Még a várandós hormon-sokkom során volt egy –na jó, kettő, három – kisebb plasztikbombához hasonlatos kirohanásom, mely sírással és sűrű elnézés kéréssel zárult. Részemről, mivel férjem csak csendben tűrte, ahogy a fejéhez vágok mindenféle értelmetlen és igazságtalan dolgot – már végig csinált velem egy várandósságot, ismerte ezek mibenlétét. Na már most, ezek közt szerepelt az is, hogy amíg ő mindenféle focimeccs túrákon barangol külföldön a haverjaival, addig nekem még egy wellness hétvége se jut a nővéremmel.
Mikor Vajk lejött a cuccról – ergo kifogyott a bárpult – férjem felhozta, hogy akkor hajrá, foglaljak szállást, ő majd állja a sarat itthon a két kölökkel. Picit megrémültem, hogy jesszus, vajon képes lesz-e idegösszeomlás nélkül végig navigálni a hétvégét, de aztán vérszemet kaptam és megbeszéltem anyóssal, hogy nem segíthet neki – wehehehe. Kuponos oldalról sikerült kifognom egy rendkívül kedvezményes szállást Székesfehérváron, egész napos fürdőbelépővel.
Pénteken dél körül elköszöntem a gyerekektől, aztán autóba be, és irány a kötelezettségek nélküli pár nap!
Kora délután értünk le, elfoglaltuk a szállást – mely összesen lehetett vagy 7 m2, de csodaszépen fel volt újítva, és tesómmal kettőnknek tökéletesen elegendőnek bizonyult.
„Mi ez az angyalt ábrázoló festmény? Nem tudom. És ott az a falon lévő kereszt? Basszus, elég kemény, hogy az ember el se döntheti, hogy akar-e ilyesmit a szobájába. Na jah! Őőő, lehet, azért vannak ezek itt, mert ez a SZENT GELLÉRT Hotel??? Szent, érted!? Őőő simán lehet.”
Kérésemre felkerestük – mint kiderült – a hoteltől legmesszebbre eső edzőtermet. Nem volt épp kellemes az idő, sőt. Fújt a szél, esett az eső, de mi megállíthatatlanul vártuk a sárga buszt oda és vissza. Nem mondom, hogy mocskos pestiként nem volt számomra döbbenet, hogy 35 percet kellett a megállóban várakoznunk, de ezt is betudtam a hely adta kuriózumnak. Este nem terveztünk se bulizást, se semmi kimozdulós programot, így a helyi élelmiszer egységben vettünk ezt-azt – köztük egy kisautót a lánynak, hogy mégse térjek haza üres kézzel. Visszatérve felfűttettük a hotel szaunáját, mely a tetőn lett kialakítva, majd rendeztük sorainkat, és belevetettük magunkat a 85 fokos száraz izzadásba. Ahogy ott feküdtem kiterülve, persze eszembe jutott a férjem, a gyerekeim, de olyan jó volt, hogy nem kellett az órát lesnem. Csak magamra koncentráltam, arra, hogy feltöltődjek. Ezen a fürdőrucis bevetésen szembesülnöm kellett ama eddig is ismert ténnyel, hogy haza érkeztemkor, még inkább bele kell húznom az edzésbe és tényleg visszavennem a tábla csokikból. Azt terveztük, hogy filmezünk, de annyira kifáradtunk, hogy egy tusolást követően csak bedőltünk az ágyba és meredten néztünk egy természetfilmet. Két krapek a jeges Északi- Sark vizén kenuzott. Nem volt túl eseménydús, de épp eléggé lefárasztotta az agyunkat, hogy elaludjunk. Másnap reggel arra ébredtem, hogy mese megy a tévében és valaki kiabálja; „Kakaót, anyaaaa!” Hirtelen azt se tudtam hol vagyok, mikor kiderült, hogy örök kedves nővérkém szórakozik velem. Sebaj, valahogy felkeltünk, zombira hajazó ábrázattal letántorogtunk a reggelihez, ettünk, majd vissza a szobába. Laza vízálló szemtus felcsap, táskákba bepakol, telefonba fürdő cím beüt és indulás. A szállásunk mögött volt épp az óvárosi rész. Apró szűk utcák, közben a nap sugarai orcánkat melengették, és a GPS figyelmeztetett; „A következő lehetőségnél forduljon balra.”
