„A fáradtság a szervezetben terhelés hatására létrejövő változás, amely élettani módosulásokban, fáradtságérzésben, teljesítménycsökkenésben vagy a munka minőségének romlásában jelentkezik.
A fáradtság lehet fizikai vagy pszichés jellegű. A fizikai fáradtság a tevékenység energiaigényével, elsősorban az izmok oxigénadósságának kialakulásával áll kapcsolatban. A pszichológiai fáradtság elsősorban a központi idegrendszer megterhelésének következtében létrejövő állapot, melynek jellemzői a figyelem csökkenése, az információk feldolgozási idejének növekedése, a döntések idejének meghosszabbodása vagy nem megfelelő döntések hozatala, általánosságban a pszichés folyamatok lassulása, megbomlása. Az általános fáradtság különböző okoknak tulajdonítható. A nap folyamán kapott terhelések felgyülemlenek a szervezetben, fokozatosan kialakítva a fáradtságérzetet.”*
Másfél hete Vajk nem alszik jól. Olyannyira nem, hogy este/éjjel megébred 3-4 alkalommal is. A kellő drámai hatás érdekében – az éjjel is színpadra kész -, házi primadonnánk vele ébred és sír. Üvölt, ordít. Megijed Vajktól.
Épp feküdnénk le éjfél körül, mikor halljuk, hogy keservesen sír Töpi a szobájukban. Ezzel egy időben meghalljuk Vajk sírását is. Berongyolunk ketten, egyikünk a lányt veszi fel és vigasztalja; „Ne sírj, ne félj Töpike, csak felébredt az öcséd, nyugi, nincs semmi baj, nem kell megijedni tőle…” Másikunk a fiút próbálja visszaaltatni, melynek eredménye az, hogy kihozzuk, nálunk elringatjuk, majd visszacsempésszük.
Van, hogy a lány szinte áttöri az amúgy csak kilincsel bezárt ajtónkat, és sírva közli, hogy fél Vajktól. Kezében mind a 4 pokróca, plusz kispárna, és befekszik. Ilyenkor valamelyikünk – aki elsőként megébred – megy, és visszaaltatja a srácot. A gond ezzel az, hogy Töpi nem tud nyugodtan aludni köztünk, mocorog, énekel, beszél, rugdos. Se ő, se mi nem tudunk pihenni. Reggel pedig 5-5:30 körül ébred, ahogy az apja.
Vannak azok az éjszakák, amikor csak az egyikünk „ügyel”. Ő felébred, besiet a kisszobába,Töpit visszafekteti – közben Vajk sír -, betakarja – közben Vajk sír -, elmondja, hogy aludjon nyugodtan, kiviszi az öccsét – közben Vajk sír-, majd kiemeli a fiatalembert az ágyából, és áthozza a nagyszobába. Elkezdődik a végeláthatatlan ringatás, miközben a szülő próbál nem elaludni állva – én tévézek, hármas hangerőn, totál levett fénnyel. Van, hogy elég fél óra, van, hogy 2 órán át megy ez. Üléspróba teszt után – leülünk az alvó gyerekkel, ha erre se ébred meg, akkor vélhetően az ágyába helyezés közben sem fog – belopódzik a gyerekszobába, macska léptekkel közelíti meg a kiságyat, a lány éjjeli csillagfénye mellett lesve a szanaszét heverő csipogó játékokat. Csak reménykedni tud, hogy visszafelé nem kezd el valamelyik megint sírni.
A helyzet odáig fajult, hogy már a szexuális életünk is veszélybe került. Necces ugyanis úgy belemenni bármibe is, hogy gyakorlatilag bármikor üvöltés, vagy ajtónyitás zavarhat be. Azért megoldjuk, csak hát nem ehhez vagyunk szokva.
Az egyik komoly aggodalomra okot adó dolog, hogy nem tudjuk mitől ébred Vajk.
Fogzás? – kapott gyógynövényes kúpot, kenjük az ínyét már kétféle cuccal. Szegény nyálzik, mint egy veszett bika, de fogínyfehéredést, duzzanatot sehol se látni. Az alsó kettő totál észrevétlen bújt ki, szóval ezt a lehet, de nem valószínű okok közé tettük.
Mozgásszint ugrás? – még nem kúszik, de mostanában egyre többször emeli magát négykézlábra óriási morgások és nyögések közepette, hasaló pozícióból fél-ülésbe felhúzza magát. Emiatt esélyes, de a gyerekorvosunk szerint ez nem lenne ok erre.
Betegség? – egészen a tegnapi napig makkegészségesnek tartottuk a fiút – a doki is -, de szörcsögött, és bizony volt takija, mikor bevetettük a porszívó orrszívót. Ma már 5x fektettem a lábaim közé, fogtam le a kezeit, és mentem át speciális műszerészbe, miközben lent ordított a fiam, a hátamba csimpaszkodva meg a lányom. Másrészt meg piros kis foltos, gríz-szerű valamik jelentek meg az álla körül, meg azon a kézfején, amelyik szopizni szokta. Gondoltam, hogy talán a folyton folyó nyála kicsípte, vettem is vazelint a kezére, sudokrémet pedig az állára. Ma reggelre azonban már a tarkóján, a füle mögött, a bizonyos kézfején több ilyen kis pöttyös terület is megjelent. Holnap elviszem dokihoz. Remélem, férjem hazaér, és nem kell a beteg lurkók közé vinnem Töpit is.
A másik gond a fáradtság. Ma jutottunk el odáig, hogy amellett, hogy összeesünk tőle – napközben küldjük le a kávét és az energiaitalt, hátha segít valamit -, azon aggódunk, hogy milyen lesz az éjjel. Úgy határoztunk, hogy kihozzunk hozzánk, a nappaliba Vajkot, hogyha felébred, legalább csak egy gyerek üvöltsön, no meg persze Töpit is szeretnénk megkímélni ettől a folyton felriadástól.
Szóval ott tartunk, hogy miközben most írok, időnként le kell tennem a kézfejem a billentyűzetre, mert úgy érzem, nem vagyok képes felette levitáltatni. A szemhéjam olyan nehéz, mintha ólomból lenne a szemfestékem, ha lehunyom a szemem, 1 percen belül álmodok, a lábaimat még ülő helyzetben is nehéz tartanom. Ugyanakkor félek is elaludni, mert annyira a felszínen lebeg bennem az a szörnyű érzés, mikor az éppen álomba merülő szellememet kegyetlen mód visszarántja a gyereküvöltés.
Egyszómintszáz; totál ki vagyunk merülve, és remek érzés lenne, egyszer végre átaludni egy éjszakát, és titkon arról álmodni, hogy délelőtt 10-kor nyithatjuk ki először a szemünk.
Most megyek, aludni, még mielőtt lefordulnék a laptop mellől a földre. By!
*forrás: tudasbazis.sulinet.hu
