A gyermeked születése után tapasztalni fogod, hogy nagyon sokat beszélnek a szülői kihívásokról: az éjszaka felébredő baba küzdelméről; a kisgyerekről, aki nem marad az ágyában; a gyermeknevelést érintő piszkos anyagiakról, a gyerekeket érintő sérülésekről…
A munkahelyedről azonnal indulni kell, csapot-papot magad mögött hagyva, hogy felvedd őket az iskolából, amikor nem érzik jól magukat,segítesz nekik a házi feladatban, takarítás végtelen tengerében lubickolsz nap-mint nap, a véget nem érő mosodában tengődve…és itt vannak az iskolai cuccok megvásárlása, az ebédek elkészítése….
Nézed, ahogy a szemük felcsillan Karácsony reggelén…. és megpróbálod megőrizni, elmélyíteni a pillanatok varázsát.
Edzésekre hordod őket, hogy azt csinálják, amit szeretnek: rohanás az edzésekre, mégha az ország másik felén is van, csakhogy azt játszanak, és abban teljesedejenek ki, amit szeretnek… nem számít, milyen fárasztó vagy drága mulatság ez neked.
A túlhajszolt napokban csak ritkán állsz meg elgondolkodni azon, hogy a napok szaladnak, és milyen gyorsan nőnek a gyerekek.
Amikor belevágsz az anyaságba, a 18-20 év még olyan hosszú időnek hangzik…elképzelhetetlen.
Aztán hirtelen az órákból napok lesznek… a napokból hónapok… és a hónapokból évek.
Az a kis ember, aki mindig melléd mászott az ágyban, és összebújva rajzfilmeket néztetek… hirtelen egy fiatal felnőtté válik…
…és a káosz és nevetés, ami régen visszhangzott az egész otthonodban…. csenddel és magánysággal tölti meg a teret.
Megtanultál gondoskodni erről a kisemberről, óvtad, védted, de fogalmad sincs, hogy ez az egész „elengedés” dolog hogyan működik.
Szóval erős vagy és kitartó, már amennyire az tudsz lenni, és azon tűnődsz, hogy telt el ilyen gyorsan az idő… bűntudatod van, hogy lemaradtál valamiről….
….mert, bár volt 20 éved….. valahogy úgy tűnik, hogy nem volt elég.
Forrás: witanddelight.com
Oly sok kérdést teszel fel magadnak…
Megtanítottam nekik a helyes leckéket?
Elég könyvet olvastam már gyerekkorukban?
Elég időt töltöttem velük játékkal?
Hány iskolai rendezvényt kellett kihagynom?
Tényleg tudják, hogy mennyire szeretem őket?
Mit is csinálhattam volna jobban szülőként?
Amikor itt az ideje, hogy „elengedd” őket, olyan, mintha egy darabot kitépnének a szívedből. Az eszeddel tudod, a szívednek több idő kell…
És csak annyit tehetsz, hogy imádkozol…. reménykedsz…. és bízol abban, hogy Isten megvédi őket, amikor elkezdenek egyedül a világban érvényesülni.
A szülés messze a legcsodálatosabb élmény az életedben…. ami néha felüdít…. míg máskor a földre teper.
De egy dolog biztos….. soha nem elég idő…
Tehát az összes kisgyermekes szülőnek… akik a napjaikat azzal töltik, hogy megpróbálják kitalálni, hogyan lehet átvészelni az őrületet…és kimerülten olvassák ezeket a sorokat…
Fogd meg a napok varázsát, és ne engedd el! Nagyon hamar elszaladnak ezek az órák…napok…hetek…melyek most még olyan hosszúnak tűnhetnek!
…mert egy nap…. az a sok őrült nap, tele rajzfilmmel, összebújással, alvással, karácsony reggeli varázslattal, labdákkal, praktikákkal és késő esti vacsorákkal…Minden véget ér.
Te csak reménykedni fogsz, hogy eleget tettél, hogy amikor széttárják a szárnyukat…
…REPÜLJENEK!
Forrás a Csodálatos Szerzőtől:
@MistyBrewerLee
