Az egész úgy kezdődött, hogy egy nap arra ébredtem: basszus, anya leszek. Meghízok, hiszen nekem már úgyis mindegy, csak a gyereknek fogok élni, főzni fogok, mosni fogok, és boldogan fogunk élni hármasban…Nem az én mesém nem erről szól. Az én mesém arról szól, hogy élt egyszer egy anya, aki szülés után igen hamar rájött, hogy az élet igazán szülés után kezdődik…
Az első hat hét nem ment egyszerűen. Ott tartasz egy csecsemőt a kezedben, aki a Tied. Nem adhatod vissza senkinek ha sír, Neked kell felkelni hozzá éjszaka, neked kell életben tartanod. A felismerés: Nemcsak magamat, hanem egy másik életet is életben kell tartani. Aki pici, törékeny, és végtelen szeretnivaló. Semmi másra nem vágytam, csak hogy együtt legyünk, hogy ez a szeretet-csomag, amit kaptam örökké tartson, nem érdekel, hogy mennyit alszok, hogy fáradt vagyok, de a család érzése boldogság. Anya lettem, végtelen büszke és boldog anyuka. Aki ott terem éjszaka a gyerek mellett, amikor szüksége van rám, aki non-stop készenlétben áll, aki nem undorodik már a „szaros-pelenkától”, aki nem tud betelni a csodától… Azt hiszem ezt hívják anyaságnak. Amikor egy darabot önzetlenül odaadok magamból.
Azonban én önző vagyok. Nekem szükségem van „levegőre”, ahhoz, hogy kimozduljak, hogy kiszellőztessem az agyam, hogy fellélegezzek, hogy egy kicsi önamgammal töltött idő után visszatérve a mókuskerékbe újra oda tudjak állni a pici babám elé, és tele energiával magamhoz öleljem, és érezze rajtam azt a boldogságot, amit anya adni tud egy babának. A férjemről nem is beszélve. Persze, hogy Ő is igényel engem, akibe beleszeretett, akivel elképzelte az életét, és gyereket akart tőlem. Nem várom el tőle, hogy mindig szemet hunyjon, hogy felszedtem 15 kg-t, hogy mindennap morcos vagyok, mert elfáradok, és úgy érzem feláldozom magam, hagyom, hogy bedaráljanak a mindennapok. Nem, ezt nem engedem meg magamnak, és vele sem tehetem. Annál sokkal önzőbb vagyok. Én jól akarom magam érezni anyaként, Nőként és feleségként. Ha jól érzem magam, akkor még a nehézségeket is könnyebb áthidalni, mint például egy nyűgösebb napot, vagy azt ha éjszaka éppen kevesebbet aludtam.
…mert van élet a szülés után, nem kell lemondani dolgokról.
Nem mástól kell várni a csodát, hogy könnyebb legyen. Neked kell tenni érte! Ha valami nem jó változtass a hozzáállásodon!
Nem kell arra várni, hogy valaki megkérdezze: “Szükséged van segítségre?” Ha segítségre van szükséged, akkor kérj! Vannak nagyszülők, barátok, babysitterek, akik vagy így vagy úgy, de segítenek.
A férjed és Te ketten alkottok egy egészet, és a pici babátok a szerelmetek gyümölcse. Épp ezért soha ne feledkezz meg a Párodról, töltsetek együtt minőségi időt.
Elutazni a barátnőkkel 2-3 napra, felér egy egész éves wellnessel: Ezt csak az érti meg, aki elég önző és bátor ahhoz, hogy megtegye. Nem azt mondom, hogy szülés után 6 héttel vedd fel a hétmérföldes csizmádat, és elhúzz otthonról, de amikor már nagyobbak, és elmentek, és kitárul a világ újra, csodás érzés. Ahogy egy kedves ismerősöm fogalmazta meg: Kötelezővé tenném minden anyukának, hogy 2 napra elmenjen csak csajokkal feltöltődni!
A besavanyodás, és rossz indulatú megjegyzések, mások kritizálása abból fakad, hogy nem érzed magad jól a bőrödben. Mielőtt ez elhatalmasodna rajta, nyugodtan told ki azt a babakocsit az ajtón, és mosolyogj bele a világba. Hidd el jobb kint (emberek között), mit bent!
A kreativitás, munka, alkotás vagy hívjuk akárhogy, felszabadít. Ha dolgozni szeretnél dolgozzál, vagy találd meg azt, amiben jó vagy, és teljesed ki a babád mellett. Ismerek olyan anyukát, aki immár a 3. gyermekét szülte, és 6 hét után otthonról dolgozott napi 1-2 órát, míg a baba aludt. Szerette a munkáját, az anyaságot, és sikerült összeegyeztetnie a kettőt.
Máshogy éljük meg az anyaságot, Te úgy én így. Azonban nem mindegy, hogy fogsz visszaemlékezni az otthon töltött néhány hónapra vagy évre…Akár mit is teszel örömmel tedd!
