Nem népszerű manapság fogadott orvos nélkül szülni. Biztonságot remélve nyitjuk meg pénztárcánkat fogadott orvosunk előtt, aki vagyonunkért cserébe félelmünket legyűri, aki készségesen rendelkezésünkre áll (kellene állnia), akiben megbízunk maximálisan, hogy a szülést rendben levezeti, és egészséges kisbabának adunk életet…Lényeg a lényeg, rendben lesz minden.
Amikor ismerőseimnek meséltem arról, hogy fogadott orvos nélkül fogok szülni, majdhogynem levegőért kapkodva nyomatékosította a kérdést: „Fogadott orvos nélkül?? Azonnal keress egy magánorvost, hogy minden rendben legyen!„
Határozott, és elszánt voltam, az elejétől fogva elhatároztam, hogy fogadott orvos nélkül fogok szülni! Az első gyermekem fogadott orvossal szültem, nem éreztem azt a kiváltságot, amit elvártam volna annyi pénzért, amennyit fizettem.
Bejegyzésemben magammal viszlek egy időutazásra,melyben megosztom élményeimet, hogy milyen fogadott orvos nélkül szülni.
Nemrég megszületett a második gyermekem. Amikor az elsőt vártuk, biztosak voltunk benne, hogy szükséges kiválasztani egy nőgyógyászt, akivel végigvisszük az egész várandóságot. Ennek az alapja az volt, hogy mint mindenki más, mi is szerettük volna biztonságban érezni magunkat, és a lehető legjobb ellátást megkapni, ami egy magánrendelőben minket is megillet. Nem kételkedtünk ebben, el is mentünk. Rendben zajlott le az első terhességem és a szülés is, de igazából nem éreztem azt, hogy bármilyen előnyeim is lettek volna abból, hogy megbeszéltem az orvossal, hogy vele szeretnék szülni. Csalódott voltam, mivel nem voltak fix időpontok,rengeteget várakoztunk, hogy sorra kerüljünk. Hiányoztak a hosszas beszélgetések, ahol a félelmeim, aggályaim, esetleges kérdéseim feltehettem volna. Természetesen felvilágosítást kaptam, az éppen aktuális állapotomról, amit az interneten böngészve is megtaláltam volna, de hiányzott az EMBER az orvos mögött. A 1-1,5 órás várakozást egy gyors vizsgálat követte, és természetesen a fizetés. A szülésnél talán kissé megnyugtató volt a jelenléte, de mivel nem úgy tágultam, ahogy kellett volna, császár lett a vége, melyet egy jó nevű orvos végzett (nem a fogadott orvosom). Ennyi volt az összes, ami miatt jó volt orvost választani.
{adselite}
Nálunk az a bizonyos „hálapénz”, /amit ha kimondunk, ha nem, sajnos nagyon is létezik, akkor is, ha magáért a magánrendelésekért is fizetünk/ elmaradt, mivel elvi alapon egy könyvszerető orvos nem fogadott el pénzt egy könyvesbolti eladótól. De máskülönben, ezért keményt pénzeket fizethettünk volna.
Amikor elkezdtük tervezni, hogy szeretnék még egy kisbabát, elgondolkodtunk rajta, hogy most is szeretnénk-e ilyen feltételeket. Úgy döntöttünk, hogy most nem választunk, hanem TB alapon eljárunk a szakrendelésekre, mivel nem igazán kaptunk sokkal nagyobb figyelmet, legalábbis ahhoz képest, amiket hallottunk másoktól, akiknek volt fogadott orvosuk. Bíztunk benne, hogy ott kaphatunk, szakszerű és figyelmes ellátást és lesz majd valaki a szülészeten is, aki levezényeli pikk-pakk a szülést. Abban tökéletesen biztosak voltunk, hogy ez a baba sem fog bent maradni, és ha már szültél tudod, hogy egy jó szülésznő kincset ér a szülésnél.
A 9 hónap alatt a nőgyógyászaton nem történt semmi negatív dolog. Az esetek többségében ugyanazzal az orvossal találkoztam, aki elismert a szakmájában, idős kora miatt pedig már nincs magánpraxisa. Biztonságban éreztem magam a terhesség alatt, és emberinek találtam, akinek stílusa közel állt hozzám. Figyelmes volt, és segítőkész.
Az utolsó két hét volt egy kicsit izgalmasabb, mert akkor nem igazán mondott senki semmit arról, hogy mi történik, ha betöltöm a 40. hetet. Aztán a 39. hét közepén mégis egy sokadik orvos megnézte az NST-m eredményét és mondta, hogy be kell feküdnöm a hétvégén. Így is történt, és onnantól kedve még pozitívabb csalódás ért az ellátásom kapcsán. Mindenki, aki a kórházban volt, nővérek, orvosok, szülésznők, csecsemős nővérek, tényleg mindenki olyan figyelmes és kedves volt, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy nem volt állandó orvosom. Tisztában vagyok vele, hogy egyik kórháznak sem itt az országban, de a dunaújvárosi kórháznak sincs túl jó híre, de nekem azt kell mondanom, hogy én mindkét szülésem alkalmával nagyon-nagyon pozitív érzésekkel távoztam.
Hogy ezt csak a szerencsének köszönhetem-e azt nem tudom, de mindenképpen szerettem volna elmesélni, mint pozitív tapasztalatot. Jó érzés volt, hogy a gyermekvállalással kapcsolatos költségeinket úgy tudtuk csökkenteni, hogy ez semmilyen hátrányt nem jelentett nekünk. Remélem mások is hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek fogadott orvos nélküli szüléssel kapcsolatban.
Ha pedig mindenképpen fogadott orvos mellett teszed le a voksod, olyat válassz, akiben megbízol, aki a kezed fogja, aki figyel rád.
