péntek, augusztus 12, 2022
Cukimamik
  • Női táska
    • Derű
    • Énidő
    • Cukimamik klub
    • Cukiságok
    • Pletykafészkek
  • Szülő szoba
    • Terhesség hétről-hétre
    • Kismama
    • Anya
    • Család
    • Gyereknevelés
    • Tippek, ötletek, egyéb
  • Csemetéink
    • Csecsemők
    • Kisgyerek
    • Ovisok
    • Babafejlődés
    • Tippek, ötletek
  • Tuti receptek
  • Ajánló
    • Feltöltőállomások
    • Újdonságok
    • Ingyen letölthető
    • Csináld magad
    • Játssz velünk
    • Ünnepek
  • Blogok
    • Aktívmami
    • Anyacoaching
    • Pethő Orsi pszichológus
    • Tesztelm blog
Nincs találat
Összes találat megtekintése
  • Női táska
    • Derű
    • Énidő
    • Cukimamik klub
    • Cukiságok
    • Pletykafészkek
  • Szülő szoba
    • Terhesség hétről-hétre
    • Kismama
    • Anya
    • Család
    • Gyereknevelés
    • Tippek, ötletek, egyéb
  • Csemetéink
    • Csecsemők
    • Kisgyerek
    • Ovisok
    • Babafejlődés
    • Tippek, ötletek
  • Tuti receptek
  • Ajánló
    • Feltöltőállomások
    • Újdonságok
    • Ingyen letölthető
    • Csináld magad
    • Játssz velünk
    • Ünnepek
  • Blogok
    • Aktívmami
    • Anyacoaching
    • Pethő Orsi pszichológus
    • Tesztelm blog
Nincs találat
Összes találat megtekintése
Cukimamik
Nincs találat
Összes találat megtekintése

Vallásos gyermeket nevelni a 21. században…

írta Cukimamik Team
2021-04-19
Gyereknevelés
Olvasási idő: 4 perc
Megosztom Facebookon

Rendkívül megosztó téma a vallás úgy általában, hát még akkor, ha ötvözzük egy másik, hasonlóan sokrétű kérdéssel, a gyermekneveléssel. Ahogy szinte mindenben, úgy ebben is iszonyúan sokat számít az egyéni élethelyzet, valamint a végső célkitűzések.

Alapvetően keresztény neveltetést kaptam, de már abba a generációba tartoztam, akiknek egyre kevésbé számított a vallás lényege. Nem hibáztattam ezért senkit sem akkor, sem most, úgy gondolom, jót tett, hogy megízlelhettem a vallást kicsit mélyebbről is, de már gyerekkoromban sem tudott különösen motiválni.

[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” “]Egyrészt biztonságérzetet adott az a tudat, hogy azt tanultam, a földi élet után vár valami a túloldalon, másrészt pedig bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy lelkiismeretesen próbáljak jót cselekedni a mindennapokban.[/quote]

Ezek tehát abszolút pozitív tapasztalások voltak, de már gyerekként is voltak negatívak. Utáltunk minden vallásos rutint, nem éreztünk áhítatot a szertartásokon, alig vártuk, hogy végre mehessünk játszani. Már csak korunkból adódóan sem tudtunk úgy viselkedni, ahogy az megkövetelhető lett volna egy-egy ilyen alkalommal.

[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” “]Negatív nyomokat hagyott bennem az is, hogy ezt a magatartást idővel „erőszakkal” próbálták kompenzálni a felnőttek, ami esetünkben érzelmi zsarolást, valamint bizonyos jogok megvonását jelentette.[/quote]

Pl. emlékszem, hogy a bérmálkozás idején már nem voltak elegendőek a délutáni pluszórák, betettek két nulladikat is az órarendemben meglévő kettő mellé – egyértelmű, melyikről hiányoztunk egyre többet. Nem is lettem végül megbérmálva, pedig tényleg nem voltam az a nagy lógós, de már szellemileg, érzelmileg és fizikálisan sem bírtam a nyolcadik évet. Ezzel egyébként meg is szűnt a kapcsolatom a keresztény vallással.

Free-Photos képe a Pixabay -en.

Mindezt fokozta a gimnáziumban a filozófia, ami sok kérdést helyre tett bennem. Jól emlékszem, amikor arról volt szó, hogy ha – tegyük fel – a keresztény vallás az igazi, a valós, akkor mi vár azokra az emberekre, akik önhibájukon kívül egy másfajta vallást preferáló országban nőnek fel? Ők eredendően rosszak lennének? Ezzel nyilván nem tudtam azonosulni és azt sem tudtam elfogadni, hogy automatikusan a pokolra jussanak, mert adott esetben akár bálványokat imádnak – vagy senkit.

