Számos olyan alkalom van, amikor a végtelenül egyszerű és gyakran automatikus válaszként érkező „nem” szócska helyett mást is használhatnánk, ráadásul egészen más végkifejlettel. Úton egy kooperatívabb szülő-gyerek kapcsolat felé, nézzünk meg ezen alternatívák közül ötöt.
{adselite}
1. „Talán később”
A gyerekek hirtelenek, így gyakran később már nem akarják azt csinálni,amit mi épp nem akartunk nekik megengedni. Ezért ahelyett, hogy egyből elutasítanánk őket, kilátásba helyezzük, hogy később ismét mérlegre bocsáthatják ezt a dolgot. Nem szabad azonban túl gyakran alkalmazni, mert átfordulhat amolyan „legyintek a gyerek kérésére és megoldottam” irányba.
2. „Igen, ha …”
Ez az egyik kedvencünk, a megoldás keresés, az elutasítással szemben. Ebben a szituációban partnerként tekintünk a gyerekünkre; adok valamit, ha te is, engedek, ha kapok érte cserébe. Figyeljünk azonban, hogy sose menjünk át alkudozásba, és próbáljunk ésszerű, elérhető alternatívát ajánlani.
3. „Mi lenne, ha helyette…”
A gyerekek gyakran nem gondolkodnak egyéb lehetőségben. Eszükbe jut valami és rávágják, vagy épp a szokás mozgatja őket. Mutassuk meg nekik, hogy bizonyos helyzetekből mit lehet még kihozni, tágítsuk látókörüket, adjunk olyan lehetőséget, amit mi is maradéktalanul el tudunk fogadni.
4. Beszéljünk róla
A nem válasszal egyszerűen bezárjuk az ajtót, elvágjuk a beszélgetést. Szülőként azonban az is célunk, hogy tágítsuk gyermekünk világról alkotott képét, eszközt adjunk a kezébe, hogy később könnyebben tudjon kijönni egy-egy konfliktushelyzetből, képes legyen kiállni magáért, meg tudjon beszélni dolgokat. Időnként nyissuk ki; szánjunk időt még a legalapabb kérésekre, kérdésekre is, hisz ezek mind-mind remek lehetőségek, hogy tanítsuk a lurkóinkat.
5. Késleltessük
A „talán később” azon változata, melyben ténylegesen az a terv, hogy a csemeténk, majd megkapja/megteheti az adott dolgot. Türelmet tanítunk vele, ami az egyik leghasznosabb, ugyanakkor a gyermekek számára legnehezebb, legelvontabb fogalom. Fontos, hogy ne ódázzuk el, ha kell, mi jelezzük, hogy itt az idő, hisz ennek varázsereje épp abban rejlik, hogy a lurkónk tökéletes bizalommal lehet felénk, és adott pillanatban azért nem kér tovább, vagy épp tesz meg valamit, mert megígérjük, hogy később sort kerítünk rá.
Nézzünk meg egy egyszerű példán keresztül, hogyan is működnek a fentiek a gyakorlatban. Ott álltok a közértben, és a 3,5 éves méhed gyümölcse bejelenti; „Vegyünk csokit, anyaaa, csokit akarok enni!” Mondhatod azt is, hogy nem, és csak a pillanatnyi csillagállás tudja, mit szabadítasz el, vagy használhatod a frissen tudatosítottak egyikét;
1.Talán később, ha délután még mindig szeretnél enni, újra beszélhetünk róla.
2. Rendben, veszek, ha a bevásárlás alatt nem nyúlsz semmihez se a polcokon.
3. Mi lenne, ha helyette inkább választanál egy gyümölcsöt és egy joghurtot?
4. Miért ezt a csokit szeretnéd?… Nézd, ott egy müzli szelet, az is csokis. … Tudod, sokkal szívesebben vennék neked valami olyat, amit nagyobb odafigyeléssel, finomabb dolgokból készítettek. …
5. Most nem veszünk, de ebéd után választhatsz egy csokit az otthon lévők közül.
Ne lepődjünk meg, ha ezeket „visszakapjuk”. Mi vagyunk a minta, a gyermekünk minket utánoz. Ezért is annyira fontos, hogy olyan példát adjunk, amit adott esetben szívesen fogadnánk. Természetesen a „nem”-nek meg van a maga szerepe – csemeténknek bizony a visszautasítással is meg tudnia birkózni -, de érdemes vegyesen variálni, sőt, plusz lehetőségekkel bővíteni a nem-alternatívákat is.
képek: ivillage.ca, pinterest.hu
