Nagy közös utószezoni nyaralás, ez tart életben hónapok óta. Az egy éves tipegő mindent ide-oda pakoló, vakmerő, örökmozgó kisfiam, Apa és én. Nem
is tudom mire számítottam, talán, hogy közösen jobban megoszlanak a terhek, de az új terep, az ismeretlen felfedezése, a folyamatos lépcsőzés a gyerek mellett, felér egy komolyabb kardio edzéssel…és pár nap elteltével akarva-akaratlan, megtörtént az első igazi elkerülhetetlen „pofára esés”. Oda a csodás mosolynak…
Az mar jól látható, hogy Soma fogából letört egy darab, ami miatt a szopizás felér egy kínzással. Amúgy is októberre terveztem a leválasztást, most, hogy nyaralunk sok az inger, így elhatároztam, eljött az idő, leválunk egymásról.
{adselite}
Fő az eltökéltség! Próbálom felvértezni magam, készülni a legrosszabbra, a hatalmas hisztire, hogy majd apukára kell bíznom az altatást, hogy engem meg se lásson, mert szívszaggatóan sír majd utánam, de az első éjszaka gond nélkül eltelt. Kicsit nehezen aludt el, de nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára: 5:38-ig aludt! Felébredés után megfogta a cicim, nehezebben ugyan, de visszaaludt és ekkor az öröm után jött a hirtelen felismerés: ennyi volt?! Soha többet nem cicizik, nem leszünk egyek, nem bújik úgy hozzám, sosem lesz már olyan meghitt a kapcsolatunk, mint eddig? Még nem is készültem fel erre lelkileg, van egyáltalán egy fotóm róla? Erre vártam mióta, de patakokban ömlöttek a könnyeim, végül én is nagy nehezen, de elaludtam…. Reggel vidáman ébredt Soma és elmeséltem a férjemnek, hogy min agyaltam hajnalban és hogy el is pityeredtem ezen. Mire ő: És ez a szoptatás utáni depresszió pár nap után elmúlik nem? Már nevet is adott a számára érthetetlen érzéseimnek szakszerűen SZOPTATÁS UTÁNI DEPRESSZIÓ.
A férfiak el sem tudják képzelni, hogy mi nők ennyire kötődünk valakihez és meg akkor is ha fájdalmat és diszkomfort érzetet okoz is sokszor a szoptatás, megvisel bennünket a tény, egy új szakasz érkezik, hogy már nem „szorul ” ránk annyira mint eddig, bár nyilván nem élhetjük le szopiztatva az életünket.
Még az út elején vagyunk, nem is biztos, hogy azonnal sikerül, de tényleg nehéz ez, az első valódi mérföldköve a függetlenedésének, hogy már „nagyfiam” van…. Nem is gondoltam, hogy ennyire az.
