Még nincs késő, hogy megtanuljunk egy kedves kis mondókát, vagy éppen rövidebb verset, hogy azt a gyermekünk el tudja mondani a héten érkező Mikulásnak.
De igazából szerintem arra is jó lehet, hogy az esti mese mellé egy kis különlegességet csempésszünk így a karácsony közeledtével. Amikor elkezdtem összegyűjteni őket, akkor jöttem rá, hogy mennyire sok vers és mondóka van, amit már elfelejtettem. Pedig kislányként nagyon szerettem őket. Most viszont jó volt feleleveníteni. Így most már mi is el tudjuk mondani ezeket kisebb, vagy esetleg nagyobb gyermekünknek, hogy ne csak a mesék, hanem a versek is jó érzéseket váltsanak ki belőlük.
Sarkady Sándor: Télapó
Hegyen, völgyön mély a hó –
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog –
puttonyában mit hozott?
Mindenféle földi jót:
dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó –
siess jobban, Télapó!
Weöres Sándor: Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
csing-ling-ling száncsengő
Száncsengő csing-ling-ling
Tél öblén halkan ring.
Föl dobban két nagy ló
Kop-kop-kop nyolc patkó
Nyolcs patkó kop-kop-kop
Csönd zsákból hangot lop.
Szétmálló hang erdő,
Csing-ling-ling száncsengő.
Száncsengő csing-ling-ling
Tél öblén halkan ring.
Donászy Magda: Télapó itt van
Télapó itt van, hó a subája,
Jég a cipője, leng a szakálla.
Zsák, zsák teli zsák, piros alma aranyág.
Két szarvas húzta, szán repítette,
Gömbölyű zsákját százfele vitte.
Zsák, zsák teli zsák, piros alma, aranyág.
Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó?
-Honnan jöttél Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
„úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad.”
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.
Gyerekdal: Hull a pelyhes
Hull a pelyhes fehér hó,
jöjj el kedves télapó.
Minden gyermek várva vár,
vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó,
piros alma, mogyoró.
Jöjj el hozzánk, várunk rád,
kedves öreg télapó!
Nagyszakállú télapó,
jó gyerek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót
rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig,
kis cipőcske megtelik.
Megtölti a télapó,
ha üresen látja.
Gyerekdal: Pattanj pajtás
Pattanj pajtás, pattanj Palkó,
nézd, már nyílik ám az ajtó,
Kinn pelyhekben hull a hó,
s itt van, itt a télapó.
Meg-megrázza ősz szakállát,
puttony nyomja széles vállát,
Benne dió, mogyoró,
itt van, itt a télapó.
Oly fehér a rét, a róna,
mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
csakhogy itt vagy télapó.
Osvát Erzsébet: Mennyi apró télapó
Hull a hó,
Hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka-emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.
Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltözted fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Weöres Sándor: Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Csányi György: Télapó kincsei
“Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?”
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.
A TeszteIM blog írójának további bejegyzéseit ITT találod.
