Hányszor hallottátok azt a mondatot, hogy mikor adsz már valami mást is annak a gyereknek? Te már ilyenkor almát ettél, teát és vizet ittál… Halkan jegyezném meg még mindig az első gyerek, tehát majd haladunk szépen, ahogy meg van írva, vagyis ha őszinte akarok lenni, akkor igazából úgy haladunk, ahogy én felkészülök a következő lépésre.
{adselite}
Tudom, hogy közhely, de nagyon gyorsan telik az idő, én meg csak kapkodom a fejemet, és szeretném a pillanatokat átélni, és megélni… Számomra ez egy nagyon izgalmas időszak. Egyszerre volt bennem kíváncsiság és félelem.
Ti mennyire vártátok a hozzátáplálás időszakát?
Azt hiszem, ez az a fejezett ahol még inkább odafigyelek arra, hogy betartsam a helyes sorrendet, jöhetnek a könyvek, az okos telefon, a google. Igen eljött a googlizás ideje is, de nem, úgy ahogy gondoljátok. Püré függő lettem, így újabb és újabb recepteket vadászok. ITT szuper babarecepteket találtok!
Mivel korán tápszerre kellett váltani, így a védőnő tanácsára már az 5. hónapban zöld jelzést kaptam, hogy elkezdhetek neki mást is adni, mint tejcsit. Tudtam, hogy eljön majd ez az idő is, de próbáltam húzni, amíg lehet, mert még mélyen éltek bennem azok a negatív élmények, amikor az anyatejről tápszerre kellett váltani. Én csak nem akartam neki sem, és önző módon magunknak sem rosszat, így a hozzátáplálást igen félve kezdtem el.
Kép forrás: bebispenot.hu
Tejpéppel indult a móka, nagyjából egy hétig napi egyszer ezt kapott, olyan kis mennyiségben, hogy utána még a tej adagot is simán megitta. Aztán egy reggel úgy ébredtem, hogy itt az ideje az almának. Kitaláljátok? Én a bátor anyuka újra értelmeztem a hozzátáplálás fogalmát, ezt a kombót nagyjából másfél hétig vezettem be neki, úgy hogy minden nap növeltem az adagot… Majd pedig egy újabb reggel hirtelen szárnyakat kaptam, és szépen sorban jött a krumpli, a sütőtök… Az alma és a tejpép pedig megmaradt mentőövnek. Minden új alapanyagot almával párosítottam, így az ismeretlen mellett ott volt a már jól ismert íz világ is.
Üveges bébiétel vagy saját gyártmány?
Nem tagadom nagyon vártam már, hogy pürésítsek, és szuper kis „koktélokat” keverjek Jázminnak. Egészen odáig (nagyjából 1 hónapig), azt mondtam, hogy majd én megcsinálom minden alkalommal frissen az ebédet, (vagy kiveszem a fagyasztóból, a maradékot), amíg rá nem jöttem, hogy a tél végén igen nehezen fogok friss barackot találni. Ekkor nyúltam először az üveges kaja után. Majd jöttek a nyűgös napok, meg a jó idő, meg a…és igen hamar rájöttem, hogy nincsen annak az üveges kajának semmi baja sem. A kész bébiételeket úgy kezelem, mint a zacskós leveseket, felturbózom őket, így csináltam is valamit meg nem is, friss is meg nem is. Ez a procedúra, ha másra nem is a lelkiismeretemnek simán jó.
Glutén bevezetése
Itt van egy újabb lépcsőfok, amit még nem ugrottam meg. A bibi, hogy a gyereknek még nincs foga, tehát nem tud rágni (mondjuk ez helytelen állítás, mert egyik este az usb kábelt simán szét nyammogta). Na de vissza a kiflihez. Mi lesz, ha a kifliről lepergő morzsaszem megakad a torkán. Tudom, adok neki inni, de élesben valahogy nem megy. Sütöttem neki baba sütit is, nagyon bátran oda is adtam neki. Tényleg ügyesen nyammogott rajta, csak én kaptam vagy 3x infarktust, amikor láttam, hogy 1-1 nagyobb darab ragadt a szájában (nagyobb darab?? értsd anya-para kifejezés). A sütik sorsa, a darálás lett, illetve apával is rákattantunk. Nem adom föl, de erre még gyúrnom kell, addig is mixelek tovább!
Egyébként a legtöbb pépesített ételt remekül lehet húsok mellé tálalni, vagy mártogatósnak elkészíteni. Kicsit több fűszer kell bele, és máris meg oldottam az aznapi ebédet magunknak is. Van még hová fejlődni, de ettől is szép az anyaság. Én pedig várom az újabb próbatételt, ami már kibontakozóban van…
