Javítják a járdát a bölcsi előtt. Jövünk ki Rozival, a (szokásos) füttykoncert fogad.
– Anya! Miért fütyülnek a bácsik? (Egymillió dolláros kérdés, ezt a titkot én 20 éve próbálom megfejteni)
– Nem tudom szívem. Biztosan barátkozni szeretnének velünk. (Ahhha. Barátkozni. Biztosan.)
– Régen, amikor én még nem voltam, Apa is fütyült neked? (Na, az szép lett volna… most nemigen lenne az apukád…. )
– Nem, szívem. Mi apával inkább beszélgettünk.
– Miért? Apa nem tudott fütyülni?
– De igen. De beszélgetni jobb.
– És akkor a bácsik miért fütyülnek? ( – mert annyi eszük van, mint egy kosár pillangónak?) – Ők is szeretnének hazajönni velünk? ( Mivan??? Nem elég nekem elviselni apádat, még hazavigyek púpokat a hátamra? Tudnak főzni? Takarítani? Virtuóz módon bánnak a porszívóval? Hazaadják a fizetésüket?)
– Hááát… nem hiszem, hogy Apa örülne neki…. ( enyhén szólva…)
– De miért? Én játszanék Apával, te meg a bácsikkal! ( Várjunk csak… ez az opció eddig nem merült fel… lenne sikere Apánál…. )
– Ó, szívem. Én Apával szeretek a legjobban játszani.
– Na jó! Akkor megmondom a bácsiknak! – és már fordul is oda a hat Rómeóhoz: – Ne fütyüljetek az Anyukámnak! Úgysem jöhettek velünk haza!
Kész, KO, a Rómeók elejtették az összes lapátjukat én meg a sarkon túl is vinnyogtam a röhögéstől.
Az olvasás közös élmény!
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
