Sokszor hallottuk már, hogy nem jó, ha a gyerek sok tévét néz. Ez eddig rendben is van, de; miért? mennyi lenne az ideális? milyen élettani hatásai lehetnek? okozhat-e magatartási zavart? befolyásolhatja-e a fejlődését bármilyen mértékben is? Ezekre keressük a választ, nyíltan, mindenféle álszentség nélkül.
{adselite}
Érdemes a kérdéskört megvizsgálni elsőként két szempont alapján;
Miért kapcsolja be a szülő?
Ne tagadjuk, hogy szuper virtuális dada funkciója van. A gyerekek többségét leültetjük elé és úgy marad. Nincs hiszti, nincs „kérek ezt, kérek azt”, nem kell játszani vele. Ez most egy ős-hős anya szemében egész biztos megvetendő, pedig nekünk szülőknek is kell egy minimális privát-szerű fél, egy óra. Vannak, akik otthonról dolgoznak, vagy épp lefürdenének, hajat mosnának, esetleg beszélgetnének valakivel egy keveset. Reggel, mikor a kávé nélkül azt se tudjuk hány gyereket is szültünk, vagy épp este, mikor fáradtak, kimerültek vagyunk.
Alapvetően vannak szuper rajz- és természetfilmek, melyeket akár a gyerekünkkel együtt is szívesen megnézünk. Kérdés persze, hogy elég érett-e már az adott műsorhoz. Én speciel megdöbbenve tapasztalom, hogy mennyi 2-3 évesre való pókemberes/ batmanes kulacsot, ruhát, tányért lehet kapni. Ezek a mesék még nem valók egy ekkora gyermeknek. Nagyon körültekintőnek kell lenni tehát, ha mesét nézetünk a csemeténkkel. De erre egy picit később még kitérek.
Összegezve; a szülő magáért az élményért kapcsolja be a tévét/ laptopot/ DVD-t/ telefont/ youtubot. No meg persze élvezi a technika adta szabadságot – saját maga számára.
Miért nézi a gyerek?
Egyrészt mert bekapcsolják neki. Egy gyerek, aki még nem látott mesét nem igényli. Ezt a fajta vágyakozást mi szülők ébresztjük fel benne. Másrészt szuper színes képek, dalocskák- jobb esetben -, kedves figurák… ki ne fagyna rá egyből?
„Egy idő után lesznek kedvenc meséi, karakterei, a történetért nézi, kíváncsi a végére, újra és újra. Nekem például egy olyan autót se tudnátok mutatni a Verdákból, aminek nem tudom a nevét. Annyiszor láttam már egyben és részleteiben is – miközben tettem-vettem -, hogy kedvenc szereplőm is lett és titkon elvágyódom Kipufogófürdőbe. Persze imádta az autókat a lányom, aztán egy kis barátjánál látott egy Thomasos hátizsákot és elindultunk az ördögi kör közepe felé… Vettük az autókat, mindent, ami Verdás, töltöttem le az összes létező vonatos/ versenyautós rajzfilmet…stb. Persze mi se így kezdtük. A jó öreg Micimackóval vágtunk bele és bevallom isteni érzés volt, hogy az amúgy 1,5 éves, dackorszakos hisztis lányom ül, csendben és én képes voltam kávézni. Persze egyre többet akarta nézni, én meg egyre inkább éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Elleneztem a mesecsatornákat, csak általunk ellenőrzött DVD-k mehettek. Egy idő után már reggel magának kapcsolta be az M2-t, vagy a Minimaxot. A telefonomon is másodpercek alatt behozza youtubon a kedvenc meséit.”
A tévé egy drog, ami ránk felnőttekre is addiktív hatással lehet, azaz függővé válhatunk tőle. Egy gyerek, aki sokkal érzékenyebb és egyben fogékonyabb is, meg pláne.
Nézzük meg, milyen hatással lehet a tévé egy kisgyerekre:
- Az 1-3 évesek még nem tudják egészen megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Ha látnak valamit a képernyőn, nem tudják tökéletesen elfogadni, hogy az nem létezik, csak rajzolt, vagy csak emberek eljátsszák azokat a szerepeket. Nem arra gondolok, hogy majd zongorát akar dobni a szomszéd fejére, mert azt látta a Tom&Jerry-ben. Hanem arra, hogy olyan dolgokat lát és hall, amit abszolút valóságnak él meg, de felfogni mégse képes teljesen. Ettől frusztrálttá, szorongóvá is válhat, torzulhat az én-, a világról alkotott képe.
„A 3 éves lányom nézte a Kisvakondot, majd azt mondta, anya én bemegyek a tévébe és segítek a kisvakondnak arrébb tenni a követ. Kicsim, oda nem tudsz bemenni, ez csak egy mese. De akkor hogy fogok neki segíteni?”
