Egyszerre értünk a bölcsöde ajtajához. A kód pittyegett, az ajtó kitárult, és besétált előttem. BESÉTÁLT ELŐTTEM egy Férfi. vagyis férfi.
Az utóbbi időben ezen már meg sem kéne lepődnöm, de most igazán felbosszantott. Lehet, hogy már nem is menő Úriembernek lenni, vagy csak kiment a divatból, hogy egy Nőt előreengedjünk, és észre sem vettem? Még azt sem lehet elmondani rólam, hogy nagyon topis lennék, vagy ne venné észre, hogy bakker a „gyengébbik nemet képviselem.” Ő egy Apa, egy Férj, egy Férfi lenne, akinek a lelkében példamutatás, dominancia lakozik, mely kellő tekintéllyel ruházza fel, de sajnos még a szikrája sincs benne. Oh, pedig ha tudná, hogy milyen szexi, amikor egy pasi igazán Úriember.;) Kellő méltóság és férfiasság van benne, amikor egy Nőnek kellő tiszteletet tulajdonít. Nem kell összekeverni a dolgokat, nem kérem azt, amit a feleségének megad, megelégszem azzal is, hogy kinyitja az ajtót előttem, és előre enged, vagy előre köszön. Nem nekem szólt, nem ellenem szólt, figyelmetlen volt, ő ilyen. Külön tudom választani, amikor a gondolataiba elmerülve észre sem veszi az ember, hogy mit történik körülötte, és milyen az, amikor elfelejti, hogy férfi, vagyis annak kellene lennie. Elfelejtette biztos, amit az anyja kiskorában tanított neki: „Egy Nőt engedj be előre az ajtón Fiam (ne legyél bunkó.)”!
Hányszor, de hányszor szemtanúja és főszereplője vagyok annak, amikor a buszról egy anyuka babakocsit próbál leemelni, és a mellette álló öltönyös fiatalember arrébb áll, hogy helyet engedjen a babakocsival éppen zsonglőrködő anyukának, és egy Nő odaugrik segíteni leemelni a babakocsit. Az van, hogy sajnos nagyon sokszor tapasztaltam, amikor rávettem magam, hogy tömegközlekedjek, hogy többször ugrottak segítségemre a már gyerekes Nők, mint a Férfiak. Nem tudom, hogy az öltönyüket féltették, vagy azt, hogy koszos lesz a kezük, vagy, hogy szégyent vallanak, hogy nem bírják el a babakocsit…aztán ott vannak azok, akik a lépcsőről lecipelve a kocsit, arrébb állnak, hogy „Gyertek csak nyugodtan!” és arrébb áll, hogy végignézze, ahogy az oldalamra kapom a babakocsit, majd beleszakadok, de önfegyelmet tanulva, rezzeléstelen arccal leviszem. Ő odanyög valamit, hogy “Jajj, de szép nap van”, miközben én meg a szemébe mosolyogva magamban egy „bunkó” megjegyzéssel arrébb tolom a babakocsit. Szóval eme eszmefutattások közeppette eszembe jutott, hogy Hol vannak az Úriemberek, akiknek a jelenléte védelmet sugall, akiknek a jelleméből sugárzik az erő, akik figyelmesek, akik jó apjuk lesznek a gyermeküknek. …mert igazából Úriembernek lenni felettébb szexi.;)
…és mielőtt bárki követ vetne rám: Akinek nem inge, ne vegye magára, minden tiszteletem a Férfiaknak, hiszen, az igazi Férfiak közöttünk járnak!…nélkülük nem is érné meg Nőnek lenni.;) Köszönet Nekik, hogy vannak!:)
