Mire van szüksége a gyereknek? Elsősorban nem tárgyakra – drága játékokra, mindenféle új kütyüre, rengeteg ruhára…stb. Persze, az természetes, hogy csemeténket szeretnénk minden tőlünk telhető földi jóval, kedves szavakkal, dicshimnuszokkal elhalmozni, de mégis mik lehetnek azok a dolgok, amikre ténylegesen szüksége lehet? Te mit gondolsz?
{adselite}
Mire van szüksége a gyerekeknek?
1. Bátorításra, biztatásra – hogy merjen új dolgokat is megpróbálni, ne féljen az ismeretlen helyzetektől, merjen belevágni nehéznek tűnő feladatokba is.
2. Ösztönzésre, motivációra – hogy érdeke legyen jobban teljesíteni, ismerve a fizikai/szellemi/ érzelmi határait. Képessé váljon elfogadni, hogy létezik kudarc, de az előtte álló feladatok során ne ez lebegjen a szeme előtt.
3. Oltalmazásra, háttérországra – hogy érezze bármit is tesz, bármit is érezzen, felénk fordulhat, mi meghallgatjuk, ránk számíthat
4. Következetességre, biztonságra – hogy tudja, hol vannak a határok, és pontosan ismerje a következményeket. Kiszámítható legyen a fegyelmezésünk, mert ezzel segíthetjük őt a világhoz való hozzáállásában.
5. Dicséretre – hogy megtanulja, mi az elvárt viselkedés, mi az a szép gesztus, milyen, amikor emocionális jutalomban részesül – ami százszor jobb, mint bármilyen tárgyi jutalom. A dicséret ne mindig szó formájában érkezzen, lehet az egy mosoly, egy simogatás, egy nagy puszi is.
6. Elfoglaltságra, testmozgásra – hogy ne kelljen unalomból olyasmit csinálnia, ami egyébként tiltott, le tudja vezetni a benne felgyülemlett feszültséget, a teste diktálta tempót követhesse, teret kapjon a kiteljesedésre, fejlődésre.
7. Érzelmi tükörre – hogy ne kerüljön az önámítás csapdájába; ne ruházzuk fel vélt tulajdonságokkal, a hiányosságait próbáljuk ellensúlyozni, ráerősíteni az erősségeire, hogy valós képet kapjon magáról.
8. Elfogadó-formáló szeretetre – hogy érezze, úgy szeretjük, ahogy van, de terelgessük afelé, hogy a személyiségéből fakadó szociális buktatókat megtanulja kezelni.
9. Tiszteletre, megismerésre – hogy ő is képes legyen saját magát és másokat tisztelni, ezáltal értékelni is. A tisztelet csak elfogadással működik, akarjuk megismerni a saját gyerekünket, azt, ahogy ő látja a világot, amire ő vágyik, ahogy ő reagál.
10. Családi békére és harmóniára – hogy ne feszültség vegye körül, mintaként ne a mindennapos veszekedés, kiabálás szolgáljon a számára. Az otthon a menedék, a biztos vár a világ rémisztő és nehéz dolgaival szemben, épp ezért fontos, hogy ez a hely biztosítani tudja a testi és az érzelmi feltöltődést a gyermek számára.
Amennyiben ezeket megadjuk gyermekünknek, úgy egy kiegyensúlyozott, önmagát elfogadó, ismerő, az élet nehézségeivel bátran szemben néző, motivált embert kapunk, aki tudja, milyen szeretve lenni és képes lesz ezt mások felé is visszaadni.
Ezek pedig nem pénz függvényei.