- A villódzó, gyorsan váltakozó képkockák, az éles és időnként már idegesítően élénk színek, a folyamatos hanghatások egy folytonos behatás-teret hoznak létre a gyerek körül, mely mennyiségének befogadására még képtelen. Az agya folyamatosan zsibong az adat áradattól, de ő maga egy helyben, mozdulatlanul ül, és nem beszél közben, nem adja át a gondolatait, nem teszi fel a kérdéseit, így nem kerül levezetésre a feszültség – mert bizony ez azt teremt – ami később fog robbanni, pl. nem tud elaludni, megnő a mozgásigénye, agresszívvá válik verbálisan és/vagy fizikálisan.
- A látásra, az idegrendszerre, a beszédre, de még a hallásra sincs jó hatással a tévé nézés – korai kisgyermekkorban késleltetheti a beszéd beindulását, de akár látás zavarhoz is vezethet, fejfájást okozhat.
- Amikor nem a korosztályának szóló műsort nézi – ebbe bele tartoznak a reklámok, filmajánlók is – , olyan információk, érzelmi töltések hatása alá kerül, amit nem ért meg, de érzi őket. Ez azt jelenti, hogy lövése se lesz egy 2 évesnek, hogy miért verekednek a rajzfilmben, nem érti a halál fogalmát se, nem tudja, mi az a szerelem, a testi vágy… ilyen tartalomhoz nem kell feltétlen egy hír-, film- vagy egy klippekkel teli csatornára kapcsolnia, egy nagyobbaknak szóló animációs filmben is találkozhat velük. Ezeket a legritkább esetben hozza felszínre, inkább az a jellemző, hogy lenyomja magában, és ezek a feszültségek manifesztálódnak valamilyen viselkedészavar formájában, vagy épp álmában jönnek elő – folyton felébred, rémálmok gyötrik.
- Elveszi az idejét más, sokkal jobb játékoktól, elfoglaltságtól. Egy idő után pedig képes annyira beszűkíteni a gyerek látóterét, hogy más már le se fogja kötni a figyelmét. A sok, gyors információ hullám után egy szimpla kirakós már nem jelent számára szórakozást. A mozgás kisgyermekeknél rendkívül fontos, többek közt ezek révén fejlődik a koordinációs készségük, az idegrendszerük.
Mit tehetünk?
1. A legritkább esetben hagyjuk egyedül tévézni. Legyünk ott vele, hogy kérdezhessen, időnként mi is kezdeményezhetjük a mese alatti eszmecserét. Utána foglaljuk össze, hogy mit láttunk, ő mit látott – mert gyakran nem az jön át neki, ami nekünk.
2. Szabjuk meg – elsősorban magunk miatt -, hogy mennyit nézhet a gyerek tévét. Napi 30 perc a javasolt maximális mennyiség 3 éves korig. Ám a maximum kiskamaszoknak is a 1,5 óra lenne. Persze vannak kivételes napok, amikor egy „egész estés mesét” megnéz a család.
3. Mindig ellenőrizzük, hogy mit néz! A youtube-n egyedül barangolni hagyni a gyereket rettentő veszélyes. Pár félre kattintás és máris olyan videókat lát, amik picit se neki valóak. A rajzfilmeket nem gyerekpszichológusok készítik, ellenőrzik, így a korosztályi besorolásba nem bízhatunk. Érdemes az új meséket – akkor is, ha azokat a tévé adja – együtt megnézni először. A természetfilmek – gondolhatnánk – csupa természetes képet és aranyos állatokat tartalmaznak, ám ezek is időnként tele vannak agresszióval, halállal. Ezek ugyan az élet velejárói, de tegyük fel magunknak a kérdést; akarjuk-e egy 2 évessel ezeket megismertetni, valóban fel van-e már készülve arra, ahogy a kedves kis gazellát szétmarcangolja egy oroszlán?
4. Ne hagyjuk, hogy a tévé a közös programok, a szabad mozgás és a mesélés rovására menjen. Ez utóbbi jótékony hatásairól jövőhéten még bővebben fogunk beszélni, hisz az is egy komoly és igen nagy téma. A többi azt hiszem nem igényel különösebb magyarázatot.
5. Ne menjen csak úgy háttérzajnak a tévé. Ha nem figyeljük zavaróan hat, zajként éljük meg. Egy kisgyerek, csecsemő nem fogja tudni megmondani, hogy idegesíti, kapcsoljuk ki. Ehelyett nyűgös, sírós, nyugtalan lesz. Amennyire csak lehet hallgassuk este is csak annyira a tévét, ami még nem hallatszik át a gyerek szobájába. Álmában is beszűrődhetnek hangok zajok, amiket kép nélkül is nehéz megfelelően értelmezni, álmában pedig lehetetlen – rémálmok, folyamatos megébredés lesz az eredmény.
Végszóként; Nem leszel attól érdektelen szülő, ha a gyereked tévét néz. Ám fontos tudnod, hogy a gyakori, hosszú, vagy épp ellenőrizetlen tévézésnek bizony valós, negatív következményei lehetnek. Ne a tévé nevelje a gyerekedet! – alkalmazd kiegészítésként az életében – tudd, hogy mit néz -, de ne az irányítsa, ne ahhoz igazítsa a napját.
