ventillálj ki barátnőnek! Ne a párodnak, mert nem szereti a koncentrált jajveszékelést!
- Fogadj el segítséget! Ha nincs, akkor alázkodj meg, és hazudd le a csillagokat az égről az ügy érdekében!
- Ne menj a posta közelébe gyerekkel fél 4-kor!
- Néha rendelj kaját! A tűzhelyedet vedd körbe este 10 után bekapcsolódó villanypásztorral!
- Menj végig a lakáson, nézd meg melyik terület válik láthatóvá a napfény beesési szögének változásával a nap folyamán! Kizárólag ezeken a pontokon takaríts!
- A hétvége tudata éltessen! Bármennyire elérhetetlennek látszik, akkor is el fog jönni.
- Ne aludj el altatás közben, ha látni akarod a férjed heti egyél többször!
10+1. Sportolj! Egyes termek még este 9-kor is nyitva vannak. Ha nem jön be a kávé,csoki ,kombó, ez be fog. Éjfélkor nemcsak úgy összehúzod majd a legodarabokat a nappali sarkába, hanem a rend kedvéért tökéletes csilli-villi lego cityt rittyentesz. Aztán elájulsz.
Kérlek, titeket, drága apukák, legyetek ti is türelmesek! Tudom, hogy nektek is nagyon nehéz, de ezen is túl lesztek!
Az M0-son dolgozó édesapákat is kérem, hogy dolgozzanak hatékonyan! Mindenkit vár haza a családja!
Mi anyák, pedig mantrázzunk tovább: képes vagyok kézben tartani mindent, türelmes vagyok, nem borítom ki a férjem, én sem borulok ki, nem vagyok mártír, szeretem magam, szeretek itt élni, nyugodt vagyok, ellazulok, megoldok…. 🙂