[quote width=”auto” align=”none” border=”#b94783″ color=”#444″ title=” “]A későbbiekben már inkább az önazonosságra, saját magam és az élet megismerésére törekedtem és törekszem a mai napig, de időről időre visszajutok oda, vajon mit gondolnék akkor, ha gyerekként nem kapok vallásos neveltetést…[/quote]

Valamiért nincs kétségem afelől, hogy van élet, vagy valami más a halál után. De ez vajon a vallásos nézetekből adódik, vagy más magyarázata van? Mennyire határozza meg a személyiségemet, hogy gyerekként hittanra jártam? Szelídebb, toleránsabb, türelmesebb lettem általa, vagy ezeket a mintákat teljesen máshonnan zsebeltem be? Persze igaz, hogy a végeredmény számít és az út egészen addig mindegy is, amíg nem lesz az ember szülő. Akkor viszont már jönnek a kérdések és óhatatlanul felmerül, hogyan tehetnénk a legtöbbet a gyermekeinkért: ha engedünk a vallásnak, vagy ha ellenállunk neki?

Mi az utóbbit preferáljuk, de nem bátorítok erre senkit, ennek egyedi helyzetek alapján mérlegelt döntésnek kell lennie. Én eleve nem tenném ki olyannak a gyermekemet, amit magam sem tudok jó színnel, önazonosan képviselni, márpedig a vallás bennem sokkal több kérdést vet fel, mint amennyi állítást hoz. Próbálom – ha úgy tetszik – pótolni mindazt, amit a vallás nyújthat a gyermekem számára, de úgy, hogy a vallás hátrányait megkerülöm. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy gondolkodásra, a választás szabadságára sarkallom. Nem irányítom egy vallás felé sem, de igyekszem az én szememben értékes emberi tulajdonságokra megtanítani, viselkedésemmel példát mutatni számára.
Azt gondolom, az alapelveim sok vallásban felbukkannak: a béke, a szeretet, a másik tisztelete, segítése, elfogadása számos istenhívő ember életében lényeges szempont. A nevelés során mindezt úgy tehetem meg, hogy nem kényszerítem unalmas, számára érthetetlen vallási rutinok közé, ellenben előtérbe helyezem a tapasztalást. A hétköznapokból merítek témákat és a nehézségeket inkább érthető mesék, mintsem régi nyelvezetű példabeszédek szerint dolgozzuk fel. Nem biztos, hogy ez a helyes út, az pedig főleg nem, hogy csak ez lehet a helyes út, de szerintem kulcsfontosságú, hogy kizárólag olyat várjunk el a gyermekünktől, amivel mi is azonosulni tudunk.

Előző cikk

Könyvajánló 2-3 éveseknek

Következő cikk

Így úsztuk meg a dackorszakot dac nélkül

Ez is érdekelhet

Gyereknevelés

Ezt most nem úszhatja meg senki – a halálról beszélgettünk a kislányommal

írta Cukimamik Team
2021-05-05
Gyereknevelés

Így úsztuk meg a dackorszakot dac nélkül

írta Cukimamik Team
2021-04-19
Gyereknevelés

Új korszak köszönt most az apákra – és ez nekünk sokkal jobban tetszik

írta Cukimamik Team
2021-03-09
Gyereknevelés

Értsd meg jobban és sokkal könnyebben kezeled majd a hisztit

írta Cukimamik Team
2021-03-09
Gyereknevelés

Megkönnyíti az életedet, ha megismered gyermeked temperamentumát

írta Cukimamik Team
2021-01-12
Továbbiak betöltése
Következő cikk

Így úsztuk meg a dackorszakot dac nélkül

Örülünk, hogy itt vagy

Jelenleg 7 ember olvassa a cikkeinket veled együtt.

Ezeket olvastad már?

Pletykafészkek

Nem találom a helyem szülés után a családban

2020-01-20
Kisgyerek

A játszótér réme – mihez kezdjünk egy agresszív ötévessel?

2017-04-06
Ünnepek

A legszuperebb Mikulás ajándékok, amik bekerülhetnek a csizmába

2020-11-23

Keress rá

Nincs találat
Összes találat megtekintése

Közösség

Cukimamik

Soha nem éreztem azt a határtalan szabadságot, mint amit az anyaság adott. Igen, szabadnak, boldognak, és vidámnak érzem magam…és ezt az érzést szeretném átadni Neked is!

Mert néha kell, aki inspirál, ösztönöz, és talpra állít. A cukimamik csapata készen áll erre!

További cikkeink

Mi történik szülés után? – 10 dolog, amire számíthatsz

Dadogó gyermekek-Dadogás kisokos szülőknek

10 csodaszép akvarell falmatrica gyerekszobába

Mindenki otthon – gyerekkel a lezárások idején

Beszéljünk az autizmusról

Újdonság- Lenor Sensitive termékcsalád

© 2022 Cukimamik

Nincs találat
Összes találat megtekintése
  • Cukimamik

© 2022 Cukimamik