VIZSGÁK
Múlthét hétfőn esett, hogy a 4 szóbeliből álló záróvizsga napja elérkezett.
A szülés óta folyamatosan próbáltam tanulgatni. Szoptatás alatt rendszeresen az egyik kezemmel a gyereket, másikkal valamelyik tételsort tartottam. Sajnos azonban a fáradtság és a friss 2xs anya szerep gyakran legyőzte a tanulás iránti mély elkötelezettségemet. Így esett, hogy az utolsó vizsga előtti pénteken kezdtem a nagy hajrát. Anyós, férj, mindenki próbálta lefoglalni a lányt- lehetőleg lakáson kívül -, hogy én tanulhassak. Hajnali etetésekkor is mantráztam az Integrált Közösségi Szolgáltató Terek köztelező és opcionális feladatait.
Már előző este átvittük a lányt anyóshoz, mert másnap 7:30-ra kellett beérni, és így is hajnal 5-kor keltünk. Egyszerűen nem akartuk kikapni az ágyból, az autóban benyomni a szájába a tápit, majd anyósnál egy kanyarban kitenni őt. Így csak magamat kellett össze- és elkészítenem, no meg a fiamat. Be a hordozójába, pelustáska dugig, irány a suli, épp időben, picit talán utána sikerült elindulnunk. Kiszámoltuk, hogy egy gyors mekis jegeskávé még belefér nekem, hogy mégis működjön az agyam. Ahogy ott álltunk az autóval a rendelés leadása és annak felvétele közt, hirtelen belém nyilallt; A babakocsit meg otthon hagytuk! Visszamenni nem volt idő, egymásra néztünk és úgy ítéltük meg, a gyerek szeret a hordozójában aludni, biztos szuper kényelmes is, kifejezetten örülni fog, hogy abban lehet. Tipikus önigazolás egy vesztett helyzetben. Így legalább nem lelkifurkával vágtam neki a napnak. Mikor odaértünk, nagyon humánusan kaptunk egy külön termet, ahol apa lehetett a 3 hetes kis fickóval. Már odafelé elaludt, szerencsére épp úgy ébredt reggel, hogy jól be tudott lakmározni. Ott hagytam hát a srácokat, és nekivágtam.
A két mumus tantárgy az ifjúságpolitika és a jog volt – ezenkívül még életútinterjú és szakdolgozatvédés volt terítéken. Az a hír járta, hogy egyikre délelőtt másikra délután kerül sor. A felkészítő tanárunk is azzal bíztatott minket, bízzunk abban, hogy a vizsgaelnök nem fog érteni az adott tárgyhoz és akkor elég csak folyamatosan beszélni valami hasonlóról, meglesz a kettes. Nos, több évnyi sormintát ledobva magáról a mi napunkon épp ráért egy neves, ifjúságpolitikában igencsak jártas szakember, aki mellesleg a kamara tagja is. Hoppárézi, gondoltam már-már anyás káromkodással magamban, az szép lesz. Sebaj, délutánig még lesz egy-két órás szünet, azalatt ismét átnézem az anyagot.
8:00
Mivel én kisbabával voltam, bemehettem az első körrel. Odakerültem az asztalhoz, látom, két nagy boríték hever rajta.
– Húzz kérlek mindkettőből egy tételt! Igen, jól látod, egyben lesz a jog és az ifjúságpolitika vizsga.
MI??? Jesszus, azt hiszem hánynom kell, elég ciki, és már nem foghatom arra sem, hogy várandós vagyok. Na, jó, gondoltam, ennyi volt, szép volt, húzok, aztán hátha. Leültem, ránéztem a két tételre, 7, 17 – hetes a kedvenc számom mellesleg. Juhé, ezek azok közé tartoznak, amiket hellyel-közzel át is láttam, fel is fogtam és hozzávetőleg meg is tanultam! Nem akarom fényezni magam, de az elnökhelyettes csak annyit mondott a feleletem után, hogy ez profi volt. Kilépve az ajtón már tessékeltek is be a következő terembe, a harmadik vizsgára. Tétellel a kezemben leültem és egyből az órámra néztem; Ajjaj, már 9 óra, Vajk pedig 5:30-kor evett. Na, nézzük, a család szociológiai definíciója… Csend van, nem hallom, hogy sírna… Statisztikai szempontból a háztartás fogalma… Basszus, pedig tuti, hogy már vergődik apa kezében és éhezik a gyerekem… A család funkciói… Még egy srác van előttem, pörgesd öreg pörgesd… Hogy lehet ilyen lassan beszélni????????