A fürdő gyönyörű, az öltöző káprázatos volt. Féltünk, hogy sokan lesznek, de úgy tűnt a jó időnek köszönhetően sokan inkább a szabadban szerveztek programot. Medencéről medencére jártunk, jakuzzi, szauna felöntések, gőzkabin, csapvíz hideg kádba merülés, a pihenőben pici beszundi, közben turmix, meleg szendvics és rengeteg dumcsi. Nem két felnőtt beszélgetett egymással, inkább két gyerek. Két testvér, akik idejét se tudják már, mikor voltak ennyit együtt.
Mikor végeztünk, még tervbe volt véve egy étterem, de aztán a szobában belecsaptunk egy jutyubos kis retro partyba, táncolással, kezünkben 3 decis kis borunkkal. Közben megfejtettük, hogy a ’90s évek magyar popszámai igazán mind a szexről szóltak, olyan klippek társaságában, melyek simán ma kiérdemelnék a 18-as karikát. no nem is ezen lepődtünk meg annyira, inkább azon, hogy akkoriban mi semmi kétértelműt sem találtunk az ilyen dalszövegekben; „Minden reggel rajtam, a lényeg láthatatlan. Légy gyengéd, de hajthatatlan, érd el azt, hogy látni hagyjam” A klippben az énekes hölgy ártatlan arccal ezt dalolássza, miközben két félmeztelen csajszi háttal, tangában vonaglik, a két srác pedig kinyúlt pulcsiban mozog ritmusra – 4F Club-Tanga. Hát nem is értem, hogy tudtunk épp ésszel felserdülni. Visszatérve az estére, az ételrendelés mellett döntöttünk, nem cifráztuk. Majd megnéztük a Ellenséges vágyak című kínai filmet, ami valóban fantasztikus alkotás, és csak ajánlani tudom mindenkinek.
Másnap reggel pakoltunk csak össze, így ébresztésre állítottuk a telefonokat, de én éjjel óránként megébredtem. Hiányzott a családom, na. Jött értünk férjem, majd kocsiba be és irány haza. Fáradtabb voltam, mint amikor elindultunk, de lelkileg feltöltődtem, és ez volt a cél!
Konklúzió I.:
Töpinél még el se tudtam volna képzelni, hogy elutazzak 3 napra 4 hónapos korában. Vajk esetében ez kicsit más. Nyilván közrejátszik, hogy második gyerek – nem gondolom, hogy elfelejti ki az anyja, ha nem lát 4 órán keresztül. Aztán ott van még a nem diagnosztizált hiperaktív elsőszülött leterhelő magatartása is. Összességében pedig úgy éreztem én is, hogy megérdemlem. Ám magamtól egészen biztos, hogy nem jutott volna eszembe, kellett hozzá a figyelmes férjem, aki pontosan tudja, mennyire fárasztó is gyereket nevelni. Mindenkinek! Neked is! Te is megérdemelsz egy kis lazítást! Merd rábízni apára/nagyszülőre/testvérre az utódot, és szabadulj ki egy kicsit! Ha az egy kávé a barátnőkkel, vagy egy egész napos program, ne habozz, csináld!
Konklúzió II.:
Mindennap beszéltem a férjemmel, lányommal többször is. Kaptam este és reggel az MMS üzeneteket. Mégis rettentően hiányoztak! Minden egyes szituációba beleképzeltem, hogy vajon Töpi ehhez mit szólna, neki ez mennyire tetszene, Vajk itt milyen jót tudna aludni… stb. Hiányoztak az esti fürdetések, a lány dühkitörései, a fiatalember mosolyai, kacajai. Hiányzott az, hogy várjam már a nappali alvást, hogy kicsit kettesbe legyek magammal. Hiányzott a férjem szuszogása éjjel, a reggeli csókja, bókjai. Hiányzott az ölelés, a szeretet, amit tőlük kapok. Hiányzott a két gyerekes családanya státuszom az összes ganéval együtt!
Konklúzió III.:
Tavasszal a férjemmel is elmegyünk kettesben egy ilyen túrára. Jár nekünk. Szép a két gyerek, sokat kell velük lenni, mert imádjuk őket, de néha ki kell szabadulni.
