Türelem
Nem, nem vele kell türelmesnek lenni, ő maga a türelem. Felébred, és nem kezd el sírni, üvölteni, mint anno a nővére. Nem. Ő cukin elkezd vízilovazni – hason megemeli a fejét és mellkasát -, és kis idő elteltével magyarázni a rácsvédőjén lévő koponyáknak; „Mizú veletek? Igen, én elég jót aludtam, és ti? Vajon anya rám ér? A nővérem ébren van, ide hallom, hogy a nagyszobában autózik/mesét néz/eszik… Azt hiszem bekakiltam. Nem, nem szólok anyának, nem akarom zavarni. Biztos, szerintetek ez belefér? Na jó, de csak halkan, tesóm úgy is gyakran játszik az idegein. Anya! Ébren vagyok, azt hiszem, van kaka is, de nem gond, ha még nem tudsz jönni, elvagyok még egy darabig.”
Vajk 4 hónapos
7150 gramm, 62 centi
Digi-Dagi Dínó
Gyakran a lánynak – egészen biztosan csak a véletlennek köszönhetően – épp Vajk tisztábatétele közben “kell pisilni/inni/enni/ akad be a keze, lába” valahová. Az én fiam azonban türelmesen vár, nézelődik, játszik, amíg anya intézkedik. „Életem, anya mindjárt jön!”
Időnként előfordul, hogy Töpi besegít Vajk popsi törlésében, vagy épp krémezésében. A minap is nagy lelkesen odaugrott mellém, hogy ő bekeni, már el is kezdte, mikor a fiú orvul elkezdett pisilni. Töpi keze is áldozatul esett, de cukin csak annyit reagált; „Vajt pisi, keze, pisis anya!”.
Hamm- nyam-nyam
Napi 4x eszik, 210 ml tápszert. Általában a gyerekszobában a földre letett párnán ülök, Vajk a karomban, Töpi pedig körülöttünk játszik. Ilyenkor általában a lánynak mondom; „Életem, picit várj.” Ő pedig tudomásul veszi. Engem is megdöbbent, de valóban szorult bele némi empátia.
A fiú a kajcsi végeztével háromféle reakciót produkál:
- Bealszik –gyakran már a felénél elkezdődik a szemlecsukás, kéz szétdobás
- Éktelen haragra gerjed – nem akarja elhinni, hogy ennyi volt, vége
- Nyugodtan tudomásul veszi – már akkor büfizik egy nagyot, mielőtt letenném magam mellé a cumisüveget
Szerencsére nem hasfájós, ügyesen átszokott a „csak” tápszerre.
A napokban fogunk neki először almalevet adni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni hozzá. Őrület, hogy már itt tartunk.
Szundi
Őfelsége reggel 9-10 között kel, majd rá két órára visszaalszik. Délután többet van ébren, de egy-két szunya ekkor is belefér. A vacsorájára 6-7 között tart igényt és utána nem sokkal el is teszi magát másnapra. Legkésőbb 8-kor mindkét gyerek alszik, éjjel egyik sem kel.
Ringatni csak igen ritkán kell, 10 esetből 9-szer csak betesszük hason az ágyába és pár perces magyarázás után elalszik. Bal kézzel simizi a haját, jobb kezével cumcizik.
A lány hangoskodására azonban már megébred, így ilyenkor a nővérkével átköltözünk a nagyszobába. A sétákat is úgy szervezem, hogy Vajk ébredése után induljunk, és ott aludjon egy keveset.
Már ritkán esik egybe a nappali alvásuk, ha mégis, hirtelen azt se tudom, mit kezdjek az ölembe hullott szűk két órával. Általában három dolog közül választok; alszok, edzek, takarítok.
Tevékenykedés
Amikor fenn van, játszószőnyegezni szokott a nagyszobában, vagy a gyerekrezidencián egy pokrócon nézelődik. Kifejezetten szeret hason lenni, hangosan kacarászik, mikor Töpi a látóterében játszik. A lány gyakran tolja a hátán, vagy épp a fején az autóit. Én mindaddig nem lépek közbe, míg úgy látom, Vajk komfortosan érzi magát a szituációban és nincs veszélyben a testi épsége. Az öcsike pedig ritkán hagy fel a mosolygással és nevetéssel, meglepően vidáman fogadja, mikor a feje tetejéről, hangos sikoltozások kíséretében az arcán át versenyeznek a matchboxok.
Már négyszer sikeresen átfordult hasról hátra, és magabiztosan gördül az oldalára. A játszószőnyegén hanyatt fekve tudatosan nyúl a lelógó bizgentyűk felé, a két kezét is gyakran érinti-, kulcsolja össze.
Folyamatosan nyálzik, és „eszi” az öklét.
A napokban vettem észre, hogy egyre jobban igényli a társaságot. Azt, hogy benne legyen az aktív családi légkörben.
Ma konkrétan többször próbált hanyattfekvésből felülni, haspréseket nyomott, biztos tőlem látta. Kis cukibogyóm.
Apával
Ha a férjem itthon van, ő etet, fürdet, pelenkázik. Ez Töpinél is így volt/van. Nem én kértem, ez az ő igénye, ezzel is közelebb kerül a gyerekeihez, mert vallja/valljuk, hogy a pelusozás is egy meghitt és bensőséges kapcsolat lehet, mely a gyermek és szülő közt létrejöhet. Amikor itthon van, akkor rengeteget foglalkozik a porontyokkal, gyakran egyszerre a kettővel. „Macika, ne Vajk fején át! Szivi, gyere, segíts! Szeretlek titeket nagyon!”
Utószó
Mostanában érzem igazán, hogy így lett teljes a családom, a második kölökkel, Vajkkal. Imádom, hogy tökéletesen más és mégis ugyan olyan, mint a lány. Gyakran érzem azt, hogy szétszakadok kettőjük közt, és ez a kúszás-mászással csak még durvább lesz, mégse cserélném el semmi pénzért. Bevallom azonban, mikor a kölkök lefekszenek esténként, magamban azért elmorzsolok egy csendes halleluját.
Az olvasás közös élmény!
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
