Egy kedves ismerősöm alig egy hónapja hozta világra első gyermekét. Igen, koronavírus idején volt várandós, dolgozott maszkban, és bizony a szigorú kórházi előírások mellett szült. Megcsinálta, a kislánya egészséges, ettől függetlenül még most sem egyszerű a helyzete.
„Emlékszem, amikor megtudtam, hogy várandós vagyok, meglepődtem. A párommal már gondolkodtunk azon, hogy akár jöhetne is a baba, de nem bújtunk össze célirányosan, hogy finoman fogalmazzak. Tehát meglepődtünk, de emellett rettentően örültünk is annak, amikor az orvos megvizsgált és már biztos volt, hogy egy életet hordok a szívem alatt.
A várandóságom – legjobb tudomásom szerint – teljesen megszokottan telt, leszámítva, hogy a koronavírus miatt még nyáron se voltunk bababoltban, mindent interneten rendeltünk. A munkámat is a szokásos módon végeztem, annyiban volt csak más, hogy a megbeszéléseken és az irodában maszkot viseltem, és autóval jártam be. Nem rettegtem, kerültem azokat a híreket, amik a koronavírust démonizálták. Nem akartam plusz stresszt venni a nyakamba.
A havonkénti orvosi vizsgálatra sem féltem elmenni, maszkban voltam és gyakran fertőtlenítettem a kezemet is. A párommal úgy döntöttünk, hogy egy magánkórházban fogok szülni. Bevallom, amiket a barátaimtól hallottam, mármint, hogy mennyi pénzt kér el egy orvos borítékban egy-egy állami intézményben a szülésért, nos ennek fényében az én magánkórházas szülésem nem igazán nevezhető nagy luxusnak. Összeget nem szeretnék írni, de megsúgom, hogy távolról se került egymillióba.
Megbeszéltük az orvossal, hogy mik a szülés megindulás jelei, abban maradtunk, hogy otthon fogom kivárni, még 10 percesek lesznek, mivel csupán pár saroknyira lakunk a kórháztól. Napközben semmi előjele sem volt, majd este nyolc óra környékén kezdtem görcsölni. A kórházas pakkunk már előre be volt csomagolva, így nyugodtan vártunk és számoltuk az időt. Este tíz tájt hívtuk az orvosomat és pattantunk – vagyis én inkább gurultam – a kocsiba. Beálltunk a zárt parkolóba, felmentünk a szülészeti osztályra és elkezdődött a rövid, ám természetes szülés.
Mindkettőnknél mértek testhőmérsékletet, maszkot is adtak. Nagyon örültem, hogy apás szülés lehet, ha valami miatt aggasztott a járvány, az ez volt.
Minden úgy alakult, ahogy azt terveztem: nem kértem és nem is adtak fájdalomcsillapítót, csupán burokrepesztés történt, és sikerült gátvédelemmel megszülnöm a lányomat mindössze három óra alatt. Csodás volt, ahogy a fájdalom hirtelen eltűnt és én a kezemben tarthattam a gyermekemet. Családdá váltunk pár pillanat alatt. Ahogy ott szuszogott, nyitogatta azokat a hatalmas szemeit, egyszerűen leírhatatlan érzés.
Külön szobát kaptunk, ahol hárman töltöttünk összesen három napot. Mennyi hármas! Lényegében nem igazán mentünk ki a szobánkból ez idő alatt, és látogatót se fogadhattunk. A kocsi kulcsot is az ablakon dobta ki a párom a bátyámnak másnap, aki elvitte az autónkat, mert a zárt parkoló őrületes pénzbe került.
Ugorjunk az időben. Már egy hete otthon voltunk, amikor elérkezett az idő az első látogatók fogadására. Anyukám és a bátyám jött először. Kézmosás, kézfertőtlenítés, a csomagolásból újonnan elővett maszkban. A kezükbe is vehették a kislányomat, bevallom, ők jobban aggódtak, mint én. Aztán jöttek anyósomék, majd a sógorom. De, a baráti látogatásokra azóta se kerítettünk sort, a bevásárlást internetes rendeléssel oldjuk meg, de már voltunk a picinkkel babakocsis sétán.
Anyukám gyakran meglátogat minket, de a maszkot folyamatosan viseli. Még viccelődtünk is azzal, a kislányunk majd, mennyire meg fog lepődni amikor lekerülnek a maszkok, hogy nem csak a szüleinek van orra meg szája, hanem a többi embernek is.
{adselite}
Fura ez a fajta elszigeteltség, és ezen nem változtatnak a videóhívásos barátnős beszélgetések sem. De őszintén? Nem érdekel se a vírus, se semmi, mert itt van az én kislányom, akit mindennél jobban imádok.”
Képek forrás: pexels.com
