Ki ne vágyna arra, hogy családi konfliktusait hangos szóváltás nélkül oldja meg? A “nehéz helyzetek” közepén is szülőként mindenki a legjobbat szeretné gyermekének: Boldog, kiegyensúlyozott felnőttet nevelni.
Mindenkinek vannak gyenge pontjai, az enyém a válás. Vagy így, vagy úgy, de nem ebben a témában élem meg legfantasztikusabb szakmai sikereimet. Kétféle szülő(pár) szokott megkeresni.
1.Az egyik: Akik képesek egymással normálisan kommunikálni, és abban kérnek segítséget, hogyan tudják a legkevesebb fájdalmat okozni a gyermeküknek. Sokat nem tudok rajtuk előrelendíteni, „csak így tovább!”, mert a válás ellenére együttműködnek egymással, így a gyereknek sem lesz gond.
2.A másik: Akik elhitetik velem, hogy szeretnének együttműködni, de valójában versenyhelyzetként fogják fel a válást, és igyekeznek engem is valamelyik oldalra állítani. A jó szándékot többnyire beveszem (ide ennél kevésbé kulturált szót írnék legszívesebben), s mikor látom, hogy csúnyán bepaliztak, a gyerek oldalára állok, őt akarom megmenteni, ami biztos kudarc. Csodák ebben az értelemben nincsenek, ha valaki nem akar együttműködni, azt nem lehet arra rávenni. Ergo, ennek a fajta szülőpárosnak sem tudok sokat segíteni. Viszont jócskán kapok abból, amit a gyerek szenved el nap mint nap. Fejem fölött a vágtató ménes.
Elmondom újra és újra: azzal, hogy elváltok, nem szűnnek meg a köztetek lévő problémák. Sőt. Ugyanis, még a jelenleginél is ügyesebben kell egymással együttműködnötök, kommunikálnotok. A gyerekek képesek megküzdeni azzal, hogy a szüleik már nincsenek együtt. Képesek megszeretni, elfogadni az új élethelyzetet, az új partnereket, kistestvéreket. Amivel nem tudnak megküzdeni, az nem a válás ténye, hanem az, ahogyan a szülők azt végrehajtják.
A válás nagyon nagy fokú ÉRZELMI ÉRETTSÉGET kíván mindkét részről. Ez az, ami sajnos sokszor hiányzik, és ez az, ami a gyerekekre kockázatot jelent. Amikor a szülők nem elég érettek a váláshoz. A sérüléseket az egymással harcoló, egymásra mutogató, a gyereket egymás ellen felhasználó szülők okozzák. Akik képtelenek túllépni saját sérelmeiken a gyerek érdekében.
Mi az, ami védelmet jelent a gyerekek számára?
1.Mindig az lebegjen a szemetek előtt, hogy gyermeketek érzelmi jólléte a legfontosabb számotokra. Lehet, hogy abban nem értetek egyet, hogy azt pontosan hogyan is lehet elérni, de ehhez kérhettek külső segítséget tanácsadótól, moderátoról. Mindkettőtöknek ugyanaz a célja, már csak az eszközben kell megállapodni.
2. Mielőtt elmondjátok a gyerekeknek a döntéseteket, állapodjatok meg abban, hogy mit fogtok mondani. A közös álláspont sok kockázati tényezőt azonnal kizár. Ha nem egyezik az, amit apa és anya mondott, máris lehet találgatni, az egyiknek hinni, fantáziálni és arra a következtetésre jutni: itt valaki hibás. És az valószínűleg én vagyok, a gyerek.
3. A legfontosabb, hogy ez a ti döntésetek, a gyereknek ehhez semmi köze. Őt ugyanúgy szeretitek, s mint család nem szűntök meg létezni, hiszen továbbra is együttműködtök, mint szülők. Ezt mondjátok el. Sokszor.
4. Legyen lehetősége a gyerekeknek kérdezni, dühösnek, vagy szomorúnak lenni, kiabálni, sírni. Bármi megengedett. Akárhogy is érez, értsétek meg, de bocsánatot nem kell kérnetek a döntésetekért.
5. Tegyétek le a fegyvert. Minden gyereknek szüksége van mindkét szülőre, ez az egyik legfontosabb pillére annak, hogy érzelmileg ép maradjon válás után is. Mutassatok példát az érett konfliktuskezelésről.
6. A szétszakadás időben és térben komoly stresszfaktor a gyerekek számára, de ha empatikusan álltok hozzá, meg tudja majd oldani. Váltásnál némi zsilipelési idő szükséges, amikor egy kicsit hisztisebb, mint szokott, és persze, hogy hiányzik neki a másik, aki nincsen itt. Jó, ha ezt szabadon kifejezheti és nem kell vigyázzon a szájára, mert ezzel a másik szülőt bántaná meg. Segítsétek a másik szülővel való kapcsolatát azzal is, hogy örültök, ha jól érezte magát vele.
7. A gyerekek nem váltak el, ne kelljen egyik, vagy másik oldalra állniuk, igazat adniuk, vagy döntéseket hozniuk!!!! Had szeressék mindkét szülőt. A konfliktusaitokat kettesben igyekezzetek megoldani. Nincs szükségük arra, hogy hallják, hogyan szidalmazod a másikat, nem érdemes bevonni őket az anyagi kérdésekbe. Nem az ő dolguk, és csak felesleges szorongást okoz.
Igen, nagyon nehéz. Felnőttként kell viselkedni.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, itt kérjél időpontot: www.kolyokszerviz.hu
