Amikor egy anyára ránézel, meg sem kell kérdezni tőle, hogy átalussza-e a gyermeke az éjszakát: az arcára van írva.;)
Azt hittem nehezebb lesz beleszokni ebbe a létbe, hogy éjszakánkét minimum egyszer felkelek. Nem lehet minden tökéletes, vagyis lehetne, DE nézzük a jó oldalát: nem ébred korán. A kettő közül inkább az első, ha már választani kellene. Ha a kettő együtt érvényesülne…inkább bele sem gondolok.
Ebben a bejegyzésben nem panaszkodni szeretnék neked, hogy nem alszom, nagyon fáradt vagyok, ki vannak az idegeim, és elegem van mindenből és mindenkiből. NEM! Talán, ha az ember megosztja másokkal, hogy ugyanabban a cipőben jár, nekem sem könnyebb, együtt meg tudjuk osztani a terhünket.:) Ma éjszaka csak feküdtem az ágyban hajnal 3:58-kor, és azon gondolkodtam, vajon hány édesanya van rajtam kívül ébren, aki vagy nem tud visszaaludni, vagy virraszt rosszalvó gyermeke mellett. Valahogy ez erőt adott. Egyszer vége lesz, és mi is aludni fogunk, akár a férjünk.:)
Szóval, úgy képzeld el, én sem alszom már immár 2 és fél éve. Elképzelhető, hogy ez az idő, hogy valakinek sok, míg valakinek akár kevés is lehet. Mindenesetre ezt csak valóban az érti, aki hasonló cipőben jár. Sokáig el sem tudtam képzelni, mit jelent az, ha valakinek rossz alvó babája van, hiszen nekem a gyermekeim mintaalvó babák voltak, majd megszületett „Hármaska”.
Csak hallomásból tudtam, milyen érzés lehet, ha a gyermek éjszaka nem alszik, vagy kora reggel már a kakas előtt ébred. Fel sem fogtam, el sem jutott az agyamig, hiszen az én a gyermekeimet leraktam este 7:30-kor és másnap 9:00-ig húzták a lóbőrt.
Hat hónapos volt a lányom és a fiam is, amikor először átaludták az éjszakát, és a mai napig nagyon jó alvók. Napirend szerint működtek, melyben egyetlen szabályt nem rúgtam fel soha, mereven ragaszkodtam az esti altatás rutinjához. Nem érdekelt, ha vendégségben voltunk, nem érdekelt, hogy ki mint mondott, én este mindig ugyanakkor fektettem le a gyermekeimet csecsemő korukban. Meg is hálálták nekem.:) Persze, amikor már nagyobbak voltak, a napirendet elhagytam, és már rugalmasan kezeltem az alvásukat. Amikor barátnőmet kérdeztem arról, hogy hányszor keltél fel éjszaka a lányodhoz? Azt felelte: MÁR NEM TUDOM. Talán ötször, de az is lehet, hogy tízszer. Nem számolom, és annyira fáradt vagyok, hogy már nem is emlékszem. Nem emlékszik? Hogy nem lehet arra emlékezni, hogy hányszor kelt fel éjszaka? Nem is értettem sokáig, mígnem egy napon megérkezett „Hármaska”. Hamar rájöttem, hogy van élet az éjszakai ébrenléten túl is. Amikor pici volt, éjszaka nem is tudom hányszor ébredtem, vagy voltam ébren mellette, amikor nem aludt vissza. Sokszor a kiságy mellett aludtam a földön, mert már nem volt erőm visszafeküdni a saját ágyamba…és mostmár eljutottunk odáig, hogy éjszaka egyszer kel fel! Jippié!!!
Az ember képes alkut kötni magával: ha már 5 helyett egyszer kel fel éjszaka, az már jó! Az már siker! Napok óta azért ébred fel, vagyis csukott szemmel kiabál nekem, hogy „ANYAAAA”, mert nem találja a cumiját- amit hozzáteszek nem is keres. Fél álomban kutatom a kiságyban, a kiságy alatt, még jó hogy világít, és könnyen megtalálom. De ha már ott vagyok, akkor kér egy kis kakaót is…én pedig nem ellenkezem. Megyek, csinálom, és mire visszaérek az ágyba már rendszerint az álom ki is ment a szememből. Fekszem, és gondolkodom. Általában hülyeségeken.:) Reggel, persze csörög az ébresztőm, kelni kell. Pffff…időre van szükségem, hogy összekapjam magam, és kitántorogjak az ágyból. Az éjszakai ébrenlét….nem is tudom mi lesz akkor, ha a kislányom át fogja aludni az éjszakát. Talán már hiányozni is fog, talán már nem is tudnék átaludni egy éjszakát. Mindenesetre soha nem kerestem összefüggést, hogy az egyik miért volt mintababa, a másik meg miért nem. Nem is keresem az okokat, egyszerűen Ő ilyen. Hiszem, hogy egyszer még át fogom aludni az éjszakát. Ha azt nézem, hogy onnan indultunk, hogy minimum ötször kelt éjszaka, nagyon jó úton járunk, hiszen már csak egyszer.:) Szóval drága anyukák, kitartás! Fogunk mi még aludni!:)
