A feleségem bejelentette, hogy ő holnap kimenőn lesz. Kérdem; „Oké, és mennyit leszel távol?” „Hát, egész nap!” „EGÉSZ NAP???? Jesszus, ez azt jelenti, hogy én viszem reggeltől estig a gyerek-műszakot?” – ő meg csak ült mellettem és mosolygott.
{adselite}
Apának lenni…
Rendben, gondoltam megmutatom neki, milyen is egy szuper apa. Reggel felkeltünk, feleségem gyorsan elkészült – komolyan, én még ilyen hiper módon sminkelni és ruhát választani nem láttam – puszi-puszi, majd elment a barátnőkkel tölteni az egész napot. Oké, semmi pánik, menni fog, meg tudod csinálni.
A kölkök már a kanapén ültek, gyorsan csináltam kakaót, a kezükbe nyomtam és leültem a konyhába meginni a kávémat és elolvasni a híreket. Nem telt el 5 perc, hallom a nagyszobából; „Apa, Imi kiöntötte a kakaóját és büdi, bekakilt!!!” – szuper. Kávé, telefon le, szobába be. A kanapét végigmérve úgy döntöttem a legjobb, ha a foltra terítem az egyik pokrócot. Pipa. Kistesót földre le…. „Annus, nem tudod, anyád hová tette a popsitörlőt és a pelenkát? Idehozod őket apának kisszívem?” A harc kezdetét vette, a fiú a földön, én az egyik lábammal apró nyomást gyakorolva lefogtam az egyik kezét, a másik folyamatos támadását tudtam hárítani a saját lábával, amit összefogva emeltem a magasba. Sikerült kiganézni. – jesszus, az a bűz, hogy tud egy ilyen cuki gyerekből, valami ilyen írtózat kijönni??? Szerencsére a lány, már mindent magának intéz…gondoltam egészen addig, amíg rá nem eszméltem, hogy a haja össze-vissza áll, valamit kéne kezdeni vele… fésű, hajgumi, csatok… itt kezdtem egy kissé bepánikolni, és ez csak fokozódott akkor, mikor a tükör előtt állva bejelentette; „Apuu, nem vagyok szép, anya szebben csinálja, tegyük bele a kék pónis csatot is, és a pillangós hajgumit szeretném.” Elkezdtem fejben listát írni, első pont, Annust fodrászhoz vinni és a lehető legrövidebb lányos frizurát kérni.
Apaság
A délelőtt egész jól telt, játszottunk – ez eddig is mindig ment nekem. Szuper apa vagyok, vagy mi. Időnként jöttek, hogy éhesek, én meg adtam nekik kekszet és olyan napszemüveges tehenes pudingot – tej van benne, szóval egészséges -, de éreztem, hogy közeleg az ebéd idő. Gondoltam, valami jó nehezet kéne enniük, hogy kidőljenek, így könnyebben fognak aludni nappal. Gyorsan rendeltem is egy nagy húsimádó pizzát. Persze nem ették meg, állítólag nem volt szimpatikus. A húsimádó pizza??? Efölött a mai napig nem tértem napiredre. Szóval apa ette a sok húst, a kölkök meg a pizza szélét. Altatás előtt még volt egy pelenka-csere fight, aztán ágyba be, függöny behúz és indul a mesélés. Komolyan, sajnálom, hogy nem vettem fel, mert azt a csillámpónis mesét, amiben szerepelt bálna, teknős, boszorkány és egy beszélő rózsa is, nos könyv formájában kellene a világ elé tárni. Kicsit tudok.
Aludtak is, úgy 25 percet… ami pont arra volt elég, hogy elhiggyem, nyugiban megnézhetem a tippmix kínálatot. Azt tudom, hogyha nem alszanak eleget nappal, akkor rémálom velük a délután. Sebaj, gyorsan adtam nekik csokit, és készítettünk egy nagyon vidám szelfit anyának. Had lássa csak, milyen szuperül szórakozunk együtt. Ami félig igaz is volt; ők remekül mulattak, én meg folyamatosan valamelyik életét mentettem meg – felmászott, majdnem leesett… -, vagy utánuk romeltakarítottam. Próbáltam türelmes apát játszani, de mikor már 5x kértem, hogy ne sikítsanak, csak szimplán rohangáljanak, és ugyan próbálják már egymást akkora hévvel szeretni, mint amekkorával folyamatosan csak veszekednek; éreztem, hogy Dr. józanész Jekyll-ből, Mr. meggondolatlan Hyde-á változok. Persze eltört a mécses, hogy anya nem szokott kiabálni, meg, hogy igazságtalan vagyok, és egyébként is anyát akarják… Éreztem, itt az ideje mesét nézni. Szóval a nap hátralevő részét a tévé előtt húztuk ki, én a hideg húsimádó pizzát, ők meg a maradék szélét rágcsálva, és minden reccsenésre együtt ugrottunk fel… lehet, hogy anya jött haza…
A képzeletbeli listámra az alábbi tételek kerültek még felírásra;
– eladni a „csak pizza szél rendelésének lehetőségét” valamelyik nagyobb pizzázónak
– azonnal szobatisztaságra szoktatni a kicsit
– bevezetni a „csak a szobátokban játszhattok a játékaitokkal” szabályt – egyszer majdnem dobtam egy hátast a konyhában egy kis nyomoronc matchbox-ra lépve
– anya ezentúl nem mehet el 3 óránál hosszabb időre – kivéve, ha valamelyik nagyszülő átjön vigyázni a kölkökre
Túléltük mindhárman, szóval a küldetést sikeresnek nyílvánítom.
forrás: bonappetit.com, bloglovin.com, h-o-r-n-g-r-y.tumblr.com
