Szingli koromban faltam a munkahelyi kihívásokat. Koromnál és életállapotomnál fogva tele voltam lendülettel. A fókusz egy helyen volt, egy nagy cég alkalmazottjaként pedig nem volt kérdés, merre építsem a karrieremet. Mígnem engem is elkapott az ösztönös, érzelmi és lelki igény, hogy a természet adta alapvető női beállítódásnak is eleget tegyek: ragaszkodjak egy melegszívű férfihoz, gyümölcsöt teremjek biológiai értelemben is, és gondozzam a kibontakozó életet. Aztán újra eljött az idő, mikor azt éreztem, e szép és természetes szerep mellet létezik másfajta kiteljesedés is. A családot terhelő esetleges anyagi szükségletek csak tovább tetézik ezt az érzést. A visszafelé vagy előre vezető út viszont már korántsem olyan egyértelmű
Az elengedés és változás belső szempontjai:
1. Meg kell küzdenem érzelmileg a gyerekes otthoni léttől való elszakadással, el kell engednem a kicsi(ke)t oviba, bölcsibe.
2. A családra, gyerekekre fennmaradó idő nem csak logisztikai szempontból lesz érdekes, hanem érzelmi és „energiagazdálkodási” szempontból is. Fel kell tennem a kérdést: mi van az első helyen, és hogy tudok majd megfelelni többféle elvárásnak.
3. Mit is nevezek hivatásnak? Miután személyesen is részt vettem az élet kibontakoztatásában, megváltozott a hozzá való viszonyom. A tárgyi dolgok valahogy veszítettek a jelentőségükből, az „elvont” értékek előtérbe kerültek.
4. Olyan valamiben kell gondolkoznom, ami nem csak elvesz, hanem visszafelé is tölt. Egy fásult, lestrapált anyuka nem jó befektetés, bármennyi pénzt is keres.
5. Fel kell borítani az eddigi rendszert: az enyémet, a gyerekekét, az apjukét. Újat kell építeni, olyat, ami élhető mindenki számára. Beszélgetnünk kell erről egymás közt és a gyerekekkel is az ő szintjükön. Mindenkinek lehetőséget kell adni a felkészülésre.
6. Sok szorongás van bennem: nem lettem fiatalabb, a világ pedig gyorsan változik. De miért is érezzem kevesebbnek magam, mikor valójában több lettem. A rátermettség, szorgalom és kreativitás időtálló tulajdonságok, előbb vagy utóbb teret találnak maguknak.
{adselite}
Az újrakezdés és visszatérés gyakorlati szempontjai:
1. A munkakezdést mindenképp a beszoktatás utánra kell terveznem, kivéve, ha apa vagy valamelyik nagyszülő bevállalja ezt a feladatot.
2. Szintén logisztikai feladat előre tisztázni, mi lesz, ha betegek a gyerekek. Otthon tudok-e maradni, vagy lesz-e más segítségem.
3. Kezdetben jó lenne rövidebb munkaidőre törekedni. A munkatörvénykönyv alapján a munkáltatónak kötelező a legkisebb gyermek 3 éves koráig lehetőséget biztosítani részmunkaidőre, ha jelzem ezt az igényemet, és a vállalati profil megengedi.
4. Ha vállalkozom, inkább vállaljak elsőre kevesebbet. Hosszú kihagyás után visszatérni vagy új területet kiépíteni amúgy is időigényes. Nekem és a családnak is könnyebb, ha fokozatosan történnek a dolgok.
5. A kapcsolatépítés fél siker. Érdeklődnöm kell barátoknál, ismerősöknél, más anyukáknál. Legyenek kész válaszaim arra, mihez értek, és miben vagyok jó.
6. Nem biztos, hogy rögtön a nagy álmommal tudok kezdeni, már önmagában a munkába való visszatérés is nagy lépés. Ha van lehetőségem, tudásom, ami mentén elindulhatok, és némi kedvem is hozzá, hajrá. Innen váltani, információt és kapcsolatokat gyűjteni is könnyebb lesz.
A női lét egyik legnehezebb kihívása ez. Hiszen nem kisebb dolgok között feszülök meg, mint a gyerekeimhez húzó érzelmek, az új hivatásról szóló álmaim, és a kivitelezhető gyakorlat között. Ugyanakkor az élet velejárója is, afféle „normatív krízis”, ami a növekedésnek, tanulásnak, alkalmazkodásnak és kreatív megoldásoknak is teret adhat.
