Lehet, hogy a kicsi már megtanult kimászni a kiságyból, vagy épp folyton kilóg keze-lába? Érkezik a kistesó és fel kellene szabadítani a rácsos ágyat? Csupán idejét érzitek a saját gyerekágynak? Bármelyik eset is álljon fenn nálatok, most választ kaptok kérdéseitekre és segítünk, hogy könnyebb legyen az átszoktatás kisgyereknek, szülőnek egyaránt.
Ne lépjetek vissza! Tűzzetek ki egy dátumot, amikor megejtitek az ágycserét, és tartsátok is hozzá magatokat. Érdemes már előre mondogatni a csemetének, hogy nagyágyba költözik, mert ő is nagy lett már, milyen szuper lesz a nagyfiús/nagylányos ágyikóban aludni… stb. Érdemes vele együtt ágyat választani, hogy minél inkább érezze és részese lehessen a folyamatnak. Érdemes az új ágyat, valami új éjjeli fénnyel, alvópajtással egybekötni.
Fontos, hogy amikor a csere megtörténik, tegyétek el a rácsos ágyat és csak az új maradjon elérhető. Ezzel elkerülitek, hogy a másikban akarjon aludni, vagy megszokásból oda térjen vissza, mondjuk egy éjjeli mosdó látogatásból.
{adselite}
Fontos, hogy olyan gyerekágyat válasszatok, ami leesésgátlóval van ellátva, vagy vegyetek hozzá – a kisgyerekek még sokat vándorolnak, forgolódnak álmukban és könnyen lepördülhetnek az ágyról. Rengetegféle van, nagy százalékában a matrac alá kell tenni az egyik végét, és így a gyermek súlya tartja a helyén, vagy rá kell csíptetni az ágy széléhez. Kapható sima fa-, vagy rácsos-, esetleg hálós megoldással készült leesésgátló is. Habszivacsból is lehet ilyet csinálni, ezt közvetlenül a matracra tegyétek és úgy rá a lepedőt.
Az első éjjelt előzze meg egy szuper nap, és társuljon mellé egy szuper türelmes szülő páros. Az esti rutinból nem kell kimozdítani – a gyerekeknek ez biztonságérzetet ad. Érdemes első körben ugyanoda tenni az új ágyat, ahol a rácsos állt – persze, ha odafér – ezzel is csökkentve az új behatások számát. Számítsatok rá, hogy az elkövetkezendő napokban, vélhetően hosszabban kell majd mesélni, többször is kijöhet, lehet, hogy sírva fog megébredni. Ezek mind rendben vannak, mert ez nagy változás az életében, és minden gyerek másként reagál rá. Ne aludjon mellette a földön egyikőtök se, ha kijön mondjátok neki, hogy alvás idő van és kísérjétek vissza, ha van energiátok még egy gyors mese is beleférhet, de vigyázat, mert a gyerekek itt is – mint mindenben – a határaikat próbálgatják majd! Ne essetek bele a csapdába, és legyetek önfeláldozó szülők! Tudatosítsátok magatokban és benne is, hogy ez nem valami rossz , nem büntetés, ez egy csodás új dolog, amit már nagyon vártatok.
„Nálunk a kistesó érkezése miatt kellett áttenni a nagyot 2 évesen. Nem raktuk el a kiságyat, és nem is akart a nagyágyban aludni, csak a rácsosban – konkrétan visszamászott. 2 nap után a nappali alvás során fogtam a gyereket és alvás közben betettem a nagyágyába. Mikor megébredt nem sírt, nem ijedt meg, a világ legtermészetesebb módján állt hozzá. Onnantól kezdve imádta az új ágyát.”
Az első éjjel után fogadjátok nagyobb lelkesedéssel, mint szoktátok – akkor is, ha 2 órával korábban ébred. Öleljétek meg, adjatok okot, hogy egész nap büszke lehessen magára, amiért már ilyen nagylány/nagyfiú, hogy a saját nagy ágyában alszik. Higgyétek el, alig várja majd, hogy ismét benne aludjon.
Legyetek türelmesek! Nem szabad elfelejteni, hogy neki ez egy hatalmas mérföldkő, egy nagy változás, amit lehet, hogy ripsz-ropsz el tud fogadni és képes alkalmazkodni az új helyzethez, de lehet, hogy bizony hetek kellenek hozzá. Sose fenyegetéssel érjétek el, hogy bent maradjon az ágyában, mert akkor negatív érzésekkel fogja összekapcsolni és még nehezebb dolgotok lesz.
Készüljetek, mert innentől kezdve akár mikor rátok nyithatja az ajtót éjjel, vagy épp a fejeteken ugrálva ébreszthet benneteket. 🙂
