Így Karácsony, a szeretet ünnepe után, amikor már épp elég volt a szeretetből és sokan vágytunk vissza a munka világába, azon töprengtem, hogy ha minden anya szeretné magát úgy ahogy van, talán egészen jó lenne ez a világ. Mert sosem vagyunk elég jók, nem mások szemében hanem a sajátunkban. Tökéletes, kiegyensúlyozott édesanya, tökéletes lakás, tökéletes ételek, tökéletes munkatárs. Ha ’ne adj isten’ hiba csúszik a gépezetbe, jön a bűntudat, önkritika. Tudjuk, hogy hülyeség, mégis csináljuk. Pedig perfekcionizmussal az élet egyenes út a boldogtalansághoz. A tökéletesség ellentéte nem a tökéletlenség, hanem a valóság. A perzsa szőnyegekbe úgy tudom, szándékosan szőnek minden egyes darabba egy-egy hibát. Azért, mert tökéleteset csakis Allah tud alkotni. De szerintem inkább azért, mert szerethetőbb, szebb és valódibb lesz az eredmény.
A perfekcionizmust általában szüleinktől kapjuk. Hol nyílt kritikaként, vagy keményen megfogalmazott elvárásként. De sokszor búvópatakként, apró jelekből – egy-egy felhúzott szemöldökön keresztül szivárog át a „sosem lehetsz elég jó” érzése. Többnyire ilyesmi hiedelmek társulnak hozzá: „Ha hibázol elvesztél.” „Ha nem nyújtod a maximumot, senki sem fog szeretni.” Ezt a sosem kért ajándékot sajnos nagyon könnyű tovább adni generációkon át, de nem lehetetlen örökre elköszönni tőle. Szeretnék kedvet csinálni ehhez. Mi vár a perfekcionizmus után?
Együttérzés
Amikor sikerül szembenéznünk a hibáinkkal, és belátjuk, hogy ezek ugyanúgy az életünk részei, akkor tudunk önmagunkkal, így aztán másokkal szemben is igazán együttérzőek, elfogadóak lenni. Ha természetesnek tartom, hogy hibázhatok, kevésbé leszek kritikus másokkal szemben is, így valódibb kapcsolatokat tudok kialakítani.
Tanulási lehetőségek
Ha alaposabban körülnézünk, az igazán sikeres emberek egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy képesek abból a milliónyi kudarcból, ami útjuk során érte őket, felállni, sőt, épülni, lelkileg gazdagodni. Van a világnak egy része, amit kizárólag a hibáinkon, kudarcainkon keresztül tudunk megtanulni.
Bátorság
Mindig is csodálatra méltónak tartottam, amikor valaki fel meri vállalni önmagát úgy, ahogy van, hibákkal, elrontott együtt. Mi a bátorság, ha nem ez? Ha túl vagyok már a legrosszabbon, mi jöhet még? Szeretjük a rossz érzéseket elkerülni, elmaszkolni. De ha kiderül, hogy túlélhetőek, nincs katasztrófa helyzet, nem dőlt össze a világ – akár azt is megtanulhatom, hogy némi kockázatot azért érdemes vállalni…
Lehetőségek
A perfekcionizmus korlátokat állít fel, bezár. Ha mindig csak abba merek belekezdeni, amiben jó vagyok, ha mindig mindenben a legjobbnak kell lennem, akkor számtalan lehetőségtől elvágtam magamat. Ha félek, hogy hülyének néznek, vagy kudarcot vallok, máris bele sem merek kezdeni egy sor dologba, ami egyszerűen csak örömet okozna. A perfekcionizmus legyőzésével a világ sokkal érdekesebb, színesebb, izgalmasabb.
Szeretet
Az emberek szeretik látni, hogy mások is hibáznak. Hány tökéletes ember lőtte ki magát a Holdra azáltal, hogy sosem mert hibázni? Szinte mindegyik. Emberibb, valóságosabb, szerethetőbb az a szőnyeg a hibával együtt.
A tökéletességre való törekvés az egyik legnagyobb pradoxon a világban. Minél inkább elfogadod a hibákat magadban, és másokban, annál inkább láthatod tökéletesnek a világot.
Pethő Orsolya, pszichológus
Anyaszerviz pszichológiai tanácsadás nőknek: www.anyaszerviz.hu
