Már nem csak elmúlt hónapokról, hanem az elmúlt bő egy évről beszélhetünk. Ennyi idő eltelt azóta, hogy gyökeresen megváltozott az életünk. Sokan vannak, akik borzasztó dolgokon mentek át és olyanok is, akikre még nem várt problémák várnak. Azonban vannak itt pozitív élmények, változások is, és ezekre érdemes támaszkodni a nehéz időkben – az optimizmus mindig átlendít a nehéz élethelyzeteken! De mi is az, aminek ennyire örülhetünk, és ami ennyire közelről érinti a családunkat?
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]A Harvard új kutatása szerint az Egyesült Államok apáinak közel 70%-a most közelebb érzi magát gyermekeihez, mint bármikor a koronavírus-járvány előtt.[/quote]
A COVID-19 miatt minden apa, politikai hovatartozástól, iskolai végzettségtől és keresettől függetlenül közelebb áll gyermekeihez, mint az elmúlt időszakban bármikor. Ez található abban az új jelentésben, amit az elmúlt évek tükrében készítettek a szakértők. Kiderült, hogy a pandémia erősítette az apák kapcsolatát a gyermekeikkel!
Ez nálunk is pontosan így volt. Óriási szerencse, hogy a kislányom édesapja éppen tavaly nyáron került home officeba. Terveztük, hogy majd egyszer csak, sok-sok év után végre így lesz, és ez a változás a mi életünkben a pandémiától függetlenül is bekövetkezett volna. Nagyon izgalmas és örömteli volt, hogy sokévnyi külföldi munka után most már nem csak együtt élhetünk családként, hanem még egy helyiségből is dolgozhatunk. Aztán beütött a karantén, majd jött a második hullám, és hát muszáj volt megosztanunk egymás között a gyerekfelügyeletet, különben egyikünk sem tudott volna dolgozni. Most először került sorra, hogy nélkülem, kettesben mentek biciklizni, hogy órákat töltöttek el úgy az udvaron, hogy egyébként én is itthon voltam. Nekik korábban is harmonikus volt a kapcsolatuk, de ezek olyan pótolhatatlan élmények, amik nem hiányozhatnak az apa-lánya viszonyból.
Photo by Caleb Jones on Unsplash
Mit gondolnak erről az apák?
A kutatás során apák ezreit vizsgálták országszerte azzal kapcsolatosan, hogy a járvány milyen hatással volt szülőkre. „A jelenlegi helyzet számomra új szintre emelte és megerősítette a család fontosságát.” – emelte ki az egyik apa.
Egy másik apa szerint a gyermekével való kapcsolata figyelemreméltóan javult ebben a történelmileg nehéz időszakban: „A karantén és az otthoni munkavégzés nagyban hozzájárult a kisfiammal való kapcsolatom javításához. Közelebb hozott minket. Sokkal szabadabban megosztja velem a gondolatait, szinte minden második nap együtt játszunk, és én is a partnere lettem sok új dologban.”
„Annak ellenére, hogy az elmúlt 50 évben a nők nagy számban léptek be a munkaerőpiacra, az anyák továbbra is a gyermekek elsődleges gondozói maradtak” – mondja Richard Weissbourd, a Harvard Oktatási Főiskola vezető oktatója. Amit itt látunk, az az, hogy az apáknak, akik közül sokan éjt nappallá téve dolgoztak és alig tudtak időt szánni a családjukra, újfajta közelséget alakítottak ki gyermekeikkel szemben a világjárvány idején.”
[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” „]Éppen ezért a szülői szabadság és a rugalmas munkalehetőségek nem tekinthetők nők problémájának, mivel azok az apáknak is nagyban kedveznek. [/quote]
A Motherly Magazin saját COVID-19 felmérése szerint az anyukák hasonló eredményekről számoltak be. Elmondták, hogy a partnereik nagyobb arányban vették ki a részüket a háztartási feladatokból, beleértve a gyermekgondozást is. A magazin szerkesztői kiemelték, hogy az adatok azt sugallják, az apaság új korszakához közeledünk. Egy olyan időszakhoz, amikor az apák azok az apák lehetnek, akik mindig is lenni akartak. Eközben pedig az anyukák nem visznek aránytalanul nagy terhet a hátukon, tehát nem egyedül teljesítik a családi feladatok túlnyomó részét, mint korábban.
A rossz hír az, hogy az apukák továbbra is elvárják az anyukáktól, hogy kitalálják, mire van szükségük a gyerekeknek, ezért amikor új felelősség merül fel, például át kell venniük az otthoni iskoláztatást, a nők többnyire vissza szokták venni az irányítást. Cserébe pozitívum, hogy a férfiak lassan észrevették és értékelni kezdték (valamint részt is vesznek) abban a láthatatlan munkában, amelyet korábban képesek voltak figyelmen kívül hagyni. Annak érdekében, hogy ez a tendencia folytatódjon, a munkáltatóknak és a törvényhozóknak is meg kell változtatniuk a nézőpontjaikat, akár támogatni a home officeok megmaradását. Különben sajnos jó esély van arra, hogy a most jött közelség és támogatás éppúgy eltűnik a mindennapokban, ahogy korábban sem láttuk nyomát.
