Egy Ohioban élő anya közzétett egy fotót, amin négyéves gyermekét is szoptatja a kisebb, kétéves mellett.  Ezzel pedig gyakorlatilag elindított egy olyan gyűlölködő cunamit, amiben még a halálos fenyegetés is megjelent. Meddig kell, ajánlott és lehet szoptatni? Van egyáltalán ártalmas szoptatás? Járjunk utána együtt!

Tavaly november végén, a kétgyerekes édesanya és egyben szoptatási tanácsadó, Melissa Ostroth közösségi oldalára feltöltött egy fotót, melyen négyéves kislányát is szoptatja. Elmondása szerint ő ezzel csupán motiválni szerette volna az anyákat a hosszabb ideig történő szoptatásra, hiszen számára ez egy természetes és egyben gyönyörű kapcsolat gyermekei között, sajnos azonban olyan mértékű felháborodással találta szembe magát, ami miatt közösségi oldalait törölte és csak később regisztrált újra. Volt, aki a gyámügyet akarta ráhívni, mások abuzálást emlegettek, de olyan is akadt, aki halálosan megfenyegette Melissát.

Egy óvodáskorú gyermek szoptatása valóban kimeríti a gyermekmolesztálás fogalmát, vagy egyszerűen ez lenne a természetes?

Abban a világban, ahol sok nő el sem kezdi szoptatni gyermekét, mert fél attól, hogy fájni fog, hogy csúnya lesz tőle a melle vagy egyszerűen kényelmesebb, praktikusabb a tápszer – ami fokozottan jellemző az Egyesült Államokra, hiszen általánosságban 6 és 12 hét között jár csupán szabadság a szülés után – nos, egy ilyen kultúrában bizony furcsa, ha valaki a már szaladgáló gyermekét cicizteti.

Dédmamám délutánonként még megszoptatta a hétéves nagymamámat. Ellenben az, hogy ezt ne a négy fal között tegye meg, teljességgel kizárt volt. Nagymamám viszont három hónap után visszament dolgozni, anyukám pedig tápszer híján liszt és víz meg némi húsleves keverékét itta, és sokkal hamarabb kezdett el szilárd ételeket enni. Változnak a korok, a lehetőségek és a szokások…

A szoptatás kontra tápszer vita sohase fog véget érni, hiszen mindkét tábor ragaszkodik az érveihez. Ezek a diskurzusok azonban gyakran az olyan anyákban okoznak frusztrációt, akik valamilyen egészségügyi okból kifolyólag nem tudtak szoptatni vagy egyszerűen csak nagyon korán elapadt a tejük. „Ha nem szoptatod, beteges lesz, hajlamosabbá válik az allergiára, nem alakul ki köztetek a megfelelő kötődés… stb.” Ismerősek? Bár a tápszeres táplálás ma már szinte természetes, az, aki nem szoptatja a gyermekét, azonnal szaranyává válik. Eközben a védőnők azt javasolják, hogy a baba hat hónapos koráig, azaz a hozzátáplálás kezdetéig próbáljon meg az anya mindent bevetni azért, hogy kellő mennyiségű anyatejet tudjon adni a picinek, ám, ha ez valamiért mégsem sikerülne, megnyugtatnak, hogy ma már kiváló tápszereket lehet kapni.

Akkor most, hogy is van ez a szoptatósdi?

Van valamiféle időintervallum, ha, mondjuk a gyereket másfél éves koráig szoptatjuk, akkor szuperanyák vagyunk, de ha ettől rövidebb vagy hosszabb ideig ciciztetjük, akkor elhanyagoló, molesztáló, káros anyák lennénk?  

Sokan, akik még nem szoptattak, gondolhatják azt, hogy ez a folyamat tartalmaz némi szexuális kicsengést. Pedig erről szó sincs! Bár azt kár lenne tagadni, hogy bizony vannak nők, akik ennek ellenkezőjéről számolnak be, és sajnos valóban léteznek olyan anyák, akik akár ilyen formán is képesek gyermekeiket kihasználni, de! Egyszerűen nem lehet kijelenteni, hogy minden anya, aki a négyéves lányát megszoptatja, bűncselekményt követ el és a gyermekvédelmi szakszolgálatot kellene értesíteni.

{adselite}

A szoptatási egyéni szokásokat számtalan dolog befolyásolhatja, melyek épp úgy lehetnek fiziológiaiak, mint lelkiek. Akkor, ha mindig őszintén tiszta szeretettel fordulsz a gyermeked felé, figyelembe véve az ő igényeit és a saját jó közérzetedet, sohasem lehetsz szaranya: se akkor, ha egyáltalán nem szoptattál, se akkor, ha például a négyéves gyermekeddel időnként még megéled.

Kezdőkép forrása: instagram/breastfeedingaversion