Mikor sorra kerültem, belecsaptam a lecsóba, pikk pakk kötöttem össze egyik kérdést a másikkal, válaszaimat próbáltam a lehető legérthetőbben és sallangmentesen megadni. Alapvetően is talán picit gyorsabban beszélek az átlagnál, nos, itt még ráerősítettem egy keveset. Mondandómat ezzel zártam; Gyakorlatilag én ennyit szerettem volna elmondani a témával kapcsolatban. A vizsgaelnöknő még feltett egy kérdést, azt is pikk-pakk megválaszoltam, majd futólépésben távoztam a családom egy részét őrző teremhez. Benyitva láttam, hogy fiam az igazak álmát alussza, férjemet pedig lassan beszippantják az FB futballista és fradista csoportjai. A titkárságon megbeszéltük, hogy hazamegyünk, mert 2-3 óráig úgy se fog kezdődni a szakdolgozatvédés. Itthon etetés közben evés kombó, pici ejtőzés a kanapén csendben a „tuti meglesz” érzéssel, aztán indulás is vissza, most már babakocsistól.
13:00
Férj a folyosón várta meg, míg kivont karddal, pajzsomat vállamra vetve védtem a kérdések éles záporától saját szellemi termékemet. Itt is az első körbe mehettem be. Utána szabadfoglalkozás a bizonyítványosztásig… Deák társaimmal megbeszéltük az iskolával kapcsolatos élményeinket, a tanárokról, egymásról is ment a tere-fere. Készült csoport/csapat kép is, valamint megegyeztünk, hogy az egyik társunknál a nyáron még összehozunk egy bogrács partyt. Időnként bejártam a különtermünkbe etetni – ilyenkor férj kiszabadulhatott egy kicsit a négy fal fogságából.
18:30
VÉGRE osztják a biziket. El se hiszem, már-már azon voltam, hogy megágyazok magunknak, mert itt alszunk.
90%, jeles! Rajtam kívül még egy lánynak lett ilyen eredménye, nekünk lett a legjobb. Fantasztikus érzés volt a kezemben tartani azt, amiért 2 évet dolgoztam.
Sajnálom azt a közel 68 szombatot, amit nem tölthettem a családommal, azokat az órákat, amiket a tanulásnak szenteltem velük szemben. Köszönöm a mérhetetlen megértést és segítséget férjemnek, anyósomnak, nővéremnek és persze a gyerekeimnek!
Külön is szeretném megköszönni férjemnek a támogatást, mikor eldöntöttem nem ülök az érettségis fenekemen tovább, és 27 évesen, egy 6 hónapos gyerekkel az oldalamon belevágok a tanulásba.
Örök emlék marad mikor:
– a félévi pszichológia vizsgámra a gyerekszobában fel-alá járkálva tanultam, miközben a 9 hónapos lányom a játszószőnyegéről figyelt engem
– a játszótéren próbáltam a fejembe tuszkolni a család és életmód tananyagot, háttérben pedig lányom variált a homokozóban nővérem felügyelete mellett
– férjjel minden vizsga előtt végigmentünk ugyanazon a mintán; Nem szivi, most tuti megbukok, ezt most tényleg nem tudom! Dehogy buksz meg, ügyes okos vagy, menni fog, hisz látom, mennyit tanultál!
Most még adok magamnak egy hetet, hogy csak a gyerekeimre és férjemre koncentráljak, aztán ismét belevetem magam a tanulás mélységeibe. Cél jövő tavaszig olasz középfok + magyar emeltszintű érettségi jelesre való letétele. Utána pedig irány a főiskola, szociálpedagógia szak!
Azt nem is mondtam, hogy végzett Ifjúságsegítő vagyok!
