Nálunk a kiskorú gyermek (és a hozzá tartozó 2 db szülő) abban a kivételesen szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezik egy állandó harckészültségben lévő és bármikor bevethető, teljesen felfegyverzett nagymamával. Ennek folyományaként, a már említett kiskorú minden nyáron 3 hetet tölt, a fent említett nagymamánál…. úgyhogy anyának össze kell csomagolnia. Na, itt kezdődnek a bajok.
{adselite}
Már az gyanús lehet egyes csomagolásban járatlan külső szemlélőnek, hogy az összepakolandó dolgok listája nem fér el egy A4-es lapon. Még akár az adekvát kérdés is felmerülhet, miszerint: „- mi a bánatot tudtál ennyit felírni?? „ – de miután a kérdést első körben az Ember tette fel, így ezen gyorsan átlendültem, nah, mit érthet ő ehhez?
Először akkor merült fel a kétség szikrája, amikor hat nyári ruhával közelítettem a bőrönd felé…. és már volt benne hat! Hát ti hogy kerültetek ide? Jó, akkor ezt most átértékeljük, ez nem kell, ez kell, ez kell, ez kell, hát ez mindenképp kell, ez tök cuki, ez aranyos, ezt szereti a gyerek, ezt én szeretem rajta (ha valaki ki meri mondani, hogy én nem is leszek ott, azt lenyilazom! ), jó batta meg a cica, elviszem az összes szart!
Mennyi póló kell? Gyors fejszámolás: 3 hét az 21 nap, a fenébe, nincs is annyi pólója …. ja, jó, az anyámnak viszont van mosógépe, huh, majd elfelejtettem, hogy ezeket ki is lehet mosni, vészhelyzet megoldva! Izé… akkor lehet, hogy bugyiból sem kellene 21? Jól van Anya, ne kombinálj, bepakoltad. Alul van. Ott marad.
Oké, haladunk, már két tétel megvan a listáról…azaz még csak két tétel… de akkor vajon mi van a bőröndben, mert az már félig tele van?! Leggingsek, zoknik, nadrágok, kabát (hiszen simán van reális veszélye, hogy július közepén esni fog a hó) , Anya kezd egy kétségbeesetten cirkuláló ruhafogashoz hasonlítani, elborult tekintettel köröz a lakásban, a gyerek, ha meglát, visítva bújik az asztal alá, mert a 20. ruhát próbáltatom fel vele, hogy jó-e még rá.
Nehezített pálya a játékok:
– Rozi, melyik kártyát vigyük? A Solo vagy a malacos?
– A Solo! Meg a malacos! És a minestrone! Meg a boszorkányos!
– Na jól van szívem, ennyi minden nem fér be, akkor elvisszük amit én mondtam…. jó, meg amit te mondtál… meg akkor még bedobom a hercegnős Uno-t meg a békásat, azok úgy sem foglalnak sok helyet! Meg akkor viszek társast is, a Monopolyt, oké? És a dobozba beteszem az Activityt, a Sárkány Samuval.
– Vigyük a Kajacsatát Anyaaa!
– Dehogy visszük, annak van a legnagyobb doboza, nem fér be! Bááár… mondjuk ha beleteszem a Brainboxot, meg az Agymenőket és a piacosat, akkor jöhet. Meg akkor belefér még ez, meg ez….. jé, ezt mióta keresem, vigyük el ezt is – mondom, miközben két lábbal térdelek a bőröndön és vastag szigszalaggal próbálom megakadályozni, hogy szétrobbanjon, esélytelenül.
Bezzeg az uram gatyáit otthon hagytam. A fenébe.
