A szeparációs szorongás minden szülő életében egy nehéz időszak. Egyik napról a másikra kezd el a kicsi “ránk tapadni”, nem távolodhatunk el tőle 1 méterre se, mert sírni kezd. Mi ennek az oka, és hogyan tudjuk kezelni?

{adselite}

Mi az oka a szeparációs szorongásnak?

Az első szeparációs szorongás 7-8 hónapos korban veszi kezdetét.  Fél éven át a baba és a mama szinte elválaszthatatlanok voltak. Szimbiózisban éltek egymással. Aztán hirtelen a kicsi anya nélkül is képessé válik a helyzetváltoztatásra – kúszás, mászás -, elér dolgokat, képes egyedül inni a cumisüvegből, elkezdődik a leválás, önállóság folyamata. Az elején ezt a pici nagyon élvezi. Kinyílik számára a világ, amit eddig csak anya öléből vizsgált. Eltelik így 1-2 hónap és a baba megijed. Megrémül ettől a számára hatalmas szabadságtól. Ezzel együtt járhat az is, hogy anyuka időnként már szeretne a baba nélkül lenni. Rábízza a nagyszülőkre, apukára 1-1 órára. Ez pluszban fokozza az első szeparációs szorongást.

Mit jelent a szeparációs szorongás?

Röviden a pici “anyamániássá” válik. Elkezd félni a már megszokott környezetben, ha nem érintkezhet anyával – például rokonlátogatásnál. Nem érzi magát biztonságban, ha nincs közvetlenül mellette az anyja; értsd úgy, hogy ha átmész egy másik helyiségbe, a kicsi sírásban tör ki. Ekkor egy időre megszűnik anya magánélete, és még a vécére is vinni kell magával a picit, sőt a házimunka közben is küzdeni kell a nyugtalan kicsivel. Éjjel gyakrabban megébred a baba, és csak anya tudja megnyugtatni. Ez egy természetes fejlődési folyamat része. Ne ess pánikba, ne hallgass az okosokra, akik szerint “azért ilyen anyás, mert elkapattad”.

Mit tehetünk a szeparációs szorongás időszakában?

Az első és legfontosabb, hogy ne érezz bűntudatot. Ha valakire rá szeretnéd bízni, olyan személyt válassz, akivel már gyakran találkozott a pici és szeret a társaságában lenni. Mondd el neki nyugodt hangon, hogy most el kell menned, de mire felébred/megebédel visszaérsz. Nem fogja még megérteni, de az energiád ráragad. Ezért nem szabad zaklatottnak lenned a búcsúzáskor. Szinte teljesen biztos, hogy pityeregni fog akkor is, ha apával marad, de ez az esetek 90%-ban pár perccel a távozásod után abba marad.

A “matrica” effektust – azaz, mikor tapad rád még otthon is a kicsi – nem tudod elkerülni. Hagyd, hog kövessen mindenhová, menj lassabban, hogy utolérjen, ha kell használj otthon is hordozót. Emlékszem, hányszor mosogattam anno kendőbe tekert gyerekkel a mellkasomon… Ha főzöl, tedd be az etetőszébe, így végig látni fog téged, de biztonságban lesz. Ez az időszak 1,5-2 hónap alatt lecseng majd.

Amit semmiképp se tegyél a szeparáció szorongás időszakában!

Ne hagyd magában sírni, ne zárd be a szobába/járókába, ne utazz el több napra. Ha ebben az időszakban drasztikusan lépsz fel, az bizony később komoly törést okozhat az anya-gyermek kapcsolatban.

A második szeparációs szorongás

Bizony, nem ússzuk meg eggyel. Másfél éves kor körül ismét előjön. Lényegében uggyanaz a hirtelen jött szabadság a kiváltó tényezője, mint az elsőnek. Már megy, könnyebben elér dolgokat, egy igazi kis mindenhatónak képzeli magát, és ez ismét megrémiszti. Annyival szerencsésebb a helyzet, hogy már szinte mindent megért, amit mondasz neki.“Anyának most el kell mosogatni, itt leszek a másik szobában, te csak játssz szépen, nem megyek el, nem hagylak itt.” “Anyának el kell menni a doktorbácsihoz, mert beteg. Addig a nagyi lesz veled, de mire felébredsz az ebéd utáni alvásból már itthon leszek.”

Következetesség, nyugodt hangszín, megértés – ezekkel könnyen át fogjátok vészelni a szeparációs szorongás időszakait!