Törvényszerű lenne, hogy minden szülés őrülten fájdalmas, rémsztorik egyvelegét hallgatjuk olyan színházi előadás közepette, hogy egy színész is megírigyelné a drámai előadást, vagy csak a rosszat hallja meg az ember, és főleg egy szülés előtt álló nő, a jó pedig természetes és felejtésbe vész?
Miért van az, hogy a kismamákat mindig megtalálja valaki a”félelmetes” szülésélményével, és ahelyett, hogy arról mesélnénk neki, hogy milyen euforikus érzés kerít hatalmába szülés után, arról mesélünk, hogy éppen hogy szendvedtünk órák hosszat. Talán mert tényleg olyan fájdalmas lenne a szülés ez érdekli az embereket vagy egyszerűen azt gondoljuk, hogy ezzel felkészíthetjük a kismamát a szülésre?…
Ha már szültél talán egyetértesz velem, hogy minden szülésélmény más. Más volt az én szülésem, és más a TE szülésed. Ha pedig még nem szültél, akkor készülj fel, hogy szülést követően olyan érzés fog elhatalmasodni rajtad, amit még nem éreztél. Csodás lesz!…ennek viszont ára van;)
Három gyereket szültem, és egyik szülést sem lehet a másikhoz hasonlítani. Az elsőnél azt sem tudtam mi vár rám, így roppantul féltem. Ahogy egyre inkább közeledett a szülés időpontja, egy belső félelem egyre inkább rámtelepedett, és csak annyit kértem a szülésznőtől: „Mondd meg mennyi idő lesz a szülés, és én úgy fogom beosztani az energiám.” Nem értettem, hogy miért nem lehet azt mondani, hogy 2 óra, vagy 10 óra…zavart, hogy nem mondanak biztosat, én pedig így nem tudok felkészülni.
Az elsőnél még attól féltem, hogy mennyire fog fájni, a harmadiknál meg már attól, hogy biztos, hogy észreveszem, ha beindult a szülés…?
Nem voltam paramami, de pánik gondolataim azért cikáztak a fejemben:
- Mi van, ha beindul a szülés és én nem veszem észre…
- Biztos, hogy észre fogom venni, ha elfolyt a magzatvíz?
- Honnan tudom, hogy szülési fájdalmam van, nemcsak görcsöl a hasam…
Egyiknél sem a nagykönyvben megírt módon indult be a szülés. Nem erősítettem annak a szappanoperába illő szülőnők táborát, akinek elfolyik a magzatvize, és indul a kórházba szülni. Szóval háromból háromszor nekem nem folyt el a magzatvizem, besétáltam, és ott tudtam meg, hogy bizony aznap szülni fogok.
…és itt jön a bűvös kérdés: Fájni fog a szülés?
Először is,mindenkinek más a fájdalomküszöbe. Ami nekem fájdalmas, neked lehet nem az, és ez fordítva is igaz. Hiszem, hogy mint minden más az életben is, a szülés egy mentális folyamat, többek között sokminden fejben dől el! Nem elég a testedet felkészíteni a szülésre, fejben is ott kell lenned! Parázás helyett, mantrázd azt, hogy csodálatos szülésélményben lesz részem, könnyű szülésem lesz stb…Nagyon fontos, hogy olyan orvosnál, szülésznőnél szüljél, akiben maximálisan megbízol. A bizalom nagyon fontos lesz. Magamból kiindulva, mindent szó szerint követtem, amit az orvos és a szülésznőm mondott. Maximálisan megbíztam bennük, így a szülésnél a félelem helyett már csak cselekedés volt. Nem kérdőjeleztem meg magamban, hogy mi lesz ha….miért kell ezt csinálni…ez nem jó….Amit mondtak, azt tettem. Gördülékeny és csodálatos szüléseim voltak. Egyrészt jól választottam orvost, és szülésznőt, másrészről fejben „ott” voltam. A szülésznőm végig ott volt mellettem szülés közben, és nagyon sokat segített mentálisan és fizikailag is. Felkészült szakemberek, akik tudták és tették a dolgukat, én pedig csak csináltam, amit kellett, hogy a gyermekemet a világra hozzam.
Szóval fáj-e a szülés?….Igen, fáj. Ezt a fájdalmat nem tudom neked leírni. Amikor beindult a szülés először a derekam tájékán nyilalló fájdalmat éreztem, mely egyre inkább sugárzott, aztán már leülni sem tudtam, mert annyira fájt…és megérkeztek az 5 perces és 2 perces fájások…fájdalmas volt. Átadtam magam a fájdalomnak, mélyeket lélegeztem, ez nekem nagyon sokat segített!- és csak sodródtam az árral, és mentálisan nagyon ott voltam.
Visszaemlékezve saját magamban egy belső monológot nyomtam: Nyomok…pihenés…megcsinálom!Más is megcsinálta!… Ez az állapot átmeneti…Fááááááj…megcsinálom….megcsinálom….a k….életbe ez nagyon fáj…..megcsinálom….és hoppá, egyik pillanatról a másikra megszűnt a fájdalom, amikor a baba megszületett.
Bár nem beszélek csúnyán, a szülőszoba az a hely, ahol szabadjára engedheted a csúnya szavakat, lehetőleg ne ordibálj, márcsak azért, mert az ERŐRE szükséged lesz.
Szóval, fel a fejjel! Menni fog! Ne feledd, amikor hallasz egy rémsztorit, engedd tovább, vagy tudod mit? Meg se hallgasd! Ahogy nekem más volt, neked is más lesz! Egyvalamiben minden anyuka egyet ért: MEGÉRTE SZÜLNI…
